Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

59.

Kicsit meglepett de visszaölelem és tartom,hogy ne essen le. Beszívom kellemes,bódító illatát és elmosolyodom. Olyan kis édes.

-Imádlak. Ezen nem változtat semmi,érted? Te vagy az életem. Ha nem lennél....Meghalnék.  

-Én is nagyon imádlak....-puszilja meg az arcomat és hozzám bújik-Nehéz vagyok,leszálljak?-kérdezi halkan 

-Ezt még egyszer meg ne halljam Byun BaekHyun!-morranok rá-Mondtam,hogy sovány vagy. Enned kell. Nem fogyóznod. Érted?  

Megrezzen és összehúzza magát karjaimban. Csak bólogat és a nyakamba bújik inkább.

-Rendben....-motyogja és erősen kapaszkodik belém-Csak....Egyszerűen sok stressz volt a munka alatt és enni se volt időm....Volt,hogy egész nap nem ettem....

-Akkor most hazamegyünk és főzni kezdek neked. Értetted?-kérdezem kicsit keményen és a haját simogatom  

Bólint és lehunyja a szemeit. Nagy gyerek. Nem több.

-Viszel....? Annyira kényelmes most így....-mondja halkan és a hajam alját kezdi cirógatni-Utána akkor eszek.  

-Hah,drágám,így is úgy is enni fogsz. Vagy lenyomom a torkodon.-nevetek fel

Elindulok vele a háza felé. Közben egy random dalt kezdtem dúdolni. Durcásan a pólómmal játszik. Igazgatja,játszik vele....Mindent. Néha fel is húzogatja,ami miatt mosolyra görbülnek az ajkai.

-Perverz.-jegyzi meg halkan

-Én vagyok a perverz,de te húzogatod a pólómat,hm?-húzom fel a szemöldökömet  

-Ez nálam természetes dolog.-mondja komolyan és kinyújtja a nyelvét

Aztán ad egy puszit és félősen visszabújik a nyakamba. Kiscica. Most ezt az egy szót tudom rá mondani. Nem hiszem el. Hogy lehet valaki ilyen kis édes? Egyszerűen meghalnék érte. Mondjuk,ez egy alap dolog lenne. Mikor megérkeztünk,letettem a földre és egy kis puszit adtam ajkaira. Aztán előkerestem a kulcsát és kinyitottam majd előre engedem és utána viszem a cuccokat. Bemegy és a cuccaimat a szobába viszi.

-A konyhában van kaja....A hűtőben.-kiabál nekem,majd elkezd kipakolni a szekrénybe

Bólintok és megcélzom a konyhát. Előveszek néhány dolgot és azonnal neki is látok a kajának. Mikor készen lettem,elé tettem az egész adagot és nekikezdtem a következőnek. Nagyra nyílt szemekkel nézi a tányért és nyel egyet.

-C....Chan....Én nem eszek meg ennyit....-mondja hebegve és rám néz-Felezzünk inkább.

-Nem Baekkie.-rázom meg a fejemet-Enni fogsz. Jó étvágyat.

Ezzel visszafordultam és folytattam a dolgomat. Kicsit megszédültem,de nem olyan feltűnően. Nem tartottam fontosnak sosem az ilyeneket. Hiszen miért tenném? Sokszor szédülök meg. Csak hirtelen mozdulatot tettem. Ennyi az egész. Vagyis remélem. Hallom,hogy nem eszi. Hallom,ahogyan turkál benne. Idegesít,hogy nem eszik. Ennie kell. Lógni fognak rajta a ruhák.

-Baek,megeszed vagy megtömjelek?!-fordulok felé  

Ugrik egyet,ezzel a villát is eldobva. Pislogva néz rám és nyel egy nagyot. 

-B....Bocsi....-dadogja,majd felveszi és idejön elmosni  

Sóhajtok majd befejezem a kaját. Most elég,ha azt megeszi,ami előtte van. Majd később meg ezt. Most inkább beteszem a hűtőbe és leülök az asztalhoz. Kezeimet összekulcsolva teszem az asztalra. Fáj a fejem és marja valami a torkomat. Ezután visszaül és tovább eszi,de kis falatokban.

-Te nem eszel...?-kérdezi halkan és rám emeli a tekintetét

Megrázom a fejemet. Kell a drog....De nem hagyhatom itt,amíg nem ette meg. Legalább ami előtte van. Pedig ezek elvonási tünetek. Eszik még egy kicsit és kb. a negyedét ette meg. Elém tolja és sóhajt.

-Elég volt....Ezt edd meg te....-ezzel felkel és iszik még bort

Megrázom a fejemet. Most az evés sem megy. Ő miért nem eszik? Az őrületbe akar vinni? Szuper! Még remegek is. Jó,elég volt! Fel kell kelnem innen,mielőtt rosszabb lenne. Nem lennék szép látvány. A torkomnak lassan annyi. A fejem hasogat és ráadásnak szédülök meg remegek. Francba! Pislogva mér végig,majd megfogja a kezemet. Teljesen remegek. Ijedten pillant szemeimbe.

-Hé....Minden rendben...?-teszi a kezét az arcomra és közelebb jön hozzám-Chan,te remegsz....  

Bólintok és nehezen felkelek. Kell a táska. A kis hátitáskám.
Amint felkelek,meg is szédülök. Francba már! Nem akarok még egyszer olyan kínokat. Elindulok a szoba felé miközben Ő próbál nekem segíteni és megtart. Erősen fog és alsó ajkába harap.

-Mondj már valamit kérlek....-suttogja 

Szegény. Hallom,hogy a sírás fojtogatja. Annyira sajnálom de jelenleg beszélni sem tudok. Mondanék Baek,de nem megy. Egy értelmes mondat sem esik ki az ajkaim közül. Mikor beérünk,remegő kezekkel nyúlok a táskámért és lassan kicipzározom. Keresek benne tablettákat. Ez amolyan gyengébb drog. Kinyitom a tasakot és kezdem gyorsan venni a levegőt,ami fáj is,mert a torkom rohadtul ég. Gyorsan hoz nekem egy pohár vizet és megpuszilja az arcomat.

-Kérlek....Ne vidd túlzásba....-suttogja és egy kézzel átölel

Kiveszek pár szemet és azonnal rágni próbálok. Nehezen,de megy. Többet veszek be és ezzel az ágyra is ülök. Nagyon szarul vagyok. De muszáj,mert nem akarok még meghalni. Nem hagyhatom itt Őt,mert rajtam kívül nincsen senkije. Ahogyan nekem sincs. Tudom milyen elveszteni valakit,szóval nem akarok neki nagyobb fájdalmakat okozni.

Kicsit itat is,majd leteszi a poharat. Átöleli a derekamat és a hátamba fúrja a fejét. Mögém mászik és ott ül,majd némán folyni kezdenek a könnyei. Nem látom,de érzem. Szóval nagyon maga alatt van. Szuper. Megint elrontottam. Lassan leteszem és remegő kezekkel megfogom az övéit. Fáradt vagyok....Nem akarom,hogy sírjon. Megint miattam. Egy semmirevaló vagyok. Megszólalnék de sajnos csukódnak a szemeim,így lassan elnyom az álom,bár kicsit még remegek. Hallom,hogy mond valamit,de nem tudom kivenni a szavait. Szarul vagyok.