Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

54.

Kicsit azért elgondolkoztam. Tényleg komolyan gondolja,nem?

-JungKook....-szólalok meg halkan

-Igen, Édes?

-Beszélnünk kéne....

-Mondd csak.

-Nem itt,mindenki előtt. Gyere félre. Menjünk ki.

Némán bólintott egyet,így felkeltünk és kimentünk hátulra az udvarba. Szembeálltam vele és kicsit lehunytam a szemeimet és vettem egy nagy levegőt. 

-JeongGuk....Ugye te nem csak szórakozol velem?

-Hogy? Miért kérdezel ilyet?-kérdezi aggódva

-Tudom, hogy nagy playboy vagy! És ha velem is csak szórakozol,akkor--

-SeokJin!-vág közbe-Csak voltam. Megtaláltam azt,akit szeretek és nem akarom elhagyni. Figyelj,te vagy a fény a nyomorult életemben. Csak miattad nem kalandozok el. Úgy érzem,hogy valamit igazán akarok. És azért meg kell küzdenem. Érted harcolok.

Megfogja a kezeimet és közelebb lép. Ez aranyos volt. Nagy szavak egy kis embertől. Túl cuki. Nem tudok rá haragudni. És ez nagy baj lehet. Vagy nem tudom. Én teljesen össze vagyok zavarodva. Szeretem de nem vagyok biztos benne, hogy Ő komolyan gondolja. Elvégre egy vérbeli playboy. Ki tudja mennyi nálam jobb pasival találkozott már? Lehet,hogy visszaakar majd menni valamelyikhez,ha engem már megunt. Ezt nem akarom. Talán ettől félek a legjobban a világon.

-Szeretlek,SeokJin.-mosolyodik el

Édesen mosolyog. Nem szabadna,de azonnal megbocsájtok neki. Közelebb rántom és ajkaira marok. Kezeit nyakamba teszi és viszonozza. Derekára teszem a kezeimet és lassan alsó ajkát nyalom meg. Automatikusan elnyitja angyali párnáit és azonnal átfurakodom a nyelvemmel. Kezeit a hátamra vezette,mire elváltam. Kérdőn pillantott rám,mire csak megráztam a fejemet és ajkaira adtam egy puszit.

-Én is szeretlek téged,kis nyuszim.

Enyém és senki másé. Senkinek nem engedem,hogy hozzányúljon. Tilos. Csakis én. Senki egyéb. 

-Menjünk.-suttogom

Bólintott egyet és megfogta a kezemet majd megindultunk befele.

BaekHyun POV:

Azóta,hogy velem aludt a lakásomon,nem beszéltünk. Itt van velem,de nem beszéltünk. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Majdnem megölte magát....Miattam. Azt mondta,hogy nem akarta tovább látni,ahogyan szenvedek. Én pedig lekiabáltam. Szerinte nem fájna,ha meghalna? Ha itt hagyna? Ha....Bele sem merek gondolni. Egyszerűen nem akarom elveszíteni az egyetlen embert,aki maradt nekem. Nekem csak Ő van már. Ha Őt is elveszíteném,nem tudom mi lenne velem. Talán mennék utána? Nem. Túl gyáva lennék megtenni. Én nem vagyok gyilkos,hiába öltem már embert. Utólag azt is megbántam. Amikor kimentettem a Hercegtől....Akkor is ölnöm kellett,hogy Ő szabad legyen. 

-ChanYeol....

-Hm?-pillant rám

-Figyelj....Én....Szerintem siettünk....

-Mi?-jön közelebb

-Hamar csókolóztunk....Hamar feküdtünk le,még ha vártunk is vele....Túl hamar költöztünk össze....

-Ezt hogy érted? Mit akarsz ezzel mondani?-billenti oldalra a fejét

-Chan én....Én szeretnék egy kis szünetet....-hajtom le a fejemet

-T-tessék?

Nem néztem rá,de a lábát láttam. Hátralépett egyet. Felnéztem rá. Vörös hajába túrt és beharapta alsó ajkait. Szemei fátyolosak voltak és látszik,hogy össze van zavarodva. Aztán közelebb lépek és az arcára simítok.

-Ne sírj kérlek. Nem örökre. Csak egy kis szünet....

-Elhamarkodtam? Nem kellek?-néz rám kétségbeesetten

-Nem ezt mondtam.-rázom meg a fejemet-Csak szünet. Nem szakítottam.

