*Ayumi szemszöge*
- Áááá!!! - felsikoltottam félelmemben, és becsuktam a szememet.
- Hado no 33: Soukatsui! - kiáltotta valaki. Hallottam valami robbanáshoz hasonló hangot. Aztán hallottam a szörny üvöltését, és pár másodperccel később lépteket felénk.
- Hé, gyerekek! Semmi baj. Jól vagytok? - kérdezte egy kedves hang. Kinyitottam a szememet, és egy hosszú, fekete hajú lányt találtam magam előtt. Fekete kimonót viselt, rajta egy fehér haorival. Kard volt nála, és szandált hordott fehér zoknival. 'Ki ő?' Gondoltam magamban.
- Rukia! - mondta Kazui, és megölelte a lányt.
- Szia, Kazui. Mit keresel te itt, és kik ők? - mutatott felém és a bátyus felé.
- Bújócskázok Ayu-channal, és Shun-kunnal. Ők az unokatestvéreim. - mondta Kazui. A lány arcán döbbenet látszott.
- Unokatestvéreid? Akkor ők Aizen és Hikari gyerekei. - mondta a fekete hajú lány.
- Aizen? - kérdeztem.
- Szerintem apura gondol. Anyu egyszer azt mondta, hogy apunak régen Aizen Sousuke volt a neve. - mondta a bátyus.
- Tényleg! Már emlékszem. - jutott eszembe.
- Szóval... - kezdte a Rukia nevű lány. - Hol vannak a szüleitek? - kérdezte.
- Anyuék és a többiek ott vannak a nagymama sírjánál. - mondta Shunsuke.
- Rendben. Visszakísérlek titeket. - mondta Rukia. Bólintottunk, és sétáltunk vissza.
- Kazui! - ugrott elő hirtelen a fák közül egy vörös hajú lány egyenesen Kazui-ra.
- Ichika! - kiáltotta Kazui.
- Ki ő? - kérdeztük egyszerre a bátyussal. Mindketten felálltak a földről, mert eddig ott feküdtek.
- Én Abarai Ichika vagyok. Egy Shinigami. Ti kik vagytok? - kérdezte a vöröske. Jobban megnéztem a lányt. Hosszú, vörös haja volt, ami fel volt kötve, ő is fekete kimonót viselt szandállal és zoknival, és volt nála is egy kard.
- Az én nevem Kurosaki Shunsuke, és ő itt a húgom, Kurosaki Ayumi. - mondta a bátyus.
- Aha, Értem. Örvendek! - mondta a vörös.
- Gyertek! A szüleitek már biztosan aggódnak. - mondta Rukia. Végül tovább mentünk. Már a lépcsőkön sétáltunk lefele, és akkor a megszólalt a vörös.
- Kazui, ők az unokatesóid? - kérdezte az említett személyt.
- Igen. Ayu-chan és Shun-kun az unokatesóim. Nagyon sokat szoktunk játszani amikor a szüleink megengedik. Egyszer te is jöhetnél. - mondta Kazui.
- Még meggondolom. - mondta erre a vörös. Leértünk a lépcsőkön, jobbra fordultunk, és megpillantottuk anyuékat, amint nekünk háttal hangosan beszélgettek.
- Anyu! - kiáltottam, és hozzá futottam. Anyuék megfordultak a hangomra, és megkönnyebbülve néztek minket. Mikor odaértem, anyu felkapott, és szorosan megölelt.
- Ayumi! Már éppen a keresésetekre indultam volna. Mi történt? - kérdezte anyu miközben letett.
- Éppen jöttünk volna vissza amikor megtámadt minket egy szörny, de Rukia megmentett minket. - mondtam, és Rukia felé mutattam. A többiek időközben ideértek. Anyu feléjük nézett.
- Tényleg? Nagyon köszönöm, Kuchiki kapitány. - mondta anyu egy mosollyal.
- Semmiség, Hikari-sama. Éppen Ichika-val gyakoroltam, amikor észre vettem egy Hollow-ot, amint a gyerekeket akarta megtámadni. - mondta Rukia.
YOU ARE READING
Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)
Fanfiction(FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG 2. KÖTET) Az Ezer Éves Háború lezárult, ahogy egy korszak is az emberek életében. A Királyi Család boldogan éli felhőtlen életét Karakura-ban a harcok és az uralkodói gondok elől elzárva. A trónörökösök szépen cseperednek a képessé...