Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

46.

Esik az eső. Szuper! Remélem még odaérek,mielőtt valami hülyeséget csinálna. Nem akarom,hogy baja essen. Szörnyen érzem magamat,amiért így viselkedtem,de ideges voltam és csalódott is egyben. Nem ért hozzám hónapokig,erre kicsit feszült lettem és összepakoltam a cuccait. Eközben már oda is értem a mólóhoz,ahol megpillantottam Chan-t és egyszerre ijedtem meg és lettem nagyon de nagyon mérges. A móló szélén állt és éppen dőlt volna előre,de én még időben visszarántottam. Elestem,ezzel Ő rajtam landolt. Szorosan magamhoz öleltem és nem akartam elengedni egy percre sem. Hangosan kezdtem el sírni és az sem érdekelt,ha lát valaki.

-HOGY GONDOLTAD EZT?!-üvöltöm le-Te idióta....-halkulok el

Nem reagált semmit. Először nem,de aztán megfogta a kezeimet és jobban magához húzott én meg csak bújtam.

-Sajnálom....-motyogja-Ne haragudj rám,hyung. Nagyon szégyenlem magamat,amiért ezt tettem.

-Tetted volna!-javítom ki-És még egyszer elő ne forduljon ilyen,vagy én magam foglak megölni.-fenyegetem meg

Nem válaszolt,viszont tudtam,hogy megbánta. Annyira sajnálom,hogy ilyen voltam vele. Leszállt rólam és felsegített,majd szorosan megölelt. Jól esett,csak zavart,hogy elázunk. Kicsit eltoltam és megfogtam a kezét. Ajkaira adtam egy rövid csókot és megszorítottam mancsát. Szemeibe nézek és rámosolygok.

-Menjünk,mert elázunk.

Bólintott egyet és némán követett. Igazából már el is áztunk,szóval nem lényeg. Kézen fogva indultunk meg valamerre. Nem tudom,hogy hova,csak el innen messzire. Nem akarok visszamenni egyenlőre a rejtekhelyre,ezért felrángattam magamhoz a lakásomba. Mert panelban lakom,ezért halkan bementünk és mikor kulcsra zártam a bejáratomat,akkor bementem a konyhába és nekiálltam meleg teát készíteni. Kis idő múlva fogta magát és hátulról átkarolt. A nyakamba puszilt,mire bennem elindított valamit. De egyrészt vizes volt,ahogyan én is,meg persze a teát is csináltam.

-Chan....-sóhajtok fel-Először a teah.

-Jó.-morogja

Még egyszer belepuszilt a nyakamba,mire kirázott a hideg. Most csak hízeleg. Túl jól ismerem,így nem fűzök nagy reményeket hozzá. Készen lettem a teával és míg az hűl az edényben,addig Yeol meg én elmentünk fürdeni. Miután ez megvolt,a sablonos ,,Igyunk és együnk valamit,miközben nézünk egy filmet és egészen véletlenül átmegy az egész szexbe" sztori is kezdetét vette. De ez elkerülhetetlen volt,szóval minden mindegy alapon bele is mentem. Mikor leraktam a bögrémet és visszadőltem a film bámulásához,neki is állt simogatni a combomat. Viszont mit ad Isten?Természetesen egy olyan kibebaszott nagy vihart,ami szétbassza az adást,ezért a film kilőve. Szuper. Egy darabig ültünk a sötét szobában,mert egyikünk sem akart megmozdulni a villanykapcsoló felé. Nem azért,csak egyszerűen lusták voltunk megindulni,az amúgy a tv mellett lévő kapcsolóhoz. Nekidőltem ChanYeol-hoz és a vállára hajtottam a fejemet. 

-Most mit csináljunk?-nyűglődök a kapcsolót bámulva

-Vannak ötleteim.-motyog

Kezét combomon pihentette eddig és most megint elkezdett simogatni. És mi volt ebben a legrosszabb?Hogy nem engedtem neki,hogy tovább menjen. Ugyanis megakartam leckéztetni. Igen,megbocsájtottam,de akkor is büntetés jár. Nem fogom engedni,hogy megfektessen azért,hogy ne haragudjak rá. Mert azt nem azért csinálja,mert Ő is akarja. A többiek elég viccesen fogják fel a veszekedéseinket és azt hiszik,hogy mindig békülős összebújás a vége. De nem....Elég sokszor csak annyi,mint most is,hogy megbocsájtok neki,de nem nyúlunk egymáshoz. És nem azért,mert nem szeretjük egymást. Vagyis részemről nem. De nem tudom,hogy ha Ő nem szeret,akkor miért van velem. Lassan elemelem a kezét és ránézek. Kíváncsian pillant rám,mire nagyot nyelek. Ha most megszólalok,elronthatok mindent. De tudnom kell!

