JiMin POV:
-Basszus!-sóhajtok fel-Unatkozok!
-Játszunk valamit?-fordul felém Kook
-Aham. Csak egy perc.-ugrok fel
A konyhába megyek,ahol meglátok egy síró TaeHyungot. Odasietek hozzá és megsimogatom a hátát,mire rám emeli a tekintetét.
-Mi a baj,Hyung?-kérdezem aggódva
-Fe-felhívtam Yo-YoonGit....De nem vette fe-fel!M-mi van ha baja e-esett?
-Ugyan,biztosan semmi baja sincs. Tudod mit?Játszol velünk?
-M-mit?-néz rám
-Nem tudom,hogy Kookie mit akar.-vonom meg a vállaimat-Na,gyere.-fogom meg a kezét
Bólintott és kijött velem. Megkérdeztem JungKook-ot és azt mondta,hogy nincs ellenére,ha Hyung is játszik. Felelsz vagy merszeztünk. Olyan feladatok voltak,mint például:menjek ki és kiabáljak ki valamit. Vagy,hogy Hyung rajzolja le az első tárgyat,amit meglát. Kook pedig nekiállt táncolni. Ezekhez hasonlók voltak. És nagyon jól éreztük magunkat.
-JiMin,felelsz vagy mersz?-néz rám kihívóan JungKook
-Hmm....Merek!
-Akkor....-itt kopogtak,majd egy káromkodás hallatszott
-Nyitom!-pattant fel Tae-Csak folytassátok.-int nekünk
Mi bólintottunk és kíváncsian fordultam Jeon felé,aki mosolyogva kezdett bele a mondandójába.
-Készen állsz a feladatra?-kérdezi sejtelmesen
-Igen.-húzom ki magamat
-Akkor,csókolj meg.-mondja még mindig mosolyogva
-Hogy?
-Mertél. Muszáj megtenned.-érvel
Igaza van. Sóhajtok egyet és felé húzódok. A szemeibe nézek és lassan közelítek. Most komolyan meg kell csókolnom a legjobb barátomat?Már vártam,hogy elnevesse magát és beleborzol a hajamba....De semmi ilyesmi nem történt. Ugyan is fogta magát és ő maga szüntette meg a távolságot köztünk.
-Mi a....?-hallom meg Tae hangját
Gyorsan elválok Kook-tól és egy ideges NamJoon,meg egy ijedt TaeHyung állt előttünk. Nam meg mitől olyan ideges?
-Oh,hello NamJoon.-int mosolyogva a haverom
-Te kis....!
NamJoon nekiugrott volna,ha Tae nem állítja le. Mi a fene?Mi baja van?
Felfutott az emeletre én meg utána rohantam. Tudni akarom mi a baja. Végül az én szobámban állt meg.
-NamJoon,mi bajod van?-kérdezem tőle
-Megcsókolt téged az a féreg!
-Egy:én voltam aki megcsókolta!Kettő:NE merd leférgezni a haveromat!-mondom dühösen,mire Ő csak tátogott-Jó lenne,ha előbb kérdeznél,mielőtt ítélkezel!-megyek ki
Mi a franc van vele?Miért utálja ennyire Jungkook-ot?Áh,én ezt nem értem. Nagy dühöngésemben eszembe jutott valami,ami miatt visszanyitottam. Rám kapta a fejét és szomorúan nézett rám.
-Igen?
-Tudod,ez az én szobám,szóval létszi.-utalok arra,hogy ki kéne mennie
Nehogy már nekem kelljen kimenni a saját szobámból!Sóhajtott egyet és felállt az ágyamról. Elment mellettem és én becsaptam rá mérgesen az ajtót,majd csak leültem az ágyamra és arcomat kezeimbe temettem. Mi a fene van velem?Nem vagyok mérges NamJoon-ra. Inkább magamra....Miért?Mert felemeltem a hangomat vele szemben?
Valaki benyitott és leült mellém az ágyra. Felnéztem és abban a pillanatban éreztem a puha ajkakat az enyéimen. Kicsit meglepődtem,így nem viszonoztam egyből. De amint magamhoz tértem azonnal visszacsókoltam. Ez ismerős. Ez....JungKook?
-JiMin....-válik el tőlem-Szeretnék kérdezni valamit.
-Igen?-nyelek egyet
-Figyelj,én tudom,hogy most zavaros minden....De ez durva volt. Én sosem beszélnék így veled. Én figyelnék rád,mint eddig....Szóval a kérdésem a következő lenne....-itt nagy levegőt vett és mélyen a szemembe nézett-Park JiMin....Járnál velem?
YOU ARE READING
Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)
FanfictionNamJoon egy barátjával költözött a szülei nyaralójába a szünetre.... De mi van akkor,ha ez nem egy átlagos nyár lesz?