Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

55.

Kis idő múlva tényleg azt hittem,hogy meghalok végre. De ekkor valaki megállt előttem. Látszólag fiatalabb nálam. Rám mosolygott én meg csak néztem azt a hülye fejét.

-Hogy hívnak vörös?

-Idegenekkel nem osztom meg a nevemet. Kopj le.

-Mark Tuan Yi-En vagyok. De hívj csak Mark-nak. Nem fázol? Segítsek?

-Nem,kösz. Ha lehet,akkor hagyj békén és állj odébb.

Sóhajt egy nagyot majd megrázza a fejét és füttyent egyet,mire két srác mászott ki a sötétből.Szuper!Egy kisebb gang.

-Vegyétek fel.Segítenünk kell neki.-adja parancsba Mark

Felszenvednek a földről. Elindulnak velem valamerre. A telefonom ki is megy a fejemből,így az ott marad. Elvittek egy házba. Hasonló,mint a rejtek,csak ez egy kicsit másabb. Itt nincsenek annyian. És semmi drog,alkohol vagy ilyenek.

-Üdv itt.

-Hol is?-kérdezem és körbenézek

-A Menedékben. Park ChanYeol,igaz?-mosolyog a srác,aki tart engem

-Na ne! Ő az? Ne haragudj.-mondja Mark majd sietősen intézkedni kezd

-Kunpimook Bhuwakul vagyok.-mosolyog,aki felismert-De csak BamBam.

-Kim Yu Gyeom.-mutatkozik be a másik is-Nincs becenevem.-nevet fel

Bevittek egy szobába és azt mondták addig maradok,ameddig akarok. Hu,tuti keresnek a srácok. Igazából rohadt nagy ház. Talán nagyobb is,mint a mi rejtekünk. És most,hogy az egyikük felismert,mintha jobban figyelnének rám. Kicsit feszültebb is a légkör.

-Tuan!-szólok,mielőtt kimenne

-Igen?-mosolyog rám

-Mi ez a ,,Menedék"?

-Ez egy olyan hely,ahol az Alvilág bandáiból vannak sérült,vagy elhagyott emberek. Itt laknak,amíg akarnak.

-Szóval mint egy szeretetközpont,vagy mi a bús?

-Aha.-bólint egyet-Ezt így is lehet mondani.

-Mi történt,hogy az utcán ült az Alvilág második legnagyobb bandájából a harmadik legerősebb és legkegyetlenebb ember?-kérdezi BamBam

-Bam hagyd,nem kell rögtön faggatni. Ha akarja elmondja.

Hálásan nézek Mark-ra és ezután egyedül hagytak.Eldőltem az ágyon és az arcomat tenyereimbe temetem.Mi a francot művelek? Komolyan képes voltam csak úgy velük jönni? Jó,melegen vagyok és nem is fázok. A szoba szép és normálisan van berendezve,de akkor sem az otthonom. Nem szabad sokáig maradnom. Idegen környezet és nem ismerek senkit azon a három idiótán kívül. De őket sem annyira. Csak a nevüket tudom. De ki jegyzi meg egyszerre? Most őszintén.

Egy kis ideig fekszek majd felkelek és az ablakhoz sétálok. Kinézek rajta majd ismét folyni kezdenek a könnyeim. Annyira szemétnek érzem magamat. Csúnya szavakat vágtam hozzá és nagyon megbántam. De már nem tehetem jóvá. Valószínűleg látni sem akar. És egyébként is....Szünetet akar vagy mit.

-Oké,nyugodj le ChanYeol. Te nem kellesz neki. Hiszen eldobott.-suttogom magamnak-Olyan bolond voltál. Miért szerettél bele? Meg se kellett volna állítanod.

Elmentem fürdeni majd lassan az ágyba vonszoltam magamat. Aztán forgolódtam. Nem tudtam aludni. Nem is csodálkozom. Egy ideig nem is hiszem,hogy aludni fogok. Hiszen nincsen semmim. Ha meg mégis lenne,akkor nem tudom mi az. Vagy elérhetetlen számomra. Akárcsak a normális élet. Sosem leszek ismét normális. Mert már nem tudok. Igaz,nem köröznek,mert egyszer sem láttak. De attól én még nem felejtem el azokat a gyilkosságokat,amiket elkövettem. Nincs bűntudatom,nem erről van szó. Csak egyszerűen nem menne. Drog nélkül pedig elképzelhetetlen lenne. Apropó drog! Gyanítom itt nincsen senkinek sem. Akkor ez az első éjszakám drog nélkül. Remélem azért kibírom.