Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

32.

NamJoon POV:

Mikor a srácok hazaértek és Tae felkiabált azonnal feltettem a fejemre a fejhallgatómat. Egyszerűen tudtam,hogy ha már a szobája az irány,akkor nem kell zavarni őket. Zenei alapot hallgatva gitároztam,dalt írtam. Egy baj volt....Hogy kurvára nem hallottam azt,ahogyan gitározok!De nem akartam levenni a fejest,mert nem akartam hallani őket. Körülöttem mindenki jól érzi magát és én meg itt kuksolok a sötét szobámban,teljesen egyedül. Fasza,mi?
De végül valahogyan eluntam magamat és erőt is gyűjtöttem,hogy átmenjek JiMin-ékhez és végre elmondjam azt,amit már rég kellett volna. Csak eddig egy gyökér voltam és nem mertem elé állni azzal az egy szóval,hogy ,,Szeretlek". Bár már lehet,sőt biztos is,hogy késő,de én legalább elmondtam neki az érzéseimet. Viszont szólni kéne nekik,hogy én átmentem a szomszédba.
Az ajtó elé álltam és kopogni készültem,amikor meghallottam Tae hangját odabentről.

-Ah....Ah....Daddy~!

Na fasza. Nem zavarna,ha alattam nyögnének,de így kurva zavaró,ha írok,vagy zenei alapot hallgatok. Gondolom nem kéne megzavarnom őket. Inkább írok egy üzenetet,hogy elmentem itthonról. Fogtam egy lapot meg tollat és leírtam azt,amit gondoltam. Aztán fogtam magamat és átsétáltam. De ha itt is dugnak,én világgá megyek,esküszöm!Különben is,Chim ne feküdjön le vele!Ő velem feküdjön le!Ah,egy ágyba....Igen,egy ágyba. Feküdjön le velem egy helyre. Pontosan ezt akartam kihozni belőle.
Nyomtam a csengőt és egy kómás ,,Megyek már!"-t és végül kinyitották az ajtót. JiMin kócosan és álmosan állt előttem narancssárga hajjal,ami kifejezetten jól állt neki.

Ez még jobban rátett azzal,hogy olyan ártatlan fejet vágott,mint egy aranyos kutyakölyök. Meg kell zabálni ezt a gyereket.

-Suga nincs itthon.-ásítozik

-Tudom. Nálunk van és éppen Tae-t döngeti.-vonok vállat

Abbahagyja az ásítást és nagy szemekkel néz rám. Arrébb áll az ajtóból és beenged. Leveszem a cipőmet és utána megyek a konyhába. Leültem az asztalhoz és megvártam,míg megcsinálja a teáját és Ő is leül.

-A Nyuszigyerek?

-Kookie alszik. Halkan,ne keltsd fel,kérlek.-kortyol bele bögréje tartalmába

Megforgattam a szemeimet és átültem mellé. Beletúrtam puha,narancs tincseibe és a szemeibe néztem. Kicsit félénken nézett vissza rám. Hogy lehet valaki ennyire ártatlan?!

-Jó lett a hajad.-suttogom

-Tetszik?-mosolyog kisfiúsan

-Imádom.-teszem arrébb a homlokáról a nem odavaló tincset

-N-Nam,mit csi-csinálsz?-dadog nekem vörösen

Lehajtottam a fejemet és felálltam mellőle. Nem kértem bocsánatot,mert nem éreztem,hogy kéne. A konyhában visszanéztem és rá pillantva mondtam ki,hogy ,,Szeretlek téged,Park Ji Min!". Aztán indultam felvenni a cipőmet. Nem állított meg,így csak lenyomtam a kilincset és kiléptem az ajtón. Gondoltam megírom a félbemaradt dalomat,ezért gyorsan hazafele mentem. Hátha már kiszálltak egymásból. Ha meg nem,hát akkor rájuk kell nyitnom. Mert igazából kurvára be vagyok pánikolva!Elmondtam neki,de most már lehet,hogy kerülni fog!Jogosan amúgy,mert végül is neki van pasija....Vagy valami annak nevezett fasz,de nekem nincsen senkim. Csak Tae,de ő a barátom. És neki meg ott egy bandavezér. Talán el kéne mennem YoonGi-ék rejtekhelyükre. Ott dumálhatnék a tagokkal. Főleg HoSeok-al meg Tao-val. HoSeok azért,mert elvitt kétszer is ahova kellett. Tao pedig,mert vigyázott TaeHyung-ra és YoonGi-t is megmentette. Őket tisztelem a legjobban. Na meg őket ismerem csak a csapatból.