Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

49.

SeokJin POV:

Mikor beléptem a szobába,JeonGuk egyből elfordította a fejét. Bementem és leültem egy székre. Nagy levegőt vettem és elkezdtem beszélni.

-Figyelj,kezdjük újra,oké?-kérdezem

Nem keresi a társaságomat,ez érthető is.

-Kim Seok Jin vagyok. Színész és pszichológus voltam eddig,de most már viszont a többieknek köszönhetően inkább mesterlövész. Szeretem festeni a hajamat és volt egy lányom....

Itt elakadtam. Nem szeretek róla beszélni. Inkább vettem egy nagy levegőt és mosolyogva pillantok rá.

-És te?

-Menj innen.

-De én csak--

-MONDOM MENJ INNEN!!-kiabál rám

Lehajtottam a fejemet és nagyot sóhajtottam. Kimentem és becsuktam az ajtót. Ekkor egy ismerős szempárral találkoztam. Meglepődtem egy kicsit. Kérdőn pillantottam rá,mire elkezdte a monológját.

-SeokJin hyung,figyelj....Tudom,hogy most neked nehéz,de ha nem nyílsz meg előtte,ő sem fog.

-Honnan tudod ezt?

-Hát csak úgy.-von vállat

-KyungSoo....Ennyi erővel menj be te.-mondom flegmán

-Oké. De ha sikerül,akkor te jössz.

-Legyen.-egyezek bele

Bement és olyan jó tíz perc múlva röhögést hallottam odabentről. Szuper. Ők már is jobban szórakoznak,mintha ott lennék. Ez már egy jó pont. Miért jön ki rajtam kívül mindenkivel?Mivel....Nos....Oké,megvertem de akkor mérges voltam!Nem akartam....De úgy éreztem,hogyha következmények nélkül hagyom,akkor oda a jó hírem. Az meg nem jó. Nekem fontos a hírnév,miszerint nem fekszek le nálam fiatalabbakkal. De most lehet,hogy Ő más,nem? Mi van akkor,ha vele tényleg kivételt tennék?Nem néznének le?

-SeokJin hyung,bejöhetsz.-néz ki Soo

-Nem biztos,hogy jó ötlet.-húzom el a számat

-Hyung,nem kell félned tőle. Csak beszélj vele és akkor minden oké lesz.

-Honnan tudnád?

-Hyung....Csak egy év van köztünk. Menj és mondd el neki,hogy mit érzel iránta.

-KyungSoo!

-Mi az?Üvölt rólad,hogy szenvedsz attól,hogy nem tudod elmondani neki!

-Nem igaz.

-Ahogyan akarod. De menj be.

Ezzel fogta magát és berángatott,majd ránk (vagyis inkább rám) csapta az ajtót. Kifújtam egy nagy levegőt és ismét megindultam Felé. Most nem fordult el,csak szúrós szemekkel méregetett,ami megint csak rosszul esett. Megint leültem a székre és újra beszélni akartam,de most közbevágott.

-Nézd SeokJin....Amiért az előbb kiabáltam veled....Bocsánat. A hyung-om vagy. Tisztelnem kéne téged. Szóval ne haragudj amiért kiabáltam és elküldtelek. Csak mérges voltam/vagyok rád,amiért így vertél át. 

-Értem. Nos....Semmi gond. Nem haragszom.

-Biztos?

-Persze. Jogosan kiabáltál velem. Mivel ugye....Megvertelek. De nagyon sajnálom!Én....Csak féltem. És ezt láttam megoldásnak. Ami persze nem volt jó döntés a részemről. Inkább én kérek bocsánatot. Nagyon szégyellem magamat.

-Hm?

-Mi az?

-De hyung--

-Ne hívj így,kérlek.

-Uh,akkor SeokJin....Nem kell sajnálni. Elvégre nagy hülye voltam. Azt hittem,hogy bármit megtehetek a posztom miatt. És így majdnem megcsaltam a jelenlegi páromat,akit hiába ellenkeztem,a Herceg....Bántalmazott....

Oh,szóval van valakije. Ez szuper. Még egy indok,amiért nincs esélyem nála. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Kim SeokJin?

