Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

26.

TaeHyung POV:

Csak sétáltam hazafele,mert venni akartam valamit YoonGi-nak,de nem találtam semmit. Ekkor állt meg mellettem egy fekete kocsi. Nem akartam vele foglalkozni,ezért csak tovább sétáltam. De nem hagyott békén a kocsiban lévő. Megálltam és bár féltem,mérgesen akartam ránézni az alakra,aki nem hagy. De az ablak sötétített volt,így nem láttam be. Viszont két ember szállt ki fegyverrel a kezében,mire hátrálni kezdtem. Megijedtem és nem tudtam mit kéne tennem.

-Ha együtt működsz,nem lesz bajod.-mondja az egyik

Mély hangja van és egy kicsit félelmetes is. Megragadott és én kétségbeesetten kezdtem el kiabálni,mert mi mást is tenne Kim TaeHyung,ha elrabolják?Természetesen össze-vissza kiabál,mintha lenne esélye. Hiába tudom,hogy nincs,próbálkoztam. Könnyeim hullani kezdtek és minden erőm odalett. Nem tudtam már ellenállni,nem volt több akaratom. Erősebben megszorított a fogva tartóm és ekkor egy fiút láttam meg,akinél szintén volt egy fegyver. Még jobban megijedtem de amint láttam ő nem velük van. Ez kicsit megnyugtatott de amint rám nézett leütötték és míg engem betoloncoltak a kocsiba,addig nem tudom mit tettek a fiúval. Lehet megölték,vagy őt is elrabolják. Egyáltalán én minek kellek nekik?Hova visznek?Ugye nem fognak megölni?Ah,TaeHyung,hülye vagy?Még szép,hogy megölnek. Ha valakit elrabolnak,vagy eladják,vagy rabszolga lesz belőle,vagy megölik. De én még nem akarok meghalni!Most jöttem össze életem párjával és nem akarom elveszíteni Őt!Túlságosan is szeretem,hogy itt legyen vége.

Beszálltak a kocsiba és elindultunk. Hogy hova?Gőzöm sincs. Úgy sem találnak meg,akkor meg miért is törjem magamat?

-Követnek.-mondja az eddig csendben lévő ember

Neki is mély volt a hangja,de nem annyira,mint a sofőrnek. Mind a ketten tetoválást viseltek. Sok volt rajtuk de volt egyetlen közös is. Mintha láttam volna valahol azt a tetoválást. Nem jut eszembe hol,de tudom,hogy láttam már.

-Akkor intézd el.-morogja a másik

Amaz bólintott egyet és oldalra kihajolva lőtt kettőt. Hátrakaptam a fejemet és a mögöttünk lévő kocsi a falnak csapódott. Összerezzentem és szemeimet még mindig a kocsin tartottam. Egészen addig,amíg el nem tűnt íriszeim elől. Előre fordultam és utat engedtem könnyeimnek. Ismét. Csak most próbáltam csendben maradni. Féltem és reszkettem. Mit tettem,hogy ezt érdemlem?Az egyik ember felém fordult és egy zsebkendőt nyújtott felém. Nem vettem el,helyette elcsaptam a fejemet és tovább szipogtam.

-Vedd el,nincs benne semmi. Csak ne sírj,mert az agyamra mész és akkor bajban leszel.-forgatja a szemeit

Vicces,mintha most nem lennék bajban. Rápillantottam. Még mindig felém nyújtotta. Én csak vonakodva de elvettem tőle a papírdarabot és kezeimbe véve nézegettem. Nem volt semmilyen különös illata szóval kifújtam az orromat és zsebre vágtam a kis zsepit. Nagyjából megnyugodtam és kifele kezdtem bámulni az ablakon. Vajon mi lett azzal a fiúval?Nem tűnt rossz embernek. Lehet segíteni akart?Áh,ki akarna segíteni neked,te idióta?

Az út során időérzékemet elhagytam valahol,mert nem tudom mióta mentünk de nagyon sötét volt már. Megérkeztünk egy hatalmas villához és ott leparkolva kirángattak a kocsiból. Befele lökdöstek és én őszintén órákig eltudtam volna nézni a falakon lévő festményeket,de per pillanat lefoglalt az,hogy engem most kurvára elraboltak és,hogy nem tudom ennek az okát. Egy nagy szobába vezettek,ami inkább egy kisebb házra hasonlított. Igen,egy ház a házban. De na,az a szoba hatalmas volt!Egyébként gyanítom dolgozószoba lehet. Vérvörös falak egy kis fehér szegéllyel az alján és tetején. A bútorok feketék és barnák voltak. A szoba tele van növényekkel és egy akváriumot is felfedeztem. De nem a kicsi,otthon lévőt. Szinte egy hatalmas akváriumot amiben halak és egy ékszerteknős volt. Ezek veszélyeztetettek!Csávókám meg bezárja őket?Szemét egy alak. Elől egy hatalmas asztal és szék. A székben pedig egy elégedett mosolyú ember ült. Gondolom ő itt a főnök,vagy mi.