Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 29

*Ayumi szemszöge*

- Hallottam!... Hallottam Apu hangját!... Még élnek!... - mondta könnyes arccal.   

- Hallottad?... Beszélt hozzád? - kérdezte a bátyus.

- Nem... Nem olyan volt... Olyan volt, mintha a gondolatait hallottam volna... - mondtam. 

- És miket mondott? Tudja, hogy hol vannak? Hogy vannak? - támadott le a kérdéseivel Ichigo. 

- Hát... Ő maga sem tudja, hogy hol vannak... Ahogy hallottam elég rossz állapotban van... És olyat is hallottam, hogy a sérülés nem zárul össze... - feleltem.

- Biztosan Hikari-ra értette... Gyorsan kell cselekednünk! Kitudja, meddig bírják még! - mondta Ichigo.

- De hogyan akarsz hozzá kezdeni? Akárhol lehetnek! - mondtam. 

- Nyugi, húgi. Nekem van egy tervem... Emlékszem még a mai napra, amikor Anyu azt magyarázta, hogy képesék vagyunk megtalálni egymást, még ha nagyon távol is vagyunk egymástól... Azt fogjuk tenni, mint Anyu hét éve amikor Aput kereste Hueco Mundo-ban, oké?... Elmegyünk mind az 5 világba és használjuk ezt a technikát. És amint megtaláltuk őket, azonnal oda megyünk a 4. osztaggal... Érted? - kérdezte a bátyus. 

- Igen... De akkor tényleg gyorsnak kell lennünk! Nagyon aggódom értük... - mondtam. 

- Akkor nyomás! - mondta Grimmjow, megragadta a karomat és már mentünk is Hueco Mundo-ba. 

...

      Elmentünk Hueco Mundo-ba és használtuk azt a technikát. Nem találtuk őket. Nem éreztük a jelenlétüket Hueco Mundo-ban. Ezután elmentünk az Élők Világába, de ott sem voltak. Kezdtem aggódni, mivel eddig se Soul Society-ben, se Hueco Mundo-ban és az Élők Világában sem voltak. Kezdtem nagyon félni attól, hogy nem találjuk meg őket. Ichibei-san jelezte, hogy átnézték a Lélek Palota minden zeg-zugát, de nem találták meg őket. Azt is hozzá tette, hogy ha valamelyikük lelki világában lennének, a testük attól függetlenül ebben a világban marad. Szóval elég siralmas helyzetben vagyunk. Grimmjow se segít rajta, mivel elkezdte mondani, hogy ez mind az ő hibája, mert nem ment Apu-val segíteni és ezért lett az, ami. Más szóval magát hibáztatja. Megmondtam neki, hogy ezt rögtön verje ki a fejéből, mert egy cseppet sem igaz. Ott álltunk a házunk előtt és vártunk a nagy semmire. Pontosabban hallgattuk nagyapa és Ichigo hablatyolását arról, hogy ne menjünk a Pokolba. Igazán érdekes érveik vannak.

- Nem mehettek oda! Biztos, hogy nincsenek ott! - mondta Ichigo.

- Akkor szerinted mégis hol vannak?! Átnéztük a másik 4 világot és nem voltak ott! Csakis a Pokolban lehetnek! - mondtam kikelve magamból a sok idegeskedéstől. 

- Ott nem lehetnek! Lehet, hogy nem működött az a technika és lehet, hogy valójában a 4 világ egyikében vannak! - mondta Ichigo. 

- Megkérdőjelezed a képességeinket?! Milyen nagybátyánk vagy?! - kiabáltam és legszívesebben levertem volna mindkettőjüket, de Shunsuke visszatartott. 

- Nyugodj meg, Ayumi... Van egy sejtésem, hogy miért nem akarnak minket odaengedni, de nem az előbb elhangzottakhoz hasonló... Szóval nyugodj le... - mondta Shunsuke majd Ichigo és nagyapa felé fordult. - Az igazat... Valamit titkoltok előlünk, nem igaz? - kérdezte Shunsuke egy olyan hangsúllyal és nyugalommal, hogy kezdtem félni tőle. De nem úgy, mint az a kettő. Nem válaszoltak.

- Még egyszer megkérdem... - kezdte Shunsuke elsötétült tekintettel. - Mit próbáltok meg elrejteni előlünk a Pokolban?... Vagy inkább... Kit? - kérdezte, mire összerezzentek mindketten.