Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 11

*Hikari szemszöge*

- Gyerekek! Gyertek le! Indulunk! - kiabáltam fel az emeletre. Hangos robajjal lejöttek a lépcsőn. Sousuke már mellettem állt Shinigami alakban.

- Itt vagyunk! - mondták, és felvették a cipőjüket.

- Akkor indulhatunk. - mondta Sousuke. Bólintottam, és kimentünk. Sousuke kinyitott egy Senkaimon-t, amiből öt Jigoku Chou repült ki. A gyerekek felé fordultam.

- Nos, mi a szabály? - kérdeztem.

- Mindig maradjunk mellettetek. - mondták egyszerre.

- És?

- Ne hagyjuk, hogy apa megint eltűnjön, mert rossz vége lesz. - mondta Ayumi. Ezen a kijelentésen elkezdtem kuncogni, és Sousuke felé néztem, aki rögtön elfordult halvány pírral az arcán. Ettől hirtelen kitört belőlem a nevetés. Miután lenyugodtam újra a gyerekek felé fordultam.

- Igen, ez is, de viselkedjetek illedelmesen. Ott nem olyan emberek élnek, mint Grimmjow. Beszéljetek velük udvariasan, és ne rohanjatok le minden szembejövő embert... Azt hiszem ennyi. Menjünk! - mondtam.

- Igen! - örvendeztek a gyerekek. A két fiú megfogta az én kezemet, Ayumi pedig Sousuke-ét, és bementünk a fénylő kapun, mögöttünk a Jigoku Chou-kkal. Csendben sétáltunk a Dangai-ban.

- Ez más, mint az előző. - szólalt meg Shunsuke.

- Igen, ez más, mert máshova vezet. Ha teremtenék egy új világot, az ahhoz vezető út is másmilyen lenne. - mondtam.

- Milyen lenne? - kérdezte Ayumi.

- Hát... Olyanra csinálnám, hogy a fényben kell átmenni, nem lesz semmilyen ösvény, és nem zuhansz le sehova, és bármerre és mész, mindig a másik világba jutsz. - feleltem.

- Nem lenne rossz ötlet. - mondta Sousuke.

- Szerintem sem. Lenne egy saját kis világunk. - mondtam.

Utána csendben mentünk tovább. Pár perc múlva már észrevettük a kijáratot. Kényelmesen átléptünk rajta, és arra a helyre jutottunk, amit Soul Society-nek neveznek, pontosabban, Seireitei, vagy ha teljesen pontos akarok lenni, akkor az Elmúlás Hegye.

- Itt vagyunk, gyerekek. Ez itt Soul Society. - mondtam.

- Hatalmas! - ámuldoztak.

- Igen. Ezért is nem szabad elmennetek a közelünkből, mert nagyon könnyen el lehet veszni. - mondta Sousuke. Hirtelen egy ismerős érzés futott végig a gerincemen.

- Gyerekek, most azonnal álljatok mögénk! - mondtam, és Sousuke-vel egymás mellé álltunk. Kérdezés nélkül mögénk álltak. A következő pillanatban már a Gotei 13-mal találtuk magunkat szemben.

- Nahát... Ritkaság nálatok, hogy idejöttök... Mi szél hozott ide titeket, Hikari-sama, Aizen? - kérdezte Kyoraku, és alaposan végigmért minket a tekintetével. - És ha jól látom nem vagytok egyedül. - mondta miközben a tekintete a gyerekekre telepedett. Nem mondtunk semmit.

- Anyu... - szólított meg Ayumi. - Valami baj van? - kérdezte.

- Nem-nem. Nincs semmi baj, Ayumi. - mondtam.

- Akkor miért kell elbújnunk? Tudják, hogy itt vagyunk. - mondta Shunsuke.

- Azért, mert anyukátok túlreagálja. - szólalt meg Sousuke.

- Huh? Fogd be! Te is ugyanazt csinálod! És egyébként is meg van rá az okunk! - háborodtam fel.

- Nem fogunk semmit sem tenni velük, ha az a bajotok. Látszik rajtuk, hogy még nincs meg az erejük. - mondta Kyoraku. Gyilkos tekintettel fordultunk feléje.