Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 20

*Másnap, Hikari szemszöge*

      Kint állunk a házunk előtt, és várjuk Grimmjow-t, Ichigo-t és Kazui-t, hogy megérkezzenek. A tegnapi kis incidens után ott maradtunk egy kicsit a Kurosaki Klinikán, és beszélgettünk. Elmondtam Ichigo-nak, hogy visszaadom a gyerekek erejét, és hogy elmegyünk a Lélek Palotába. Végül megkérdeztem, hogy miért nem jönne ő és Kazui. Belegyezett és most itt tartunk.   

- Hikari! - hallottam meg Ichigo hangját, és Kazui-val megjelentek Shinigami alakban. Kazui már tizennégy, nagyon hasonlít Ichigo-ra. Grimmjow is megjött lélektestben. 

- Sziasztok! Akkor induljunk. - mondtam, mire Sousuke kinyitott egy Senkaimon-t. 

...

      Megérkeztünk Soul society-be. Semmit sem változott. Mostanában nagyon ritkán jövök ide. Elmentünk a Rukongai 1. körzetébe.  Nemuri már itt volt Kyoraku, Shinji, Hinamori, Rukia, Renji és Ichika társaságában. 

- Helló, Hikari-chan! Látom nem egyedül jöttetek. Sokat nőttek a gyerekeitek mióta utoljára láttam őket. - mondta Kyoraku. 

- Üdv, Kyoraku. Még nem értek ide, mi? - kérdeztem a 0.osztagra utalva. 

- Hát nem. Múltkor is vártunk rájuk még tizenhét éve amikor elvitték Ichigo-t és a többieket a Lélek Palotába. Nem változnak. - mondta Kyoraku.

- Akkor igazán jöhetnének már. - mondta Sousuke. 

- Ugyan ne legyél türelmetlen... Tényleg, te még nem is jártál a Lélek Palotában. - nyílalt belém a felismerés. 

- És tényleg! - döbbent meg Ichigo is. 

- Inkább figyeljétek az eget. - mondta Sousuke. Felnéztünk az égre. Egy hatalmas oszlop jött fénysebességgel az égből. Mikor becsapódott előttünk pár méterre, hatalmas porfelhő keletkezett. Miután elült a por, az ajtó kinyílt az oszlopon és a jól ismert öt személy kilépett rajta. 'Hyousube Ichibei,... Kirio Hikifune,... Shutara Senjumaru,... Nimaiya Oetsu,... Kirinji Tenjiirou... Hát újra találkozunk.' Gondoltam magamban.

- Helló, emberek! Megjött a 0. osztag! Na mizu?! - kérdezte Tenjiirou.

- Újra látunk titeket, Gotei kölykök! - mondta Oetsu.

- Mi is ennyire örülünk, hogy újra láthatunk titeket. - mondta Shinji unottan.

- Nahát... Hikari-sama és a trónörökösök. Öröm látni személyeiteket. - mondta Ichibei. 

- Ugyan, nem kell ennyire hivatalosnak lenni! Nincs rá szükség... - mondtam részben azért, mert zavarban éreztem magam. Más részben azért, mert úgy éreztem, Sousuke elég nyomasztó és sötét aurát bocsájt ki magából, aminek sejtem az okát. Mire feléje fordulok, már Tenjiirou-val néznek egymásra, cseppet sem jó kedvel. A szemeik szikrákat szórnak. 

- Aizen Sousuke. - mondta Tenjiirou ridegen.

- Kirinji Tenjiirou. - mondta Sousuke hasonló hangsúllyal. 

- Tudod, nem nagyon bírom a pofádat. - mondta Tenjiirou.

- Hasonlóképpen érzek én is. - mondta Sousuke és láttam, hogy már a kardjáért nyúlt. Készültem megállítani őket, de Hikifune-san gyorsabb volt, és adott egy nagy ütést Tenjiirou fejére. 

- Áú! Ezt miért kaptam?! - mondta felháborodottan Kirinji. 

- Nem viselkedhetsz így vele! Már rég megváltozott! - mondta Hikifune-san. A szavainak örültem. 

- Úgy van! Hikari-chan a Lélek Királynő! Sousuke-chan a férje! Tisztelettel kell vele is beszélni. Nem de, Sousuke-chan? - kérdezte Oetsu miközben átkarolta Sousuke-t a nyakánál.