Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

42.

Jimin POV:

Sötét van. Nem látok semmit. De....Hol vagyok?Igazából lebegek,vagy nem is tudom,hogy most mi van. Könnyűnek érzem magamat és teljesen gondtalannak. Tetszik itt. A sötétet leszámítva. Mennék előre,de zuhanni kezdtem. Hirtelen bepánikoltam és kapálózni kezdtem,eredménytelenül. ,,Földet" értem és körbepillantottam. Az esés fura módon nem fájt,de nem is sajnáltam. Megláttam a sötétben egy fényt,ami felém jött és egyre halványabb lett,ahogyan ideért. Egy ismerős alak volt az,aki a kezét nyújtotta felém. Pislogtam párat és a kirajzolódott alak NamJoon volt az....A kezét nyújtotta mosolyogva felém. Fellelkesülve fogadtam volna el a kezét,de amikor hozzáértem,Nam eltűnt. Megijedtem és hátraestem. Kerestem tovább a tekintetemmel,de nem találtam meg. Aztán ismét zuhanni kezdtem. Vagy repülni,igazából nem tudom,mert nem lehet eldönteni....Aztán ismét földet értem és most sem fájt. Most egy halványabb fény jött közelebb. TaeHyung?Ő is a kezét nyújtotta felém,de mikor elakartam kapni,akkor ő is eltűnt. Csalódottan lehajtottam a fejemet és ismét leestem. Nem unják még a basztatásomat?!Újból földet értem és egy aligha világító,inkább sötétebb fényt árasztó emberke. YoonGi....Mint a többiek,ő is a kezét nyújtotta,de amikor felálltam,hogy majd odamegyek megfogni a kezét,akkor ő is csak eltűnt. Nem értettem mi folyik itt,de nagyon tudni akartam,hogy ki az aki basztat és miért. Megfordultam és a fiúk ott álltak velem szemben. Odaakartam menni,de ekkor valaki megfogta a vállamat. Hátranéztem és JeonGuk mosolygott rám. Nem akart odaengedni a srácokhoz,akárhogyan is akartam. NamJoon állt középen és Ő ragyogott a legfényesebben. Mellette pedig jobbról Tae,balról pedig Yoongs. Mintha valami jelentése lett volna az egésznek. A fénynek,meg az irányoknak. Messze voltak,de ha futottam volna,akkor elértem volna őket. El is indultam,de egyre távolabb voltak. Mintha soha nem tudnám elérni őket. Lelassultam,hogy kifújjam magamat,de ekkor lezuhantam. Tököm kivan már!Mit zuhanok ennyit?!

Most valósággal fájt az,ahogyan leestem a hátamra. És mintha valami szúrná az oldalamat is. Mi a fene?Mi történik velem?Hallom,hogy valaki beszél,de nem értem tisztán. Egyáltalán élek még?Hol vagyok?Most kitudom nyitni a szemeimet?Megpróbálom és sikerült,szóval csukhattam is be,mert a beszűrődő fény ki is csapta a szememet. Óvatosan nyitogattam és végül amikor kinyitottam,pontosan kettő darab szem figyelt engem. Megijedtem és ugrottam is egyet,minek következtében sikeresen bevertem a fejemet a falba. Egy szisszenés után a fiúra néztem,aki előttem állt.

-Jól vagy?-kérdezi mély hangján

Kicsit bólintottam és meg se mertem szólalni. Igazság szerint....Nem tudom miért vagyok itt. Vagy egyáltalán azt,hogy hol vagy,hogyan kerültem ide. De még azt sem,hogy én ki vagyok. Nem tudom a nevemet,se azt,hogy kik vannak körülöttem. Illetve de,egy doki az előbb ment ki. De azt,hogy most ki van itt,azt nem tudom.

-Jimin!-szólal meg még egyszer aggódva

Jimin?Szóval ez a nevem. Jobb,hogy tudom.

-A-azt hiszem....-ülök fel-De....Te ki vagy?

A srác látszólag megfagyott és nem reagált. Oldalra döntöttem a fejemet és ekkor tudtam csak jobban felmérni őt.

Rózsaszín haj,-ami egyébként nagyon bejön-fekete hosszú ujjú pulcsi és egy fekete farmernadrág. A szemei csodás sötét íriszek. Férfias vonások....Viszont a tekintete kétségbeesett volt és csalódott. Lehet megbántottam?

-Tényleg nem emlékszel rám?

Megráztam a fejemet és lehajtottam. Elmormogtam egy ,,Sajnálom"-at,mire csak felállt mellőlem és a kezét nyújtotta felém. Pont,mint az álmomban,vagy nem is tudom hol. Bizonytalanul elfogadtam kezét és vártam már,hogy újból elkezdjek zuhanni,de semmi ilyesmi nem történt velem. Megfogtam a kezét és nagy szemekkel néztem rá.

