Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 9

*Aizen szemszöge*

      Mikor magamhoz tértem már az ágyamban találtam magam. Nem fájt semmim, így gondoltam, hogy Hikari meggyógyított. A fejemet arra az oldalra fordítottam, ahol ő szokott aludni. Nem volt ott.  Aztán ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. 9:55. 'Miért nem keltett fel Hikari? Egyáltalán hol van?... Gondolom lent van a gyerekekkel.' Gondoltam magamban. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok. Elvettem pár tiszta ruhát és törülközőt, és bementem a fenti fürdőszobába .Miután végeztem a zuhanyzással, vizes hajjal, felöltözve, törülközővel a nyakamban, lementem a földszintre. Ayumi és Shunsuke a nappaliban voltak és éttermeset játszottak. Az abból állt, hogy van a kis asztal, ahova az egyik leül, vagy is a "vendég". A másik odaad neki egy meséskönyvet, mivel az az "étlap". Aztán felírja a "rendelését", és kimegy a konyhába "elkészíteni" a rendelést. Aztán visszajön és feltálalja neki. Aztán cserélnek. Párszor játszottam velük ilyet még régebben.

- Jó reggelt, gyerekek. - köszöntem nekik.

- Szia, apu! - köszöntek vissza, és megöleltek.

- Anyukátok hol van? - kérdeztem miután elengedtek.

- A lenti fürdőszobában. Miután megcsinálta a reggelit, elvett néhány dolgot és bement oda. - válaszolta Shunsuke. 

- Tényleg? Remélem nem zárkózott be. - gondolkodtam hangosan.

- Nem játszol velünk, apu? Shunsuke nagyon jó sushi-t tud készíteni. - mondta Ayumi.

- Finoman hangzik, de majd máskor. Beszélnem kell anyukátokkal. - mondtam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Rögtön meg is álltam az ajtó előtt, mert egy lap volt ráragasztva, amin ez állt:

"TILOS A BELÉPÉS! 

NE ZAVARJANAK!

VESZÉLY!

Bárki, aki be mer ide lépni, az a Pokol tűzén fog elégni!"

Sóhajtottam. 'Szóval bezárkózott... De miért?' Gondoltam magamban, és bekopogtam az ajtón. 

- Menj el! - hallottam meg bentről a hangját. 

- Hikari! Én vagyok az! Gyere ki, beszélnem kell veled. - mondtam.

- Tudom, hogy te vagy az! Azért mondom, hogy menj el! - kiabálta. Felsóhajtottam.

- Rendben van, de akkor erősítéssel jövök vissza. - mondtam, és bementem a konyhába. Láttam, hogy le van főve kávé. Kitöltöttem magamnak egy csészébe, és leültem az asztalhoz. Elővettem a telefonomat, és az első számot hívtam, aki eszembe jutott. Pár másodpercig csöngött, és felvette a telefont.

- Halló? - szólalt meg a vonal túlsó oldalán a hívott személy.

- Szia, Ichigo. Sousuke vagyok. Van egy kis probléma nálunk. - szóltam bele a készülékbe.

- Szia, Sousuke. Mi lenne az? - kérdezte Ichigo.

- Hikari bezárkózott a lenti fürdőszobába, és nem akar kijönni onnan. - vázoltam fel a helyzetet.

- Oh, hát mesélte még Hueco Mundo-ban, hogy azt fogja csinálni. De azt hittem azután, ami történt nem fogja megtenni... Lezárta az ajtót valamilyen Kidouval? - kérdezte.

- Csak egy fenyegető papír volt rá ragasztva az ajtóra, de éreztem, hogy van az ajtón valami hasonló mágia. - mondtam.

- Bocsi, nem tudok segíteni. Nem értek az ilyen reiatsu-val, és Kidouval kapcsolatos dolgokhoz. De szerintem hívd fel Urahara-t. Hátha ő tud segíteni. - mondta Ichigo.