Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 43

*Másfél héttel később, Hikari szemszöge* 

Már pár napja annak, hogy hazaértünk Sousuke-vel. A palotában történtek nem hagytak nyugodni. Mikor magamhoz tértem, már újra Hawaiin voltunk a tengerparton, mintha csak egy álom lett volna. Sousuke nem mondott nekem semmit arról, ami azután történt még ott a palotában, hogy engem elaltattak. Ayumi és Grimmjow elvoltak nélkülünk, nem szedték szét a házat. Shunsuke még mindig Soul Society-ben tevékenykedett a 12. osztagnál. Nem tudom, hogy min dolgoznak olyan keményen, hogy még haza sem képes miatta jönni. Aggódom miatta. Reggel van, alig múlt el fél kilenc. Négyen ülünk az asztalnál, Ayumi, Grimmjow, Sousuke és én. Mindenki előtt egy csésze kávé található. A házra telepedő kellemes reggeli csendet a csengő zavarja meg a bejáratnál.

- Nyitom! - kiáltottam oda ahogy felálltam az asztaltól és az ajtó felé vettem az irányt. Amint kinyitottam, egy hozzám közel álló ismerőst pillantottam meg. Ahogyan máskor is, Kizucho most is egy mosollyal fogadta, hogy én nyitom ki az ajtót. 

- Jó reggelt, Hikari-sama! - köszönt Kizucho.

- Jó reggelt, Kizucho-kun. Mi szél hozott ma el hozzánk? - kérdeztem ahogy beengedtem, mivel nem volt olyan ritka, hogy meglátogatott minket.

- Hát, van pár dolog, amit meg kell osztanom veletek. Elnézést, hogy ilyenkor zavarom Önöket. - mondta. Megráztam a fejem.

- Ugyan, semmi baj. Gyere csak beljebb. Kérsz valamit inni? - kérdeztem, ahogy beljebb engedtem.

- Oh, nem kérek, köszönöm. Lehetne egy kérdésem? - kérdezte Kizucho.

- Persze. Mi lenne az? - kérdeztem.

- Az örökösök tudnak a Lélek Palotában tett látogatásotokról? - kérdezte Kizucho. Kérdése meglepett és furcsának találtam.

- Nem, miért kérded? - kérdeztem vissza. Kizucho sóhajtott.

- Azért, mert azzal kapcsolatban jöttem ide parancs alapján. - felelte.

- Parancs?... - kérdeztem halkan. Váratlanul Sousuke lépett ki a konyhából.

- Ki az, Hikari? - kérdezte ahogy ide sétált hozzánk, az előszobába.

- Jó reggelt, Sousuke-san! Hogy tetszik lenni? - üdvözölte Kizucho a nem mindennapi mosolyával, amit csak Sousuke előtt mutatott meg. Ő olyan számára, akár egy mentor, egy példakép. El kezdtek beszélgetni, mire visszamentem a konyhába, ahol a kis gerle pár el volt foglalva a másik személy szemébe való bámulással. Megköszörültem a torkom, jelezve hogy nem ez a megfelelő időpont erre, így befejezték a szemkontaktust és figyelmüket rám fordították, egy halvány pírral az arcukon. 'Még szerencse, hogy Sousuke nem látta. ' Gondoltam magamban amikor Sousuke és Kizucho is elérte a konyhát.

- Üdv, Ayumi-chan, Grimmjow. - köszönt nekik is Kizucho, mire csak aprón visszaintegettek. Leültünk, de én előtte még kitöltöttem Kizucho-nak egy csésze kávét annak ellenére, hogy azt mondta, nem kér. De mivel fontos mondanivalója volt, így úgy éreztem, szüksége lesz rá.

- Hogy vagytok Isane-sannal mostanában? - kérdezte váratlanul Ayumi, mire Kizucho arcán egy halvány pír jelent meg. Sousuke-vel értetlenül néztünk rájuk, mivel nem tudtunk erről semmit.

- R-Remekül vagyunk, köszönöm kérdésed. Na és ti jól megvagytok? - kérdezett vissza Kizucho.

- Természetesen! Tényleg, Anyu! Tudtad, hogy Kizucho-san és Isane-san régi ismerősök? - fordult felém Ayumi, mire meglepetten néztem vissza rá.

- E-Ezt eddig nem tudtam. De te honnan tudsz ilyen információkat? - kérdeztem kíváncsian.

- Yoruichi nee-san sok mindenről mesélt nekünk, köztük Kizucho-san élete azon részéről, amiben még ő is ott volt. Mondta, hogy Kizucho-san sokszor elszökött otthonról és egyszer-kétszer összetalálkozott Isane-sannal. - felelte Ayumi.