Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

70.

Egyre nehezebb ez az egész. Ugyan vigyázok magamra, de egyre gyengébb vagyok. És nem kéne ezt éreznem. Ugyanis már itt vagyunk az utolsó ajtónál. Itt van Min Seok Hyung és várja, hogy kimentsük. Nem csak megmentjük, hanem ezzel bizonyítok is. Nem vagyok olyan elesett. Erős vagyok. Nem csak egy kölyök.

-Daniel, ne rohanj előre.-szól rám YoonGi

-De akkor meg mégis mit csináljak?

-Maradj le és bízd ezt a nagyokra.-szól közbe HoSeok

A nagyokra? Valamelyikük alacsonyabb nálam is! Na meg.... Lehet többet éltek, mint én de ez nem ok arra, hogy lebecsüljenek. Utálom amikor ezt csinálják. Miért nem engednek érvényesülni? Miért nem tehetek semmit? Utálom a tehetetlenségemet.

Előre mentek, a maradék embert elintézték és már csak a főnök maradt. Itt állunk vele szemben. Mindenki mögött állok.... A hyungjaim lebecsülnek és ezt már kurvára rühellem. Mert igenis képes vagyok rá! Megmentek mindenkit, ezzel pedig bebizonyítom, hogy mennyire bátor vagyok. És utána minden küldetésre magukkal fognak vinni. Mert felnézek rájuk.... Mert bátrak.... Nekem nagyon is hiányozni fognak, ha valaki itt hagy minket. Mert én megszerettem ezt a csapatot.

- JiHo, engedd el MinSeok-ot.-lép előre hölgy ismerősünk

-Honnan ismered? És mit keresel itt?-kérdezi miközben fegyvert tart Hyung fejéhez

-Nem számít honnan ismerem. És tudod jól mit keresek itt.

-Bocs.... De honnan ismered?-kérdem értetlenül-Mert nekem ez még mindig nem tiszta.

Rám nézett és biztos vagyok benne, hogy leakart oltani de Zico pedig lőni készült. Így nem tehettem mást, mint a hölgy elé ugrottam. Ellöktem, így engem ért a golyó de csak súrolt. A lány felmorrant és az ellenséges vezérre mordult.

-Képes voltál rám lőni te nyomorék?!

JiHo csak hátrált MinSeokkal együtt. Aki törte valamin a fejét. Fegyvertelen és csak az eszére hagyatkozhat. Nem tudom hogyan került ebbe a helyzetbe de ez valami hihetetlenül értetlen játék. Játék! Ez az! Ezzel talán meglehet menteni. Csak gyorsan kell cselekednem és minden rendben lesz!

Előre léptem. A tekintetek és egy fegyver is rám szegeződött. Komoly tekintetem megenyhült, amint Min Seok-ra néztem. Aztán Zico-ra vezettem tekintetem. Szüntelenül engem fürkészett és a fegyverét rajtam tartotta. Felemeltem a kezeimet, mire kibiztosította a fegyvert. Tarkómra tettem mancsaimat majd egy ravasz félmosolyt ejtettem.

-Játszunk egyet, ó nagy vezér.-szólalok meg

-He?-hangzik vagy három embertől

Nyilván nem erre számítottak. Illetve egy ember. YoonGi hyung most az egyszer bízott meg bennem. Megérintette a vállamat és elismerően bólintott egyet.

-Benne vagyok.-mondja egy apró mosollyal-JiHo?

Most mindenki őt nézte. De ő csak értetlenül állt. Magabiztos vagyok,pedig nem tudtam mi tévő legyek. Teljesen idiótán álltam a helyzethez de a leader bízik bennem. Nem okozhatok csalódást. Főleg, mert idő közben JiHo is belement a játékba.

-Egyszerűek a szabályok.-kezdem el-Ha nyerek, akkor elengeded Hyungot. Ha vesztek, megölhetsz.-mondom még egy lépést előre téve

-Daniel, ugye nem gondolod, hogy egyedül csinálod?-kérdezi Tao aggódva

-Ez őrültség!-teszi hozzá HoSeok

-Hagyjátok.-inti le őket a leader

-De.... Főnök!-kezdik mind a ketten