Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

48.

TaeHyung POV:

Ahogyan elnéztem NamJoon nem igazán tudott aludni. Szóval megkérdeztem YoonGi-t,hogy hadd menjek már haza hozzá. Elengedett és gyorsan siettem haza,míg meg nem gondolja magát. Hazaérve egyből az emeletre mentem és kopogtam az ajtaján. Nem nyitotta ki,ezért tovább kopogtam. Nem érdekel,ha végül elaludt,vagy sem,akkor is tolja ki a képét,mert akkor is beszélni fogok vele. Igazából amikor megláttam,hogy MinSeok egy kamerát nyitott meg,több kérdés is megfogalmazódott bennem. Például,hogy miért vannak bent kamerák?Vagy nálam is van?Mióta?Miért?Hogyan?De aztán,mikor Nam kinyitotta,elhessegettem ezeket és beléptem a birodalmába,ahol azonnal elhúztam a sötét függönyöket,amit ő szemtakarással díjazott. Úgy gondoltam,hogy mivel elhatároztam magamat,ezért kellően beszélek a fejével,hogy ugyan menjen és nézze már meg a kórházban Chim-et,mert elég gáz,hogy nem megy be hozzá. Ebből a beszélgetésből pedig veszekedés lett,miszerint ő nem megy,mert biztos,hogy Ji nem is várja. De konkrétan ezt hajtogatta. Mire belevertem a fejébe,hogy ezt csak bemeséli magának,választottam neki ruhát és ellökdöstem az utcáig,ahol egy kocsi állt. Nem tudtam,hogy milyen kocsi,ezért egy kicsit parázni kezdtem,de mikor lehúzták az ablakot láttam,hogy csak Suga az. Igen,Ő vezetett,ami nekem borzasztó fura volt. Mindenesetre beszálltunk és elvitt a kórházhoz.

-Nem tudtam,hogy van jogsid.-mondja hátulról Nam

-Mer' nincs is.-nevet fel párom

-Nincs?!-akadok ki

-Nyugi,attól tudok vezetni. Csak sose tettem le,mert nem volt időm.

-Akkor most....?

-MinSeok és a fura barátai segítettek az áljogsiban.-kacsint rám

-Amint lehetőségedben áll,lefogod tenni a jogsit.-mondom komolyan nézve rá

-Ne már,életem!

-De,Yoongs.

Nekiálltunk összeveszni,amikor Joon közbeszólt,hogy haza akar menni. Erre felkaptam a fejemet és heves ,,Nem"-ezés és fejrázás közben kezdtem el behúzni a kórházba. A recepción beengedtek,így húztam magam után. Mikor odaértünk,kopogtam és utána pedig benyitottam. JiMin fülében fülhallgató volt és mikor meglátott engem,mosolyogva intett. Aztán NamJoon is bejött,mire a kicsinek nagyok lettek a szemei. Gondolom rám számított de erre a bolondra nem.

-Szia Chimmie.-mosolygok rá-Mikor jöhetsz haza?-érdeklődök mellé lépve

-Szia Tae.-mosolyog vissza rám-Már elvileg holnap.

-Jó hamar.-csodálkozok el

-Igen.-bólint-De otthon kell lennem sokáig. Majd eljöttök értem mind a hárman?-kérdi félénken

-Hárman?-kérdezem meglepve

-Igen.-biccent-NamJoon,YoonGi meg te.

Mosolyogva nézek rá és bólintok egyet.

-Megígérem.

-Köszönöm.

-Viszont,nekem most mennem kell. Suga kint vár a kocsiban. Te meg hívj,ha jöjjünk.-pillantok Nam felé

-Ő nem megy veled?-kérdezi meglepve a narancs

-Nem.-rázom meg a fejemet

Miután megöleltem a kis sérültet,kimentem és mint aki jól végezte a dolgát vágódtam be a járműbe. Párom értetlenül nézett rám,mire elmeséltem mi volt odabent. Bólogatott,majd elindult haza. Azt mondta,hogy akar egy bulit csinálni annak alkalmára,hogy JiMin hazajön,mire mosolyognom kellett. Azt mondta,hogy nem kell senki,csak mi. Négyesben ünnepelnénk,aztán elmondása szerint mi ketten ,,este máshogyan is". Ettől félek én is....