Chapter 49

72 5 11
                                    

*Hikari szemszöge*

Sötétség vesz körbe. Nem látok semmit. Nem történik semmi. Csupán annyira emlékszem, hogy felébredtem a kórházban, Sousuke és a többiek ott voltak, el kezdtek veszekedni. A veszekedésük közepette Kaijin elaltatott.

      Abba kéne hagynia ezt. Nem akarok állandóan aludni. Nem akarom, hogy még egyszer valaki a hátam mögött tevékenykedjen miközben nekem senki nem mond semmit. Ez rám is tartozik.

Hirtelen elviselhetetlen fájdalmat érzek a mellkasomban, mintha az imént átszúrták volna. Felébredek és a kórházi ágyamban találom magam. A levegőt nehezen veszem. Úgy érzem, meghalok.

- Anyu! - hallom meg Ayumi aggódó hangját. Látásom homályos, fejem majdnem széthasad a fájdalomtól. Érzem, hogy gyógyítanak, azonban a fájdalom nem hagy alább. Ez nem az én fájdalmam. Hirtelen eszembe jut Sousuke, mire azonnal felülök az ágyban és tekintetemmel őt keresem. Az ikrek elhátrálnak tőlem, félbehagyva a gyógyítást.

- Anya, minden rendben? - kérdez aggódóan Shunsuke.

- Sousuke... Hol van Sousuke?... - kérdezem halkan, ahogy homályos látásom lassan kitisztul.

- Elment a Lélek Palotába. - hallom meg Ichigo hangját, mire idegesen feléje fordulok.

- Tessék?! Hogy hagyhattátok elmenni?! - kiáltok.

- Nyugodj meg, Hikari. Nincs miért aggódnod. - próbál nyugtatni Apám.

- De igenis van miért! Sousuke... Valami történt vele... Súlyos a sérülése. Utána kell mennem... - mondom halkan, ahogy kibújok emberi testemből.

- Ha történt is vele valami, neked most pihenned kéne, Hikari. - mondja erre Kisuke.

- Nem! Elegem van abból, hogy mindenki azt akarja, hogy pihenjek! Nem vagyok gyenge! Sousuke a férjem és én nem fogom őt cserben hagyni csak azért, mert ti azt mondjátok! - emelem meg a hangomat, majd azonnal egy Senkaimon-t nyitok Soul Society-be, mielőtt még bármit mondhatnának.

...

Még soha nem igyekeztem ennyire a Lélek Palotába, mint most. Úgy érzem, valami rossz dolog van készülőben. Tisztában vagyok azzal, hogy Sousuke hogyan gondolkodik bizonyos helyzetekben. Ilyenkor előjön régi énje és a helyzetért felelős személyt akarja kiiktatni. A jelenlegi helyzetet pedig az előző Lélek Király idézte elő azzal, hogy elkészítette velem azt a medált. Nem értettem, hogy miért tette ezt és még most sem vagyok benne biztos. Lehet, hogy ez az egész megoldás csupán egy csapda volt. Egy csapda, amivel eltávolíthatja Sousuke-t mellőlem. Elvégre pontosan tudom, hogy milyen a kettejük viszonya egymáshoz.

Amint elérem az előcsarnokot, Shunpo-val a palotához megyek és amint belépek, egy elviselhetetlen, tömény reiatsu-t érzékelek, ami beborítja az egész palotát. A 0. osztag sehol sincs. Minden bizonnyára a probléma forrásánák vannak, ami a trónterem. Megrohamozom lépteimet. Csupán az jár a fejemben, hogy fogalmam sincsen róla, mégis mi történt itt. A terem ajtaja előtt megtalálom a 0. osztag tagjait, akik igen nehézkesen tudják csak elviselni ezt a reiatsu-t.

- Hikari-sama? - lepődnek meg, amint meglátnak.

- Mégis mi történik itt? Hol van Sousuke? - teszem fel a számomra leglényegesebb kérdéseket.

- Zavar van a másik világban. Aizen a trónon ül, elvesztve az ereje felett a kontrollt. Figyelmeztettem, hogy ne tegye, de nem hallgatott rám. - válaszol Senjumaru-san.

- Sousuke ilyenkor senkire sem hallgat. - mondom halkan, majd kitárom a trónterem ajtaját, mire Sousuke tömény reiatsu-ja azonnal erősebb lesz.

Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)Место, где живут истории. Откройте их для себя