Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

64.

Azt hitte örökké irányíthat. De ez nem így lett. Elegem volt belőle. Kihasznált. Hiába voltam az egyik legjobb embere, ha megvetett és ráadásul még az egyik kurvájának is használt. Gyűlölöm őt és mindig is gyűlölni fogom. Nem akarom, hogy a többiek bajba keveredjenek. Nem tudnák megölni. Csak én vagyok rá képes. Ha meghalok, akkor itt veszek vele. Ha kell, felgyújtok mindent és bent égek vele. De muszáj lesz ezt egyedül véghez vinnem. Megvédem a csapatot, a barátaimat, TaeHyung-ot.... Ha nem teszem meg csak rosszabbra fordulna minden.

-Oh, nem hittem volna, hogy találkozunk, Min Yoon Gi.

Ahogyan meghallottam a hangját, körbenéztem. Jellemző. Nem fog mutatkozni, amíg a helyzet azt nem kívánja. Szóval így kell beszélgetnünk, igaz? Kíváncsi vagyok meddig fog tartani. Lassú halált akarok neki, de nem lehet, mert kicsivel gyorsabb, mint én. Egy rossz lépés és azonnal végem.

-Gyere elő Kwon. Nincs kedvem játszadozni veled.-morranok fel előkapva fegyverem

-Tudod, hogy azzal ellenem nem mész semmire.-nevet fel

Persze,hogy tudom. Emlékszem mindenre, amit tanított. Engem se lehet elintézni pusztán egy fegyverrel. Ő volt a mesterem. Ő tett szörnnyé, akitől néha még én is megrettentem. Fiatal voltam és idióta. Nem érdekelt semmi csak az, hogy végre elismerjenek.... És mire észbe kaptam.... Több embert öltem, mint bárki annyi idősen. Egy fegyvert csinált belőlem, akinek csapatot adott. Azt mondta jó vagyok. A legjobb.... Úgy érzem ez így is volt.... Csak nem pontosan. Még mindig azt akarta, hogy tökéletes legyek. De már nem ment.... Így az akkori tudásommal hagyott és másokat fejlesztett.

-Gyere elő. Rendezzük le egyszer s mindenkorra.-mondom keresve a tekintetemmel-Tudod, hogy utálom, amikor bújkálsz.

-Az meglehet. De minek, amikor esélyed sincs? Most se tudod hol vagyok.

-Mit számít az? Nem lenne mókás próbára tenni?

-Hmm.... Valóban vicces lenne. De a megcsonkításod is az.... Mit szólsz? Legyen egy kis játék.

Ah, ő meg a játékai. Mindig ezt csinálja. Ilyenkor ki se nézed, hogy harminc éves. Mint egy idióta kölyök. Mindig olyan szabályokat talál ki, ami csak neki kedvez. Ez a trükk az egészben. Ha sikerül kicselezned, nyertél. Kinek sikerült eddig? TaeYoung-nak. De ő már halott, így meg se kérdezhetem mi a csel.

Sóhajtok majd egyszer csak érzékelek valamit. Előkaptam a késem és pont időben. Sikerült kivédenem a támadását. Ha most tovább gondolkozom, az a kés a nyakamban végezte volna. Hallom a nevetését és nem tudok másra figyelni.

-Nem volt rossz, kedvesem.

-Ne hívj így. Undorító vagy.-fintorodom el

-Ez a te véleményed. De amikor megraktam azt a csinos seggedet, nem nagyon mutattál ellenállást.

Végre hallom a lépteit. Arra fordítom a fejemet és ahogy megláttam, kibiztosítottam a fegyveremet. Bár nem fog sokat érni. Csak a remény, hogy hátha megsebezhetem. Remélem összejön, mert nincsen sok a tárban és a kiskésemet is könnyen elveszi. Kell egy terv. Ami biztosan sikerül. De ha most nem koncentrálok, akkor baj lesz.

-Na? Csak kibiztosítod? Nem akarod használni is?

Barom. Tudja, hogy használnám de nem mennék semmire. Hiába is gondolom jól.

-Még nem mondtad el a szabályokat.-mondom halkan

Le sem veszem róla a szemeimet. Egyszerűen nem megy. Nem tudom mit fog lépni és ez idegesít.

,,-Mi? Nem. Dehogyis. YoonGi, kezdesz megkattanni. A rögeszméd ez az alak!

-Kuss!-kiáltok rá-Nem vagyok őrült NamJoon."