Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

61.

Mikor odaértünk,a srácok már reflexből fogták ránk a fegyvert,de az ismerős arcokat látva,letették. Kicsit furán néztek az utánunk belépő fiúra,aki viszonozta a nézéseket. Végül az első,aki reagált,az most kivételesen KyungSoo volt. Szólásra nyitotta a száját,hogy feltegye a mindenkiben forgó kérdést,kicsit úgy,ahogyan ő szokta.

-Ez meg ki a tököm?

Elnevettem magamat,ahogyan mindenki más is. De Soo csak komolyan nézett ránk. Nem tudta,hogy min nevetünk. Nehéz megnevettetni. De mondjuk Kai-nak mindig sikerül.

-Csapat,bemutatom az új orvosunkat. Ő itt Kim Jae Hwan.

-Orvos? Hol a mesterlövész?-dönti oldalra a fejét SeHun

-Elbukott.-nézek rá

Bólint. Nem mindenki tudja a ,,történetemet". Hogy hogyan kerültem a Herceghez és,hogy hogyan lettem szinte egyből vezető. Nem is kell tudniuk. A lényeg,hogy a csapatból tudják hárman-négyen és elég is.

-SuHo!

-Igen,leader?

-Mutasd meg neki az orvosi szobát.

-Igenis.

-És utána a házat is.

Ismét bólint majd meghajol és karon ragadja a fiút. Sóhajtok majd leülök. Automatikusan adják a kezembe az alkoholt. MinSeok meg elvesz egy doboz üdítőt majd bevonul a szobájába. Hogy így bírja alkohol meg cigi nélkül. Nem is drogozik meg semmi. Még is nyugodt de milyen hirtelen gyilkológéppé tud változni. Érzéstelen ember,Chen mégis képes volt beférkőzni az eddig elveszettnek hitt szívébe. Nem tudom hogyan csinálta,de gratula neki. Bár nem tudom,hogy hogyan érti MinSeok beszédét,amikor folyton úgy beszél,mint egy gép. A fejszámolása ijesztő.

-A FASZOMBA MÁR!-káromkodik KyungSoo

Aztán annyit látunk,hogy kitoloncolja Kai-t a konyhából. JonGin csak lehajtott fejjel bámulja a földet és csendben van. Összehúzta magát. Na igen. KyungSoo a másik idegbeteg. Ő is képes a szemrebbenés nélküli ölésre de nem meglepő egy darabolós gyilkostól. Elvileg már nem fog visszatérni ahhoz az életéhez,de az itteni kirohanásai elég bizonyítékok,hogy még van benne valami. Nem öregedett ki teljesen. Természetesen mi jót derülünk rajta. Hiszen szórakoztató.

-Mi történt?-kérdezem mosolyogva

-Ez nem való a konyhába!-morog a fekete-Elrontott mindent. Nagy a felfordulás.

-Mondtam,hogy nem tudok sütni....-motyog a fiatalabb

-Tessék?

-Semmi.

-Hol van Daniel?-néz körbe

-Nemrég ért haza. A szobájában.

-Itt vagyok.-mondja vidáman 

Szó szerint ijesztően vigyorogva jött le a lépcsőn és Soo-ék elé szökdécselt. Győztes mosolya kicsit irritálhatta Kyung-ot,mert vett egy kis levegőt és behunyt szemekkel lendítette a kezét. Daniel pont a homlokára kapta,ezért majdnem hátraesett. Na igen. Csak egy kicsit lendített de az is fájós. Hatalmas nyers erő lakozik benne,ami igencsak félelmetessé tudja tenni. A maknae megfogta a homlokát és bosszúsan nézett ütése kiosztójára,aki most mosolygott. Ami ijesztővé varázsolta. De csak jókedve van.

-Gyere te nagy pék-cukrász.-mondja Soo

-Nem,köszi.

-Sütsz!-emeli meg a kezét

-Jó-jó.

Ezt látnom kell. Nem hiszem,hogy valóban annyira jó lenne. A múltkor azt hiszem azért vitatkoztak,mert Dani viccből kicserélte a sót meg a cukrot. És így lett a leves borzasztó,míg a sütemény rohadt sós. Utána nem is kell mondanom mi történt.