Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

63.

NamJoon POV:

MinSeok hívott, hogy van valami gáz. YoonGi elakarja kapni a Herceget. Egyedül van és Suga azt hiszi van esélye. De XiuMin aggódik érte. Amit meg is értek. Hiszen ő a főnök és szükség van rá a csapatnál. Szóval teljesen mindegy mit csinál.... Tae is felhívott azzal, hogy YoonGi konkrétan elbúcsúzott tőle ma reggel. Vagyis sejtheti, hogy nem biztos az sem, hogy élve kikerül onnan. Idióta de komolyan. Hogy lehet valaki ilyen hülye?

Siettem a rejtekhez és amint odaértem, MinSeok azonnal behúzott a szobájába. Miután megszoktam a sötétséget, a monitorokra néztem. Most akkor mi van?

-MinSeok, ezt nem értem.

Nem mond semmit, csak gépel majd amint végzett, felém fordult. Ijesztő volt, ugyanis egy kis aggódást véltem felfedezni arcán. És ez nem nyugtatott meg. Felnéztem a monitorokra. Az egyiken a Herceg és a róla tudott adatok, a másikon pedig YoonGi és az ő adatai. Hatalmas a különbség kettőjük között. A Herceg simán kicsinálja Suga-t. Nem szabadna egyedül mennie. De mit tehetek én?

-Segítened kell, NamJoon.-mondja halkan-Ha az a szerencsétlen meghal, akkor itt nem lesz többé rend. Szétesik minden és mindannyiunkat megölik. Az ellenséges bandák csak ezt akarják. Ha egy jelentéktelen dolog miatt képes eldobni az életét....

-Mi volt köztük a Herceggel?-kérdem sokkosan

-Senki sem tudja.-rázza meg a fejét-Valamiért mindig is ellene ment. A szökés, a harcok.... Minden ellene szólt. Hogy észrevegye.... Nem értem miért tette ezeket. Bonyolult.

-És én mit tudok tenni?-kérdem kíváncsian

-Állítsd. Meg. YoonGi-t.-tagolja

-Hogy állítsam meg? Nem tudom hol van vagy merre....

-Még a szobájában. Pakol. Most ért ide. Indulj!-küld ki

Bólintottam majd siettem is felfele az emeletre. Még a többieknek is elfelejtettem köszönni, így nem vettem észre az új tagot. Ahogyan felértem, azonnal az ajtója elé léptem majd kopogtam. Egy mormogás után benyithattam és amint beléptem, megpillantottam, ahogyan éppen az egyik fegyvert próbálgatja.

-YoonGi....-lépek közelebb

-Nam? Mit akarsz?-kérdi idegesen

-Hova mész? Miért búcsúztál el TaeHyung-tól?

-Dolgom van. Ezt te nem értheted. A szabadságom forog kockán.

-Szabad vagy!

-Nem!-kiált rám-Nem vagyok! Sosem voltam az....

-Mi? Yoongs, van egy bandád, remek vagy mindenben, van barátod.... Mindened megvan és azt teszel, amit csak akarsz. Szabad vagy.

-Nem. Nem vagyok. Megyek és megölöm azt az embert. Amíg él, nem vagyok szabad.-teszi el az egyik fegyvert

-Miért? Mi volt köztetek? Mi történt, ami miatt összetörted TaeHyung-ot?!-kezdek én is kiabálni-Miért törsz össze minket?-kérdezem halkabban

-Én nem bántottalak titeket....-suttogja-Csak.... Biztosra akartam menni.

-Így? Így akartál biztosra menni, Min Yoon Gi? Hogy eldobsz minket és nem is foglalkozol a következményekkel?

-Milyen következmények?-nyel egy aprót

-Tae ki se jön a szobájából és egyfolytában sír. Azt hiszi az ő hibája minden. JiMin nem mosolyog annyit, próbálja vigasztalni V-t, de szerinted meddig bírja?! Ha most odamész és meghalsz, soha többé nem lesznek a régiek.... Nekem meg a jókedvű Tae és mosolygós JiMin kell. Nem ez.... Yoongs, ne csináld ezt velünk. Magaddal.-mondom végig az arcát fürkészve

Egy ideig csendben maradt és látszólag emésztette a hallottakat. Nem akartam kiabálni vele se semmi ilyesmi. Csak nem akarom, hogy baja essen. Ő fontos az életünkben. Ha odamegy és meghal, mindennek vége. Nem engedhetem így el. Nem szabad hagynom, hogy meglógjon. Igen, esélyem sincsen ellene. Gyorsabb és erősebb de nem riaszt el. Akkor sem fogom engedni, hogy valami nagy hülyeséget csináljon. Gondolkozásomból az ugrasztott ki, hogy a homlokomnak nyomta a fegyverét. Nagy szemekkel néztem rá majd nyeltem egyet. Ugye most nem akar megölni? Mit akar?