-Értem. Nos akkor....Béke?-nézek a szemeibe

-Béke.-mosolyog rám

Oh,a mosolya....Olyan aranyos. De így jobban megnézve....Most már értem,hogy miért mondja a Főnök meg a pasija,hogy nyuszigyerek. Olyan aranyos!! Oké,vissza kell fognom magamat,hiszen neki párja van.

-Nekem mennem kell.-vakargatom meg a tarkómat

-Oké.-bólint

Kimentem és becsuktam magam után az ajtót. Leültem a többiekhez és bontottam egy sört. Nem sűrűn alkoholizálok de ez most jól esett. Beszélgettem a többiekkel és elvoltunk. Viszont hiányzott a köreinkből a drogos meg a doki. Gondolom békülnek. Vagy ki tudja mit csinálnak. Ah,mindegy is. Most ez nem lényeg. 

YoonGi POV:

Tae hazament és így egyedül maradtam a nagy és üres házban. A komor hangulata mellé társult az eső is. Fasza. Miért akarja,hogy az a nyomorék is eljöjjön ide?Nem volt elég neki az a nyüves két hét amit itt töltött az a görény?Nem fogok megbocsájtani neki. Tönkretette NamJoon esélyeit JiMin-nél. És fura ezt mondani de megkedveltem Nam-ot. Segített egy csomó mindenben és ezért neki is kijár már a boldogság. Ideje lenne már viszonozni a szerelmét,mert belefog bolondulni. És nem akarom,hogy egy barátomnak is baja essen,mert akkor nem állok jót magamért. Mert igen. Zavar,hogy amiatt a kis hülye miatt nem jöttek össze NamJoon-ék,miatta vesztem össze a párommal,a Herceg jobbkeze. Vagyis gondolom már csak volt. Lehet azt hiszik,hogy meghalt,nem?Akkor azt csinálhatunk vele,amit csak akarunk,mert senkinek nem hiányozna. Na de mindegy is. Beszélnem kéne V-vel,de nem akarok hülyeségeket beszélni.

Min YoonGi

Tae,haragszol még?

Kim TaeHyung

Igen,Yoongi. Haragszom.

Min YoonGi

Ne már baby.

Kim TaeHyung

Sajnálom.

Hát nem hiszem el! Komolyan egy kölyök miatt veszünk össze? Nem fogom beengedni a házamba! És egyik barátom közelébe sem engedem. Nem lehet,mert szabálytalan lenne. Milyen szabály? Nos,az a szabály,amiszerint már rég megöltem volna. De nem teszem,mert nem lehet.
Zsebrevágom a kezemet és leülök a kanapéra. Nos,valamibe beleütközött a kezem,így gondoltam kiveszem és megnézem.
Ez HoSeok gyújtója....Mi a fenét keres az ÉN zsebemben az Ő gyújtója?!
Ez az ő második védjegye. Az első a cigeretta. Egy fegyver alakú gyújtó. Bronz és attól különleges,hogy az apjától kapta. Ez egy ilyen búcsúajandék féle volt,mielőtt még meghalt volna. Igen,HoSeok családja meghalt tavaly. De az apja még kölyökkorában. Részleteket nem tudok. De nem is baj. Nekem sincsenek szüleim,mint a banda nagy részének. Árvák vagyunk,de erősek és összetartóak. Kiállunk egymásért és megtanultunk gondoskodni magunkról. Van köztünk,aki az utcára került,árvaházból szökött,vagy otthonról. Én az utcára kerülés nagymestere voltam. Mindenhonnan kidobtak. Miért? Mert mindig olyanokat fogtam ki,akik utáltak.
Kiskoromban anyuék árvaházba adtak és onnan jártam-mondhatni-kézről kézre. Senkinek sem tudtam megfelelni,és ennek mégnagyobb hátránya a suli volt. Mindig váltani kellett és mindig én voltam a rosszfiú meg a fura srác. Beleuntam és a következő ,,szüleimtől" már elszöktem. Így kötöttem ki Szöul kevésbbé veszélyes utcáin. Aztán lett egy barátom,Tae. Egy kávézóban dolgozott és nagyon kedves volt velem. Bemutatott egy barátjának,JiMin-nek és onnantól lettünk mi hárman barátok.
Azóta a nap óta esküszöm arra,hogy megvédem őket.