Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 12

*Hikari szemszöge*

- Szia... Rég nem találkoztunk, Hikari... Vagy szólítsalak inkább úgy, hogy... "Anyu"?

      A látvány, ami a szemem elé tárult, teljesen lefagyasztott. A testem mozdulatlanná vált. Pislogni sem voltam képes. A saját, egyetlen, drága kislányomat láttam magam előtt. De valahogy még sem őt láttam. A gyönyörű, hosszú fekete haja hófehér volt. Két fekete szárny volt a hátán. A szeme korom fekete volt, egy négyágú, fehér csillaggal a szeme közepén. Nem hittem a saját szememnek. 'Olyan ismerős ez a kinézet, de nem tudom kire emlékeztet... És az a hang... Azt a hangot ismerem valahonnan.' Gondoltam magamban.

- Mi ez a tekintet?... Csak nem elfelejtetted tíz év alatt, hogy ki vagyok? - kérdezte. Szavai sokkoltak, és rájöttem, hogy ki is áll előttem.

- ... K... K-Kage?... - kérdeztem remegő hangon. Az egész testem remegett, ahogy visszagondoltam azokra az időkre, amiket vele töltöttem.

- Bravó-bravó!... Igen... Én vagyok az. Kage. Rég láttalak, Hikari. - mondta egy gonosz mosollyal az arcán.

- H-Hogyan...? - kezdtem, és térdre rogytam.

- Hogyan lehetséges ez? Ez jár a fejedben?... Egyszerű... Én te vagyok. - mondta.

- D-De hogyan?... Hiszen meghaltál... - mondtam. Gonoszan felnevetett.

- Ostoba vagy! Mindannyian azt hittétek, hogy meghaltam, pedig nem így volt. A lelkem egy apró darabja megmaradt benned. Aztán lettek gyermekeid és nem csak az erődet örökölték meg, hanem én is a részük lettem. - mondta.

- Mit műveltél a lányommal?! - kiáltottam miközben könnyek folytak le az arcomon.

- Átvettem felette az uralmat, mint régen rajtad is. De nem csak őt tudom irányítani. Hála az ikrek közötti szoros "köteléknek", képes vagyok a drága fiad felett is uralkodni. - mondta. A por teljesen eloszlott. Megpillantottam Shunsuke-t ahogy Ayumi mellé sétál. A haja nem volt hosszú, csak fehér, de neki is fekete szárnyai voltak. A szeme viszont teljesen fehér, mint nekem amikor használom az erőmet. Nem szólalt meg. Rezzenéstelen arccal állt.

- Shunsuke...

- Csak annyi a hátránya, hogy egyszerre csak az egyikkel beszélhetek. De ettől függetlenül hatalmas erővel rendelkezem. Elképesztő! Kettőtöket felülmúló erővel rendelkezem. Olyan, mintha mindkettőtök erejéből kétszeresen rendelkeznék. Olyan négy a kettő ellen szituáció... Hahaha!... Veled is régen találkoztam, Aizen-san. Ne hidd, hogy csak úgy békén foglak hagyni. Megfizetsz azért, mert beleavatkoztál akkor a terveimbe. - mondta Kage.

- Ez az a szemét még abból a háborúból? Nem arról volt szó, hogy ő már rég halott? De idegesítő. - mondta Shinji.

- Hirako! Hinamori! Azonnal menjetek, és hozzatok erősítést! Vigyétek magatokkal Kazuit! - mondta Sousuke. Odaadtam Kazui-t Hinamori-nak.

- Oké, de addig ne merjetek megdögleni! - mondta Shinji és Shunpo-val gyorsan elmentek. Csak Sousuke és én maradtunk szemben a gyerekeinket irányító Kage-val. Elkezdett kuncogni.

- Erősítés? Hahaha! Ne nevettessetek! Nincs esélyetek ellenem! - mondta Kage. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Ayumi-t látom magam előtt, de Kage az, aki ott van. Sousuke előrántotta a Zanpakutou-ját.

- Ne, Sousuke! Ne tedd! - mondtam idegesen.

- Nyugodj meg, Hikari. Nem fogok hozzájuk érni. Nyugodj meg. Nem csak téged sokkolt ez az egész, de meg kell őrizned a nyugalmadat, hogy kitaláljuk, hogy hogyan szabaduljunk meg Kage-tól anélkül, hogy ártanánk a gyerekeknek. Ha képes előhívni a képességeiket, akkor résen kell lennünk. Itt kell őket tartani amíg meg nem jönnek a többiek. Aztán el kell őket fogni, és kitalálni, hogy hogyan hozzuk ezt helyre. - mondta Sousuke. Lenyugodtam, és lassan felálltam a földről. A remegés abbamaradt.