Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 22

*Főnix Palota, Aizen szemszöge*

Jelenleg egy hatalmas szobában vagyunk, amiben nincs semmi. Én egy szimpatikus falnak támasztottam a hátam és összefontam a karjaimat. Hikari-ék pedig a szoba közepére álltak, és megfogták egymás kezét.

- Rendben, akkor készen álltok? - kérdezte Hikari a gyerekeket.

- Igen! - mondták egyszerre. Hikari felém nézett.

"Ha valami balul sülne el, számítok rád!" Mondta telepatikusan.

'Ne aggódj. Jól fogod csinálni.' Mondtam telepatikusan, és biztatásként rámosolyogtam.

Visszamosolygott, aztán a gyerekek felé fordult és becsukta a szemét. A gyerekek követték a példáját. Csend telepedett a szobára. Éreztem, hogy Hikari mennyire összpontosít. Aztán a levegő nehezebbé vált, és Hikari haja lassan kifehéredett, ragyogott és növekedett. A szoba már szinte rezgett a hatalmas reiatsu-tól, ami Hikari-ból áradt. Lassan a gyerekek haja is fehéredni és ragyogni kezdett. Még távolról is tisztán éreztem, ahogy áramlik közöttük az energia. Váratlanul Hikari kinyitotta a szemeit, amik fehéren ragyogtak. Fölötte a háta mögött halványan megjelent Kage és Kaijin, mint valami szellemek, és hármuk felé nyújtották ki egy-egy kezüket. Mostanra ez a szoba már egy törmelék halmaz lenne a hihetetlenül sűrű reiatsu-tól ha nem lenne speciálisan a Lélek Uralkodó erejére tervezve. A gyerekek is kinyitották a szemüket, amik szintén fehéren ragyogtak. A következő pillanatban az a sok reiatsu eltűnt, és egy kisebb légáramlak keletkezett Hikari-ék körül, ami végig futott a szobán, majd szertefoszlott. A ragyogást is abbahagyták, és Kaijin és Kage is köddé vált. Miután elengedték egymás kezét, éreztem, hogy Hikari reiatsu-ja hirtelen lecsökkent. Shunpo-val gyorsan a háta mögé mentem, mert a következő pillanatban majdnem összerogyott, így sikerült elkapnom.

- Anyu! - mondták egyszerre a gyerekek aggódva.

- Nyugalom! Semmi baja. Mindig ez történik ha használja az erejét. - mondtam, és felemeltem Hikari-t.

'Jól vagy?' Kérdeztem tőle telepatikusan.

"Persze. Csak pillanatnyi gyengeség, nem több." Felelte.

- Gyertek. Visszamegyünk a többiekhez. - mondtam a gyerekeknek, és elindultam.

...

- Hikari! Sousuke! - kiáltotta Ichigo amikor meglátott minket, és felénk rohant, majd megállt előttünk.

- Mi történt? Jól ment? - kérdezte.

- Persze. Hikari pillanatnyilag kicsit gyengélkedik, de attól függetlenül jól csinálta. - feleltem.

- Értem. - bólintott Ichigo.

- Kazui és Ichika hogyan szerepeltek? - kérdezte Hikari.

- Remekül. Oetsu-san már meg is újította a Zanpakutou-ikat. Nemuri-san is végzett. Már csak Ayumi és Shunsuke van hátra. - felelte Ichigo.

- Akkor menjünk. Már letehetsz, Sousuke, köszönöm. - mondta Hikari, mire letettem és odamentünk a kis viskóhoz.

- Oh, végre visszatértetek! Már csak a trónörökösök vannak hátra! Gyertek. - mondta Oetsu.

*Ayumi szemszöge*

Ahogyan azt Oetsu-san mondta, a bátyus és én odamentünk a kis viskóhoz. Anyu és Apu jöttek utánunk a többiekkel együtt.

- Ne feledjétek, ki kell választanotok egy Asauchi-t, de csak egy lehetőségetek van. - mondta Anyu.

- Oké! - mondtuk a bátyussal és beugrottunk a sötét verembe. Az orrom hegyéig se láttam. Éreztem, hogy Shunsuke a közelemben maradt.