Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

67.

-Tehát....-kezd hozzá-Mit tud A Herceg haláláról?

Senki sem ismerte az eredeti nevét. Aki meg igen, az már nem jár köztünk. A végén engem is elakart tenni láb alól. De a mocskos játéka lett a sírja. Undorító féreg volt és megérdemelte volna az elevenen elégést. Pont, mint én.... Ugyanolyan szánalmas dolgokat tettem, mint ő és ezen nem változtat semmi.

-Kéne?-kérdem ridegen

-Tudjuk, hogy van egy csapata! Ők is lehettek.

-Őket hagyjátok ki.

-Több tiszteletet!-szólít fel

-Hah!-horkantok fel-Nektek? Annak adok tiszteletet, aki normális, jókor van jó helyen. Egyik se jellemző a rendőrségre. Mindig csak az utamban álltok.

-Elnézést, de nem értem. Mikor álltunk mi az Ön útjába? Egyszer találkozott a rendőrséggel. De egyszer sem kapták el.

-Ha ti azt tudnátok.-nevetek fel-Ha tudnátok hányszor kaptatok el majdnem....

-Úgy látom nem akar válaszolni az eredeti kérdésre, ezért felteszek egy másikat.-sóhajt fel-Milyen kötelék volt Ön és A Herceg között?

-Mindketten megakartuk ölni a másikat.-vonok vállat-De az én világomban ez így megy. Rengeteg ellenségem van. Meg se tudom számolni.-vigyorgok

-A Herceg nevét tudja?

Elmondhatnám. Lehetnék egy utolsó, nyomorék, féreg. De nem leszek. Miért? Mert nem látom értelmét titkolni. De mégis. Ha visszagondolok a közös dolgainkra.... Néha, mintha csak barátok lettünk volna. Extrákkal.... De akkor sem adhatom fel, ha már meghalt. Valamilyen szinten a társam volt.

-Gőzöm sincs....-mosolyodom el vidáman

-Hazudik?

-Talán.

-Maga hány éves?

-Huszonhat.

-Most is hazudik?

-Meglehet.

-Van valakije?

-Ez mióta tartozik kopókra?-nevettem fel

Az egyik kiment, mert kapott egy telefont. Viszont a másik maradt és végignézett rajtam. Nem tudom mit akar de őszintén, kurvára nem érdekel. Kérdezősködhet. Akármeddig képes vagyok hazudozni vagy igazat mondani úgy, hogy azt higgyék hazudok. Sosem tudják eldönteni, mert mindig nevetek. Akkor is, ha kényes a téma. Nem szabad elgyengülnöm egy pillanatra sem. Különben egyből veszik a jeleket és ott tapogatóznak, ahol nem kéne.

-Nézze, a társam hisz magának. Én nem. Szerintem meg is érti miért nem.

-Nem. Ami azt illeti, nem.

-Látszik, hogy minden szava hazugság. Kivéve az életkora. Azt elhiszem.

-És? Ugyanúgy nem fogok mondani semmit.-váltok komolyra

-Biztos ebben?

-Aha. Nehogy már bármit elmondjak nektek bármiről. Különben is. A Hercegetek már nem él.

-Honnan tudja?

-Honnan is? Oh igen.-nevettem fel-Megöltem.

-Hogy tudta megölni, amikor senkinek se sikerült?

-Tehát nem nézed ki belőlem, hogy megtudnám ölni.

-Én csak--

-Igazad van.-nevetek fel-A családom nélkül nem is ment volna.