Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 34

*Másnap, Hikari szemszöge*

      Már egy napja, hogy magamhoz tértem. Semmi sem változott. Nem aludtam és nem ettem semmit sem. Nem tudtam ilyen helyzetben. Jelenleg Sousuke mellett vagyok. Mást sem csináltam az elmúlt órákban, minthogy őt néztem és a régi időkre gondoltam. Egyszer csak kinyílt az ajtó és a gyerekek léptek be rajta.

- Szia, Anyu. - köszöntek és idejöttek hozzám.

- Sziasztok, angyalaim. - köszöntem vissza miután leültek egy-egy székre.

- Látom, most sem eszel. - mondta Shunsuke az érintetlen tálcára utalva, ami reggel óta ott volt az ágyamon. 

- Nincs étvágyam. - mondtam.

- Enned kell, Anyu. Már nem vagy halhatatlan. - mondta Shunsuke.

- Tudom. De... - kezdtem.

- Remélem, hogy Apu rendbe fog jönni. - szólalt meg Ayumi.

- Ne aggódj. Találunk rá megoldást. - mondta Shunsuke és Ayumi vállára tette a kezét.

- Ha jól gondolom, te már kitaláltál valamit, nem, Shun? - kérdeztem az említett felé fordulva. egy percig hallgatott majd szomorú tekintettel lehajtotta a fejét. 

- Úgysem használ... Nem tudom, hogy mit tehetnénk... Lehet, hogy már tényleg nem segíthetünk rajta... - mondta halkan Shunsuke. 

- Ne mondj ilyeneket, Shun... Ne ítélj el előre mindent. Mondd csak el nyugodtan, hogy mit találtál ki. - mondtam biztatóan. Rám emelte tekintetét majd Ayumi-ra, végül Sousuke-re. Egy sóhaj hagyta el ajkait majd a kezeire tévedt tekintete.

- Hát... - kezdte. - Mivel Kotetsu-san azt mondta, hogy ők már nem segíthetnek Apán és Tenjiirou-san vizét nem bírná ki a szervezete, ezért arra gondoltam, hogy találni kéne egy olyan gyógyítási módot, ami erősebb, mint a sima Kaidou, de gyengébb, mint Tenjiirou vize.... Arra gondoltam, hogy fokozatosan gyógyíthatnánk Apát, hogy a szervezete ne terhelődjön... Aztán eszembe jutott, hogy Apa hogyan gyógyított téged és arra gondoltam, hogy mi lenne ha mi is átadnánk neki valamennyi reiatsu-t, de végül elvetettem, mert nem hiszem, hogy kibírná a szervezete. - mondta Shunsuke. Elgondolkoztam szavain és eszembe jutott valami.

- Pedig nem rossz ötlet, Shun!. - mondtam.

- Tessék? - néztek rám meglepetten a gyerekek.

- Ti ketten is ugyanúgy tudtok gyógyítani, mint én! Az én gyógyítási technikáim nem veszélyesek, mint Tenjiirou vize, de sokkal hatékonyabbak, mint a szokványos Kaidou. De... Mivel nekem jelenleg nincs erőm, így nektek kell cselekedni. - mondtam.

- Ezt értjük, de hogyan? Elvégre nem tudjuk, hogy hogyan kell gyógyítani. - mondta Shunsuke.

- Ez igaz, de meg tudom nektek tanítani az erőm nélkül is. Úgy fogunk eljárni majd, mint ahogyan Shunsuke mondta. Mit szóltok? - kérdeztem.

- Csináljuk! Bármit megteszek, hogy Apun segítsek! - mondta elszántan Ayumi.

- Én is benne vagyok. - helyeselt Shunsuke.

- Rendben van... - felálltam a székből és ágyhoz léptem. A gyerekek követték mozdulataimat és velem szemben álltak. 

- Mi az, ami eszetekbe jut arról, hogy gyógyítás? - kérdeztem. 

- A test és a lélek regenerálódása. - mondta Shunsuke.

- Te, Anyu, mivel mindig te gyógyítasz meg minket, amikor megsérülünk. - mondta Ayumi. 

- Hm... Érdekes. Akkor most áramoltassátok egy kicsi reiatsu-t a tenyeretekbe, közben gondoljatok arra, amit az imént mondtatok. - mondtam. Becsukták a szemüket és koncentráltak. Éreztem, hogy árad bennük az energia. Egyszer csak mindkét kezük elkezdett zölden fényleni és kinyitották a szemüket.