-Kim NamJoon vagyok.-mutatkozik be-A legjobb barátodnak vagyok az egyik haverja. Van egy morgós lakótársad,aki egyébként meg szuper jó fej. És szomszédok vagyunk. Ezen a nyáron találkoztunk először és barátok vagyunk. Szeretsz edzeni,főleg futni és szeretsz a konyhában lenni.

Egy csomó más dolgot is elmondott rólam,meg a többiekről,akik elvileg nemsokára meglátogatnak. És tényleg így is volt. Amint befejezte a mondandóját és elengedte a kezemet,-amit szívesen fogtam volna még tovább is-belépett egy kék és vörös hajú fiú. Kézen fogva. Járnak?

-Szia Chimmie!-ölel meg a vörös tündér

-Tae....Nem emlékszik ránk.-hajtja le a fejét NamJoon

-Tessék?-kérdezi a kékség-Mi az,hogy nem emlékszik ránk?

-Nem tudom....Lehet,hogy a Herceg annyira bántotta,hogy--

-Megölöm....-morog a másik

Ő lehet a lakótársam. Kicsit nem mondom,ijesztő emberke. Viszont a párja,ahogyan látom és leveszem az egészből,Tae a legjobb barátom viszont egy örök mosolygós fajta. Akkor én milyen vagyok?Egyáltalán kell azt nekem tudnom?Fontos vagyok?

-Min YoonGi. Lakótárs.-nyújtja a kezét akkor Yoongi

Elfogadtam és kezet ráztunk.

-Kim TaeHyung,a legjobb barátod.-mondja ezek szerint Taehyung

Megakart ölelni,de inkább kezet fogott velem. Meséltek pár közös emléket,amikre szintén nem emlékeztem. Zavart,hogy nem tudtam semmit sem magamról. Azt mondták,hogy majd elmondják mit kerestem egy kórházban,csak majd akkor,ha hazamehetek. Alapjáraton kedvesen és viccesek. Főleg,amikor Yoongi leoltja a másik kettőt és duzzogni kezd. Jókat lehet szórakozni rajtuk. Viszont sajnos haza kellett menniük,ami egy kis rossz érzést keltett bennem. Nem akartam,hogy elmenjenek,de megígérték,hogy holnap is jönnek. Leginkább a rózsaszín fürtös fog hiányozni. Miért?Magam sem tudom mi ennek az oka. Talán,mert neki van a legtöbb infója rólam?Vagy,mert hármuk közül ő érdekel a legjobban?Áh,nem is fárasztom magam inkább. Próbálok helyette aludni. Most keltem,elvileg még csak négy órája,de akkor is fáradt voltam. De nem hagytak aludni,mert az orvos elvitt egy csomó vizsgálatra,valamint még a rendőrök is beszélni akartak velem,de mikor mondtam,hogy semmire sem emlékszek,akkor elmentek és otthagytak. Végre aludhattam....De csak a plafont bámultam és Namjoon-on gondolkoztam.

Vajon ő is szokott rajtam gondolkozni?

Hülye vagy Jimin!Még szép,hiszen a barátod és aggódik érted,ahogyan Tae és Yoongs is!Csak lehet,hogy ő egy kicsit másképpen néz rám,nem?Áh,megint csak a hülyeség!Hogy nézhetne,amikor csak barát?Mondjuk,ő aggódott a legjobban miattam és csalódott volt,amikor megráztam a fejemet,miszerint nem emlékszem rá. Bár ez biztosan csak túlféltés,mint az anyukáknál,vagy az apáknál(bár a családfőre nem annyira jellemző szerintem). Igen,csak ez lehet!Csak túlfélt és ezt így fejezi ki!Ez egészen biztosan így van,Jimin!Ne képzelj bele többet,mint barátság.

,,Ezen a nyáron találkoztunk először és barátok vagyunk"

Ezt is Ő mondta....Barátok vagyunk és szomszédok. Semmi több. De bárcsak több lenne. Várj!Mi?Ezt nem gondolhatom komolyan!Hiszen szinte még csak nem is emlékszem rá!Azt sem tudom,hogy miért volt bent vagy,hogy hogyan viszonyultunk egymáshoz,mielőtt még elvesztettem volna az emlékeimet. Szóval,ha egy hamis gondolatot állítok fel róla meg rólam,akkor már tényleg nagyon beteg lehetek. Mert az lehetetlen,hogy Ő meg én....Szóval,hogy mi egy párt alkossunk. Ugyan már!Ez....Ez egy kicsit nagyon ciki. Nem álmodozhatok a szomszédomról!Az meg mégis milyen már?Nem normális dolog. Vagy az?Jimin!Egy olyan emberről álmodozol éppen,akiről nem kéne. Lehet,hogy egyébként is van valakije. Valaki,aki nem te vagy....Ah,megfogok őrülni,az is biztos. Ezek a gondolatok viszont nem hagynak nyugodni. Szóval vagy tovább filózom rajta,vagy holnap megkérdezem....

Inkább filózom....Nem merném megkérdezni tőle,mert lehet nem is válaszol....