*Aizen szemszöge*
Az 1. körzetben feküdtem egy dombon, és néztem a eget, hogy kicsit kitisztítsam a fejem. Minden csendes volt, amit egyszer csak megzavart valami, pontosabban valaki.
- Sousuke!! - kiáltotta a nevemet Hikari miközben felém futott pár ember társaságában. Felültem, és csak néztem őt. Elég gyorsan vette a levegőt, és tiszta víz volt mikor megállt előttem. Kilencven fokban előredőlt, és próbálta valamennyire szabályozni a légzését. Nem értem, hogy miért nem használt Shunpo-t.
- Hikari, minden rendben? - kérdeztem miközben felálltam a földről. Felemelte az egyik mutatóujját, hogy várjak, amíg levegőhöz jut, így hát a többiek felé fordultam. 'Itt van Shunsuke, Kurotsushi hadnagya és... Grimmjow?' Lepődtem meg.
- Apu! - jött ide hozzám Shunsuke, és megölelt.
- S-Shunsuke... H-Hogyan? - lepődtem meg, de viszonoztam az ölelést.
- Elvettem az erejét mikor elmentem Kurotsushi laborjába... Szólítgatott minket, félt és rettegett. Nem bírtam tovább nézni a szenvedését, így elvettem az erejét. Nem akartam, hogy átélje azt, amit nekem kellett tíz éve. Így lesz nekik a legjobb... Legalább normális életük lehet... - mondta Hikari.
- Értem... Mit csináltok itt? - kérdeztem.
- Jöttünk téged megkeresni. Azt gondoltam, hogy biztosan Kage-t keresed, de úgy látszik, nem így van. Ennek örülök. Azt terveztem, hogy miután megkerestünk téged, megkeressük Kage-t, és megszabadítjuk Ayumit tőle. - vázolta fel.
- Értem... Grimmjow mit keres itt? - kérdeztem az említettre nézve.
- Hát... Uhm... - motyogta Hikari kissé idegesen.
*Visszaemlékezés, Hikari szemszöge*
- Ne rohanj annyira, Shunsuke! - kiabáltam a fiam után, aki legalább öt méterrel előttem futott a 4. barrack folyosóján. Hirtelen az egyik szobából előjöttek Ichigo-ék. Amint megláttam Grimmjowt is előjönni, támadt egy ötletem, és majdnem elestem amikor megálltam előttük.
- Hikari? Mi történt? Jól láttam, hogy Shunsuke futott el itt az előbb? - kérdezte Ichigo.
- Igen, jól láttad. - mondtam.
- Mi történt? - kérdezte Orihime.
- Elvettem az erejét... Így lesz a legjobb. Legalább... Legalább normális életük lehet... - mondtam.
- Nem keressük meg Aput? - jött ide Shunsuke.
- De igen, Shunsuke. Erről jut eszembe... Grimmjow, szükségem van a segítségedre. - mondtam feléje fordulva.
- Mi van? - lepődött meg.
- Jól hallottad. Követned kell Úrnőd parancsait. Az egyik az, hogy velünk jössz megkeresni Sousuke-t, aztán meg segítesz megmenteni Ayumi-t. - mondtam.
- Hogy mi? Hogyan tudnék én segíteni? - kérdezte.
- Majd útközben elmondom. Most pedig nyomás! Nem akarom, hogy Sousuke bármi meggondolatlant tegyen, vagy bajba kerüljön! - mondtam, és elkezdtem futni, nyomomban a két gyerekkel és Grimmjow-val.
...
- Akkor elmondanád, hogy én mégis minek kellek? - kérdezte meg Grimmjow egy idő után.
- Tudod, hogy én hogyan szabadultam fel még anno Kage hatalma alól?... Volt egy személy, aki nagyon közel állt hozzám... Felnyitotta a szememet, és kimentett abból a borzalomból... A szavai felébresztettek... Megmentett engem... Te is hasonló módon fogsz segíteni Ayumi-n... Mint az egyik közeli barátja. - mondtam.
YOU ARE READING
Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)
Fanfiction(FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG 2. KÖTET) Az Ezer Éves Háború lezárult, ahogy egy korszak is az emberek életében. A Királyi Család boldogan éli felhőtlen életét Karakura-ban a harcok és az uralkodói gondok elől elzárva. A trónörökösök szépen cseperednek a képessé...