Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 38

*Hikari szemszöge* 

      Boldog voltam. Leírhatatlanul boldog. Végre újra együtt lehettünk Sousuke-vel. Elmeséltem neki, hogy mi történt, amíg ő eszméletlen volt és a vége őt is meglepte. 

- Akkor újra látod a jövőt? - kérdezte miközben kíváncsisággal telt tekintettel a szemeimet fürkészte.

- Magam sem tudom teljesen biztosan, de nagy a valószínűsége. - mondtam. 

- Értem... - mondta halkan, majd a plafonra fordította tekintetét. Egyszer csak kopogtak az ajtón, mire oda fordítottuk tekintetünket.

- Bent van, Hikari-sama? - hallottam meg Kizucho hangját az ajtó túloldaláról. 

- Igen. Gyere be! - mondtam, mire kinyílt az ajtó és Kizucho besétált rajta. Amint meglátott minket, egy mosoly jelent meg arcán.

- Örülök, hogy végre jól van, Sousuke-san. - mondta Kizucho. 

- Te ki vagy? - kérdezte rögtön utána Sousuke. 

- Az én nevem Shihouin Kizucho. Nem sokkal a Zenno-val való első harcuk után foglaltam el a 2. osztag kapitányának és az Onmitskidou vezetőjének a posztját. Örvendek a találkozásnak, Sousuke-san. Sokat hallottam és olvastam már Önről. - mondta Kizucho. Sousuke látszólag összezavarodott ezért besegítettem a magyarázatba.

- Valaki leírta könyvekben az eddigi életemet, és nagyrészt te is benne vagy. Kizucho-san pedig mindet végigolvasta. Amikor először találkoztam vele, elmondta nekem a saját életemet. Azt mondta, hogy minden tudni akart rólam, hogy minél hatékonyabban tudjon nekem segíteni bármiben. És ha ő nem lenne, akkor még mindig itt feküdnél eszméletlenül. - magyaráztam. 

- Valóban?... - kérdezte meglepetten Sousuke. 

- Igen! - mondtuk egyszerre.

- Oh, értem... Köszönöm, Kizucho-san... - mondta Sousuke.

- Oh, ugyan! Nem kell megköszönnie!... Csak tettem, amit jónak láttam... - mondta Kizucho a tarkóját vakargatva kínosan mosolyogva. Váratlanul lépteket hallottunk meg a folyosóról, amik egyre hangosabbak voltak és egyre közelebbről hallatszottak. Végül az ajtó szinte berobbant és Ayumi és Shunsuke lépett be rajta Nemuri, Grimmjow, Ichigo és Isshin társaságában. 

- APU!! - kiáltották a gyerekek boldogan és majdnem fellökve Kizucho-t iderohantak. Két oldalról körülvették Sousuke-t és szorosan megölelték. Egyikünk sem tudott rá reagálni, olyan gyorsan zajlott le ez az egész. 

- Annyira hiányoztál, Apu! Úgy aggódtunk érted! - mondta Ayumi miközben könnyek folytak le az arcán.  

- Semmi baj, Ayumi... Itt vagyok... - mondta Sousuke. Elmosolyodtam, aztán komollyá vált a tekintetem.

- Jól van, Ayu, Shun. Most már engedjétek el apátokat, mert még a végén halálra ölelgetitek! - mondtam. Lassacskán elengedték Sousuke-t és törölgették örömkönnyeiket. 

- Jó látni, hogy végre rendben vagy, Sousuke. A világ sokkal unalmasabb lenne nélküled. - mondta Ichigo egy mosollyal az arcán. Ezen mindhárman elnevettük magunkat. Ichigo, Sousuke és én is.  

- Mi olyan vicces? - értetlenkedtek a gyerekek. 

- Semmi! Hahaha!... Tényleg semmi. - mondtam miközben próbáltam lenyugodni és törölgettem az időközben előtört könnyeimet. Kopogást hallottunk az ajtón, ami kinyílt és Kotetsu-san lépett be rajta. 

- Szép estét! Oh, látom Sousuke-san is végre felébredt. Hogy érzi magát? - kérdezte Kotetsu-san. 

- Jól vagyok, köszönöm... Bár jelenleg kissé erőtlennek érzem magam... - mondta Sousuke egy kicsit fáradtan.