Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

68.

ZiTao:

Úton vagyunk, hogy kihozzuk YoonGi-t a kórházból. Csak előtte még beugrunk MinSeok fura ismerőseihez. Elvileg fegyverrel és jobb cuccal lát majd el minket. De nem tudom. Az igazat megvallva, amíg van cigim, leszarok mindent.

-Drágám!-hallom meg HoSeok kissé ideges hangját

El is felejtettem. Épp volán mögött ülök. HoSeok meg a másik kocsiban van és a rádión keresztül beszélt hozzám. Kis édes. Ha haragszik sem tud a nevemen hívni.

-Igen?-kérdem nyugodtan

-Nem is figyeltél?-kérdi csalódottan-Hyung!

-Bocsánat Baba.

-Tao!-szól közbe Chan-Az a lényeg, hogy a következőnél balra.

-Huh? De arra egy sikátor van....-mondom értetlenül

-MinSeok fura barátai fura helyen laknak.

-Rájöttem.-forgatom meg a szemeimet-Akkor balra. És ha nem fér be a kocsi?

-Kocsival akarsz bemenni a házba?

-Fogyatékos.-morranok, mire a háttérből nevetést hallottam

Na igen. ChanYeol és BaekHyun visszajöttek. Nem örökre de egy kis időre. Amíg Yoongs biztonságban nincs. Baek azt mondta, hogy szívesen ápolja YoonGi-t, Yeol pedig hasznos tagja a csapatnak, remekül lő. De mind a kettő dilis. Ennek ellenére örökre a családunk részei és sosem fogjuk elfelejteni őket.

Lefordultam balra és pont a sikátor előtt álltam meg. A srácok kiszálltak kivéve BaekHyun. A másik kocsiban is csak HoSeok maradt és SuHo. A többiek bementek. Nekem be kellett mennem. Tudnom kell mit ad a kezünkbe.

Belépve egy vasajtón, ami megjegyzem horrorfilmekbe illően nyikorgott, egy füstfüggöny fogadott. De nem is zavartattuk magunkat. Én azért nem, mert ez csak cigi, ChanYeol szemei pedig felcsillantak. Gyanítom egy kis drog reményében. BaekHyun ha látná, tuti adna neki egy tockost. Mi meg nevetnénk. A többiek takarják az orrukat de MinSeok csak nyugodtan nézett körbe.

-J! Itt vagy?-kiabál a kis hecker

Kis mozgolódást hallottunk majd mikor Min egy bátor félmosollyal fordult a hang irányába, mindenki ellazult. Sosem voltam parás ember. Nem tudtam miért kell mindenért kapkodni vagy valami.... Nem lehetne nyugodtabban viselkedni úgy.... Minden helyzetben?

-Csá, Minnie Mouse! Hogy ityeg?-csap MinSeok tenyerébe

A srácok felvihogtak a becenéven én meg csak elmosolyodtam. Egy körülbelül harmincas éveiben járó férfi állt előttünk hosszú, barna hajjal és fekete cuccal. Barna szemeivel felmért minket és ismét a kis tűzfal megsemmisítőre vezette tekintetét.

-Barátok?-kérdi komolyan

-Család.-húzza ki magát büszkén-Kéne a segítséged.-vakargatja a tarkóját

-Hova mentek?

-Kórházba. Kiszabadítani a családfőt.

-Értem. Ahhoz nem kell sok minden.

-Nem de.... Nem csak oda megyünk.

Mit tervez, amit nekünk nem mondott el?

-Hát hova?

-Titok.-von vállat

Végül kaptunk pár fegyvert és egy tervrajzot számomra ismeretlen területről. Pedig minden utcát ismerek Szöulban. Mit tervez MinSeok, amibe bele akar rángatni minket?

Pár percig még beszélgettünk majd ki is mehettünk. Én csak idegesen doboltam a kormányon, mialatt vártam, hogy a többiek beszálljanak. Aztán mikor MinSeok kijött, beszállt párom kocsijába és indultunk a kórházhoz.

-Tao, mi a baj?-kérdi BaekHyun

-Semmi. Mi lenne?-kérdem mosolyogva

-Tudom, hogy van valami.

Mellettem ül de még így is suttog. Chan és ő külön kocsiba kerültek, mert letámadnák egymást és még a végén itt nemzenének nem létező gyereket. Bár ki tudja, hogy BaekHyun lehet-e terhes. Kinézem belőle, amilyen kis nőies.

-ZiTao.... Tényleg van valami?

-Nincs.

-Próbálhatsz laza lenni. De én átlátok rajtad. Ahogyan HoSeok is.