-ChanYeol....

-Igen?-mosolyog rám

-Te....Őszintén szeretsz engem?-kérdezem meg végül

Lefagy a mosoly az arcáról és egy ideig így is marad. Nem válaszol....

-Valahogyan éreztem.-mosolygok rá keserűen-Csak nem akartam tudomást venni róla.

Felállok mellőle és a szobám fele veszem az irányt. Mit vártam?Régóta még csak egymáshoz sem nyúlunk,erre ilyet kérdezek tőle. És ezzel csak az a baj,hogy én viszont kurvára szeretem azt a hülye drogost!De ha Ő nem,akkor megint ott tartunk,mint legelőször. Megint sehol sem vagyok a szemében és megint csak sóvároghatok utána. Megint csak egy szép álom lesz a szerelmes csókja és,hogy azt suttogja a fülembe. Azt az egy szót,amitől mindig kirázott a hideg és jóleső érzés árasztotta el a testemet. Azt az egyetlen ,,sz" betűs szót,amit soha az életben nem fog ugyan úgy mondani,mint régen. Lehunytam a szemeimet és már csak annyit éreztem,hogy valaki mellém fekszik és egy puszit ad a fejemre és átkarol. Elakarom lökni,de nem megy. Túl gyenge vagyok. 

A testem már régen behódolt neki....

~Reggel~

Mikor felkeltem,fáztam. Nem volt rajtam takaró és meg sem lepődtem,szinte ösztönszerűen nyúltam a takaróért,de azt sem találtam. Hiába tapogatóztam. Ezért fel kellett kelnem. Nos igen. És így történt,hogy megláttam a valószínűleg leesett ChanYeol-t a takarómmal együtt. A szája nyitva volt és kifolyt a nyála,lábai terpeszben voltak és egyik keze maga mellett,míg a másik az elfordított feje mellett. Muszáj volt mosolyognom rajta,hiszen úgy festett,mint egy kimerült kisgyerek. Hagytam,nem keltettem fel,hanem kimentem a konyhába egy kávét csinálni magamnak. Leültem a konyhában és azon gondolkoztam,hogy most mit is tegyek. Hiába bocsájtok meg neki,ha Ő nem szeret. De akkor miért aludt velem?Miért nem ment el?Tudja hol a kulcs. Akkor miért nem?Lehet csak megsajnált és ezért tette. Igen,ezt biztosan azért csinálta,mert megsajnált. De amint felkel,elfog menni innen és majd csak a rejtekhelyen találkozunk ismét. Soha többet nem bújhatok majd mellé,nem csókolhatom meg és nem mondhatom neki azt az ,,sz" betűs szót. És hiába fogom látni mindennap,ha nem mondhatok neki semmit. Minden nap eggyel közelebb leszek a halálhoz,amit Chan hiánya fog okozni. Mielőtt megőrülök,majd megölöm magamat. Vagy nem is tudom mit fogok tenni. Lehet már megleszek őrülve,mikor megteszem. Nem tudom mi lesz. Ha Yeol nem fog velem beszélni,meghalok. Lehet ez hülyén hangzik és most sokak fejében az van,hogy ,,Nem értem mit játsza magát,amikor majd lesz másik pasija!". De nem. Ez nem így van. ChanYeol-t kiskorom óta ismerem és mindig együtt voltunk. A szüleink,a testvéreink....Mind jól kijöttek egymással. Mi is megpróbáltuk és a legjobb barátok lettünk. Majd mikor bekerültünk a bandába,ami az otthonunk lett,összejöttünk,hála a Főnöknek. Ha aznap nem hagy otthon véletlenül engem és Chan-t,sosem jövünk olyan kínos szituációba és akkor sosem jövünk össze. El sem hiszem,hogy komolyan ezen gondolkozok....Hiszen az már a múlt. A szép és emlékezetes múlt,amit a leader-nek köszönhetünk....

Köszönöm Főnök,hogy véletlenek sorozatában összehoztál Vele....Sosem fogom elfelejteni azt a napot. Tudtam,hogy Ön nem szívtelen....