Nem szólal meg. Visszatartja a könnyeit. Ajkai remegnek és nagyobb levegőket vesz alig észrevehetően.

-De....Barátok maradhatunk.-mosolygok rá keserédesen 

Csak nagyobb szemekkel néz rám, de aztán csak megrázza a fejét és elveszi arcán pihenő kezemet.

-Nem....Nem BaekHyun én....Én nem akarok a barátod lenni....Nem tudnék már csak a barátod lenni....

Ezzel megfordul és indul felvenni a cipőjét. Utána megyek és pont akkor, amikor felvette a cipőjét. Megöleltem és könnyeim halkan folyni kezdtek.

-Vigyázz magadra....-suttogom mellkasába

-Minek?-horkant fel-Elsiettem....Nincs szükséged rám....

Eltol magától és a szemembe se nézve hagy itt. Ahogy kiment és becsukta az ajtót,úgy tört fel belőlem a zokogás. Én nem így akartam. Elküldtem. És lehet,hogy soha többé nem látom már. Elment és valószínűleg utál is. Én ezt nem így akartam. Nem akartam,hogy ez történjen. Csak egy kis szünetet akartam. Gondolkodni. De már megbántam. Hiányzik de nem mehetek utána. Nyilván már messze jár és látni se akar. Szörnyen érzem magamat. Elrontottam mindent röpke húsz perc alatt. Hogy lehetek ekkora barom? Miért nem gondolkozok mielőtt beszélek?

Nem....Nem BaekHyun én....Én nem akarok a barátod lenni....Nem tudnék már csak a barátod lenni....  

Ez még jobban fájt,mintha megütött volna. Én nem akartam,hogy így végződjön. Azt hiszi,hogy nekem nincsen rá szükségem. Mi van,ha megint öngyilkos akar lenni? Vagy túladagolja magát? Vagy elvágja az ereit? Féltem. Nagyon is féltem. Aggódok érte. Nem akarom,hogy baja essen. Nem bírnám ki.

Hideg van odakint. Mi van akkor, ha megfagy? Mi fog történni, ha megverik? Vagy megölik? Nincsen nála fegyver és még egy kicsit gyenge. Ráadásul most az állapota is tesz rá egy kicsit. 

ChanYeol POV:

Miután BaekHyun finoman közölte,hogy látni sem akart, elmentem onnan. Itt sétálok az utcákon. A rejtekre nem mehetek vissza. YoonGi megölne. Nekem pedig nincsen lakásom,ahova menni tudnék. Semmim sincs....Egyedül vagyok. Egyedül bolyongok az utcákon és már eléggé átfagytam. Remélhetőleg el is tévedtem,mert nem ismerősek az utcák és a házak. Végül egy sikátorban kötök ki és dőlök neki a falnak. Aztán lassan lecsúszom a földre. Sírni sem tudok már. Csak meredek magam elé üveges szemekkel. Azt sem tudom hol vagyok,ki és mikor. Csak vagyok és ennyi.

Megcsörren a telefonom. Először nem foglalkozok vele,de aztán kezd idegesíteni,így felveszem.

-Igen?-szólok bele

-ChanYeol!-ez LuHan

-Hm?

-BaekHyun a közeledben van?

-Biztosan....-motyogom

-Nincs veled?

-Nincs.

-Hol vagy?!-kérdezi aggódva

-Nem tudom....

-Ne menj sehova! Azonnal odamegyünk,amint megtaláltunk.

Ezzel le is tette. Barom. Ha akarnék se mennék sehova. Eldöntöttem. Itt fogok meghalni. Nem túl szép és megtisztelő halál,de jelenlegi állapotomban azt sem bánnám,ha csak idejönne egy ellenséges bandából egy ember vagy maga a Herceg és egyszerűen csak lelőne a picsába. 

Visszaakartam tenni a telefonomat de nem ment. Leejtettem. Szerencsére vagy nem szerencsére nem tört szét, mert nem esett akkorát. Megfagytam. Tuti. Mi lenne, ha megpróbálnék levegőt se venni? Simán megdöglenék és akkor mindenki boldog lenne. Ha nem létezek,nincsen probléma. 

Sajnálom BaekHyun,de én nem érdemlem meg a barátságodat....