Hoseok POV:
Miután nagyjából felújítottuk a menedéket és kellően lebasztuk Daniel-t,hogy nem probléma,hogy megakart menteni,köszi szépen meg minden,de azért nem kellett volna majdnem felrobbantani az egész kócerájt!Ő pedig hallgatott az idősebbekre és szépen bocsánatot is kért. Szóval mindent megcsináltunk,amit mára terveztünk és most ott tartunk,hogy a kedvesemet várom a szokásos erkélyen. És hirtelen megérzem hyung karjait derekam köré fonódni és a fejét vállamra ejtette. Mély levegőt vett és kinyitotta a száját. Automatikusan vettem elő a dobozt és a szájába tettem egy szál cigit. Adtam neki tüzet is és követtem az idősebb példáját. Leültem és Ő pedig az ölemben foglalt helyet,velem szemben. Egyszerűen imádom Zitao-t. A társam,a legjobb barátom,a társam és Ő még nem tudja,de a jegyesem is. Igen,megakarom kérni a kezét,de nem tudom hogyan álljak neki. Meg,hogy hol kérjem meg. Milyen gyűrűt vegyek neki?Egyáltalán szeretne velem élni?Vagy nem?Várjak még vele?
-Zitao....Te mit szólnál ahhoz,ha....
Elakadtam. Hoseok,nehogy elmondd neki,hogy mit tervezel!Idióta hülye gyerek!
-Ha?-kérdezi rám pillantva
-Ha megvenném a kedvenc cigidet?
-Akkor nagyon boldog lennék,mert lenne pár szál cigim egy fél napra.-mosolyog rám
Szegénykém,mióta elrabolták többet stresszel. Ami csak annyival jár,hogy egy doboz=fél nap. Ami persze nem jó,mert előtte is sokat dohányzott,de most többet,ami kicsit aggaszt. Nem szokott sokat inni,inkább mértékkel. Egy dobozos volt eddig. Ha tehetné,akkor szerintem rögtön három dobozt ,,fogyasztana" el. Csak nem engedem neki. Nagyobb dohányos,mint én,de attól az nem azt jelenti,hogy hamarabb kell meghalnia. Igazam van vagy igazam van?
-Hobi....
-Igen?-nyomom el a bűzrudat
-Szeretlek téged.-bújik a mellkasomba
Igaz,hogy idősebb de ilyenkor,mintha én tölteném be ezt a szerepet. Bújik hozzám,mint egy kiscica. Aranyos és ilyenkor a legsebezhetőbb.
-Én is téged,Tao.-simogatom a fejét
-Szóval egy kölyök mentett meg mindenkit?-kérdezi rám emelve csodás szemeit
-Igen....-nézek félre-Vagyis két taknyos meg egy színész.-javítom ki
-Igaz.
NamJoon taknyosnak minősül,de csak azért,mert ő még új. Daniel a legfiatalabb tag a családunkban,szóval szerintem ez érthető. SeokJin pedig pszichológus/színész. Úgyhogy ennek a hármasnak ő volt a leghasználhatóbb tagja jelen esetben. De ez nem baj. Elvileg NamJoon ötlete volt és a többiek végrehajtották. Tudtam,hogy Nam nem hülye csak akkor gondolkozik logikusan,amikor a helyzet azt kívánja.
-Hyung....
-Hm?
-Te mit szoktál csinálni,ha egyedül akarsz lenni?
-Miért?
-Csak érdekel.-rántok vállat
-Oh,erre van is egy mottóm.-mosolyodik el
-Igen?Mégpedig?
-Kölyök vagy még.-nevet fel
-Csak egy év!
-Nyugi,édesem.-puszil arcon-Mivel ketten vagyunk itt és veled szeretném ezt a három dolgot csinálni,ezért többes számban mondom el,jó?
-Ne húzz már!
-Gyújtsunk rá,igyunk egyet és szarjunk a világra.
Ezt olyan komolyan mondta,hogy azt hittem falnak megyek. Na most,mindenkinek megvan az a fej,amikor Huang Zitao komoly. Ugye?Persze,hogy igen. És ezzel a fejjel mondta végig az Ő kis mottóját. Elnevetem magamat és erre Ő értetlenül néz rám.
YOU ARE READING
Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)
FanfictionNamJoon egy barátjával költözött a szülei nyaralójába a szünetre.... De mi van akkor,ha ez nem egy átlagos nyár lesz?