-Hé,Mayday,mayday!-röhög Daniel a rádióba-Mikor odaérünk, Baek maradjon a kocsiban. Álljon készenlétben.

-Úr Isten!-lesznek nagyok a szemeim-Daniel tud valami normálisat is mondani.-nevettem fel

A többiek követtek, Baek meg feladta a próbálkozását. Nem is baj. Hiszen nem is ért volna el semmit. A bizalmasaim YoonGi, HoSeok és MinSeok. Bár már nem hiszek annyira MinSeok-nak. Valamit tervez és ha ez az életünkbe fog kerülni.... Jó, engem nem érdekel. Mindig is bátran szembenéztem a halállal. De a családom nem érdemli meg. Tele van fiatalokkal, mint például Daniel vagy az új orvosunk. Nem hiszem el.... Nem tudom mire készül és ez megőrjít. Kívülről nyugodtnak tűnhetek, mint általában mindig. De belül most tombolok. Sosem voltam egy túlzottan idegbeteg ember.... De ez az egész. Csak ezen jár az agyam. Mit akar MinSeok?

Ahogy megérkeztünk, kiszállva a parkolóban az ablaka alá mentünk. Első emelet hatvanas szoba. Nehezebb feljutni oda, ha bűnöző vagy. Vagyis ezt mondják a többiek. MinSeok agyalni kezd egy terven de én ezt le se szarva mentem a bejárat felé. Daniel utánam kiabált de valaki megállította. Gyanítom azt hiszik van egy tervem. Pedig nincs. Mindig rögtönzök, tehát nincs tervem. Utálok tervezni, csak a baj van vele. Besétáltam és miután elmentem a recepciós mellett, a wc-k melletti lifttel felmentem az első emeltre. A szobák felé vettem az irányt de találkoztam a portással. Vagyis annak tűnt de takarított. Mikor mellé értem megláttam a kocsiján egy kulcscsomót. Remélem a raktár kulcsa is rajta van. Mikor lehajolt egy tisztítószerért, gyorsan elvettem a kulcsokat. Zsebre vágtam és elsétáltam mellette a célom felé. Kint a folyosón újabb akadályba ütközök. Egy rendőr kint telefonált a szoba előtt a folyosón. Na ezt játszd ki, Huang. Sóhajtok majd azt a szerencsét kihasználva, hogy a rendőr háttal áll nekem, megvárom míg leteszi és leütöm. Sokkal jobb, ha leteszi. Így nem fognak gyanút az emberek. Mivel összeesett, rögtönöznöm kellett. Aztán eszembe jutott a kulcscsomó. Fogtam és elhúztam a csáveszt a raktár féleségig majd kinyitva azt a megfelelő kulccsal, húztam be majd zártam rá az ajtót. Nem halt meg, hiszen csak egy ütés volt. A kulcsokat még elraktam biztos, ami biztos alapon. És végre tiszta volt az út előttem. Benyitottam de a főnök mellett ülő rendőrnő szemet szúrt.

-Mit keresel itt?-néz rám meglepve YoonGi

-Főnök.-biccentek egy félmosollyal

A nő rám fogja a fegyverét és kibiztosítja majd látszólag magabiztosan rám fogja. De én csak felnevetek és fejemet rázva megyek az ablakhoz. Végig rajtam tartja a szemét és fegyverét. Majd mikor feltartom a kezemet csak furán néz rám. Könnyű préda.

-Fegyvertelen vagyok,ne aggódjon.-nevettem-Csak rágyújtok.

-Tilos az épületben. Kezeket a tarkóra.

-Oh, szóval tilos? A francba!-húzom el a számat-Klassz stukker. Megnézhetem közelebbről is?

-Az ólmot, ami benne van? Az nem felel meg?

-Hm, jobb szeretem az ólmot a helyén.-rántok vállat

-Komolyan beszélek.

-Az ott egy Patterson revolver?-kérdem nagy szemekkel-Bár nekem személyes kedvencem a Magnum. Önnek mi a véleménye?-kérdem vigyorogva

Egyre közelebb és közelebb mentem mikor megremegett a keze. Nem mer lőni. Rengeteg ilyennel találkoztam már és nem fognak ki rajtam. Mire elé értem csak megfogtam a fegyvert és leengedtem a kezével együtt. A stukkert elvettem és zsebre vágtam. Amolyan jól jön ez még alapon.

Ezek után csak felkaptam a főnököt és amíg a rendőrnő tehetetlen volt, kibicegtem Yoongs-val a liftig. Utána pedig egyszerűen átsegítettem a földszinti ablakon. Ugyanis a parkoló felől nem volt senki, így gond nélkül kijutottunk.