*Ayumi szemszöge*
Reggeli után hamar elindultunk, és gyorsan ott voltunk a Vidámparknál. Útközben Anyu, Apu, én, a bátyus és Nemuri-chan a kocsiban voltunk. Grimmjow a háztetőkön ugrálva jött utánunk. A bátyus és Nemuri-chan elkezdtek beszélgetni. Anyu és Apu is beszélgetett valami uralkodásról, meg erők visszaadásáról. Én meg csak néztem Grimmjow-t, ahogyan ugrál házról házra. Gyorsan megérkeztünk és Anyu megvette a jegyeket.
- Anyu! - mentem oda hozzá.
- Mi az, Ayumi? - kérdezte Anyu.
- Elmehetünk Grimmjow-wal körülnézni? - kérdeztem.
- Persze... Grimmjow! - szólította meg Anyu Grimmjow-t.
- Mi az? - jött ide hozzánk.
- Elmennél a gyerekekkel körülnézni, hogy mi minden van? - kérdezte Anyu.
- Miért? Nem vagyok a bébisitterük. - morogta Grimmjow.
- Kérlek, Grimmjow! Gyere velünk! Úgy sem voltál még vidámparkban. - mondtam. A kék cica rám nézett, és csak bámult. Végül sóhajtott egyet.
- Rendben. Megyek... - mondta. - De nem rángattok fel semmilyen gyerekes baromságra! - tette hozzá gyorsan.
- Oké! - eresztettem el egy aprócska mosolyt.
- Itt van egy kis költőpénz, ha szeretnétek valamit venni. - mondta Anyu és odaadta Grimmjow-nak.
- Rendben. Indulunk, Tökmagok! - mondta Grimmjow.
- Shun! Nemuri! Gyertek! - kiáltottam oda nekik. Idejöttek hozzám. Grimmjow felé pillantottam, aki már elindult.
- Fussunk! Várj meg minket, Cicaember!! - kiáltottam utána miközben futottunk utána a nagy tömegben.
*Hikari szemszöge*
Néztem ahogyan futnak Grimmjow után, aztán Sousuke felé fordultam.
- Nos, mi mit csináljunk, Őfelsége? - kérdeztem, miközben átkaroltam jobb karját.
- Mit szólna egy romantikus sétához, Őfelsége? - kérdezett vissza Sousuke egy mosollyal az arcán.
- Benne vagyok. - mondtam mosolyogva. - Útközben vegyünk vattacukrot. - tettem hozzá.
- Igenis, Őfelsége. - mondta Sousuke, és lassan elindultunk.
...
*Ayumi szemszöge*
Grimmjow vett nekünk vattacukrot miközben járkáltunk. Én áfonyásat kértem. Eljátszottam a gondolattal, miszerint ha Grimmjow fejére tenném a vattacukromat, akkor úgy tűnne, mintha nagyobb lenne a haja. De természetesen elvetettem ezt az ötletet, mivel mégis csak a vattacukromról van szó, és az százszor többet ér, mint Grimmjow megviccelése. Miközben nézelődtünk, feltűnt egy stand, ahol játszani kell ahhoz, hogy kapj valamit. Miközben elhaladtunk mellette, akaratlanul is a nyeremények felé pillantottam, és akkor megláttam azt. Egy hatalmas kék macit, aminek a hasán volt egy nagy piros szívecske, és még nyakkendőt is hordott. Teljesen megbabonázott. Annyira, hogy mást sem tudtam csinálni, minthogy nézzem. 'Kell.' csak ez járt a fejemben. Grimmjow-ék felé néztem, akik tovább mentek, és akkor eszembe jutott az ötlet.
- Grimmjow!!!! - kiáltottam utána, mire ijedten felém fordult, a többiekkel együtt. Gyorsan visszajöttek.
- Mi az, Tökmag? Történt valami? - támadott le hülye kérdéseivel.
- Kell nekem... Nyerd meg... - mondtam miközben az óriás kék macira mutattam.
- Mi van? Nem fogok ilyen baromságokban részt venni! - mondta erre Grimmjow.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)
Hayran Kurgu(FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG 2. KÖTET) Az Ezer Éves Háború lezárult, ahogy egy korszak is az emberek életében. A Királyi Család boldogan éli felhőtlen életét Karakura-ban a harcok és az uralkodói gondok elől elzárva. A trónörökösök szépen cseperednek a képessé...