Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

58.

-Hülye.-mondja halkan,majd felkel és elkezd öltözni

Nevettem egy kicsit majd csak néztem,ahogyan felöltözik. Figyelemmel kísértem minden mozdulatát. Rám néz egy kicsit.

-Ne bámulj ennyire feltűnően....-nyújtja ki a nyelvét és felveszi az ingét

Aztán elteszi a cuccait és az öltözőbe megy. Amint készen van,megyek vele. A pultnál megvárom és közben körbenézek a helyen. Francba már a kíváncsi nyomozó énemmel! Kíváncsi vagyok mi van itt. Egy egyszerű sztriptízbárba nem jönnek ennyien manapság. Valami másnak is kell lennie.

-Gyere menjünk....-ragad karon

Megyek utána. Fura hely. Van benne valami rossz. Nem csak azért,mert egy sztriptízbár,hanem valami más is.... Akkor is kiderítem. Mellettem megy végig és a haját igazgatja.

-És....Ki ez a Bammie...?-kérdezi halkan

-Ő az egyik haverom. A Menedékről.-mosolygok-Csak ez a beceneve.

Olyan kimondhatatlan neve van. Jobb,ha a becenevét használom.

-Ja....Értem....-bólint és sóhajt

Elnéz,majd alsó ajkába harap. Annyira édes ilyenkor. Mindig kínozza azokat azokat a telt ajkakat.

-Bocsi....De én oda nem megyek vissza....

-Én se.-mondom egyszerűen-Megyek vissza a rejtekre.

-Akkor merre mész..?-néz rám és felvonja a szemöldökét-Őszintén....

-Összeszedem a cuccaimat és megyek valamerre.-mondom nyugodtan-Nem hiszem,hogy szívesen látnának már. Szóval remélem a Leader kegyelmez és nem öl meg.-nevetek fel

-Akkor gyere velem....Csak én megyek veled....-fogja meg a karomat és közelebb jön

-Szünetet akartál.-mondom ránézve

-A tegnap esti után már mindegy....Kiderült,hogy egy hétig se bírjuk....-motyogja és felvonja a szemöldökét

-Tudod,néha nem értelek.-rázom meg a fejemet-De ez régen is így volt,tehát nem csodálkozom.

-Sokan mondták már ezt.-nevet halkan és elindul a romos ház felé-Megoldjuk....

Amint belépünk,szokás szerint ránk fogják a fegyvert de észrevesznek,így leteszik és körénk gyűlnek. Elenged,de el is esik,mivel egy HoSeok és LuHan ugrik rá. Hangosan nyekken és valamije roppan is.

-Basszus....Nehezek vagytok....

-Szálljatok már le róla,féleszűek!-morgok rájuk

Leszállnak és bocsánatot kérnek. Szerencséjük,hogy nem lett baja BaekHyun-nak.

-A főnök?

-Téged keres Tao-val.-felel Hobi

Felkel nehezen,majd pislog párat. Átöleli mindkettőt és megsimogatja a hátukat.

-Jól vagyok....Asszem....majd mellém lép-Hívjátok fel őket....Kérlek....

Szorosan átölelem. Hope bólint majd gyorsan el is tűnik. A többiek kérdezgetnek meg ilyenek. Mi pedig amire tudunk,válaszolunk. Nem nagy dolgokat kérdeznek. Inkább hülyeségeket. Mint például,hogy volt-e nyugodt esténk meg ilyenek. Egy értelmes kérdés sem volt,ami lassan kezdett az őrületbe vinni. Elegem lett,így felmentem a szobánkba,hogy összepakoljam a cuccaimat. Egyszer itt kellett hagynom őket. Hiszen nem ölhetek örökre. Kell egy kis nyugodtság. Magánszféra. Visszajövök-e még? Nem tudom. Lehet,hogy utoljára látom a srácokat. Lehet nem. Ez a sors vagy mi....

-Most mit fogsz csinálni...?-kérdez és leül az ágyra

-Először is fürdök. Aztán összepakolok és eltűnök innen.