-Állj az utamból áruló.-mondja ridegen

-Áruló? Miről beszélsz?-nézek rá értetlenül

-A Hercegnek dolgozol megint, igaz?-böki meg a homlokomat

-Mi? Nem. Dehogyis. YoonGi, kezdesz megkattanni. A rögeszméd ez az alak!

-Kuss!-kiált rám-Nem vagyok őrült NamJoon.

Elsétált mellettem végig fegyvert fogva rám majd kiment a szobából. Nem tudtam megállítani de talán még utolérem, ha sietek. Egyedül nem mehetek, az biztos halál. Lesiettem a többiekhez, akik már nyugtalanul ültek és figyeltek MinSeok-ra. Miért nem lépnek? Mire várnak? 

-XiuMin, mire vártok még?!-megyek oda teljesen bepánikolva-YoonGi elment!

-Téged vártunk. Pillanatnyilag te leszel a főnök.-mondja nyugodtan

-Mi? Én? Menj már! Nem lennék jó és--

-Te vagy az utolsó esélyünk.-vág a szavamba-Rendeld ki a csapatot.

-De én....-nézek körbe

Egytől egyig komolyak. Még Daniel is, ami nagyon fura. Szóval megkaptam a kis csapatot, mi? Nem olyan jó. Nem értek hozzá, nem tudom mit hogyan kell. A fegyvert is rosszul tartom Istenem! Nem hiszem el ezt az egészet. Kegyetlen sem tudok lenni és félek. Úgy állok itt, mint egy szerencsétlen. Nem akarom. De muszáj lesz. JiMin-ért, a srácokért és ezért a csapatért. Ők most rajtam múlnak. Ha meghalnak, az az én felelősségem. Nem akarom, hogy bajba kerüljenek. Nagyobba, mint eredetileg vannak. Annyira sajnálom.... De azt se tudom hol lehet vagy merre tart. Végül mély levegőt vettem és a Hecker felé fordultam.

-MinSeok, keresd meg. Tudni akarom hol van. Milyen nehezen lehet bevenni azt a helyet. Tudnom kell hány őr van és merre.-mondom, mire bólint és elsiet-Daniel, te is kellesz meg a bombáid. LuHan és SeHun is. Szedjétek össze a fegyvereiteket. HoSeok és ZiTao is szükséges. És végül.... BaekHyun és ChanYeol. Hol vannak?-nézek körbe

-Ők leléptek....-mondja halkan Kris

-Akkor hívjátok vissza őket.

-Nem jönnének.

-Hívd fel őket. Beszélek velük.-mondom komolyan

Bólintott és azonnal fel is hívták őket. Visszautasítottak, de én beszéltem velük és meggyőztem róla őket, hogy ez az utolsó melójuk és ennyi. Mire nehezen ugyan, de rábólintottak. Sietnünk kell. Nem hagyhatjuk veszni YoonGi-t. Mit mondanék a többieknek? Nem tudnék a szemükbe nézni.

YoonGi POV:

Otthagytam őket. Egyedül vagyok itt és remélhetőleg Ő is egyedül van. Csodás pillanat. Nyárhoz képest pedig picit hűvös. Annyira fura ez az egész. De végre bosszút állhatok a múltamért, amit megkeserített. Végre eljött az én időm. Így is sokat vártam már ezzel az egésszel. Hamarabb kellett volna megölnöm csak akkor még sokan voltak körülötte. De véget kell vetnem ennek, ha komolyan szabad akarok lenni. Ha ez sem megy, komolyan egy semmirevaló vagyok. Nem félhetek tőle örökké. A talpamra kell állnom és minden tudásomat bevetnem. Ma megfogom ölni....

Beléptem a régi épületbe, ahova a sok emlék fűz. Rossz emlékek. Gyűlölöm ezt a helyet. Rengeteg olyan dolog volt és van is itt, ami miatt azzá váltam, aki. Egy szörnyeteg. Mert az vagyok. Egy mocskos gyilkos, akinek rideg szíve nem érez semmit. Legalábbis azt hittem. Majd jött TaeHyung és megváltozott minden. Sosem fogom elfelejteni Őt.... Őt, aki a világot jelentette számomra....

-Szeretlek, TaeHyung.