Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 7

*Hikari szemszöge*

      Már egy ideje követjük Sousuke reiatsu-ját, de minél közelebb megyünk, annál távolabbról érzem. 'Az nem lehet, hogy tudjon a jelenlétünkről, mert erős akadályt vontam magunk köré, ami elrejti a reiatsun-kat, hogy a Menos-ok ne támadjanak ránk. Azt meg persze nem tudhatja, hogy itt vagyok, mert nincs meg neki a Lélek Király ereje. De akkor meg miért távolodik tőlünk?' Gondoltam magamban.

- Zavar valami, Hikari? - kérdezte Ichigo.

- Igen. Észrevetted, hogy minél közelebb kerülünk Sousuke-hez, annál távolabbról érezzük a reiatsu-ját? - kérdeztem.

- Most, hogy mondod eddig észre se vettem. - mondta Ichigo.

- Ugye? Én is csak nem rég döbbentem rá. Az zavar, hogy nem értem miért távolodik. És persze ez is nagyon zavar. Már egy ideje itt vagyunk, és már nagyon unom. Egy Sousuke-hez hasonló embert nem nehéz megtalálni a hatalmas mennyiségű reiatsu-ja miatt. De akkor miért nem kerülünk közelebb hozzá? Kizárt, hogy a Zanpakutou-ja ereje legyen, mert egyszer sem mutatta meg nekünk a Shikai-ját, és mert nem képes a reiatsu érzékelését irányítani. De akkor mi lehet ez? - gondolkodtam hangosan. Megálltam.

- Mi az, Hikari? - kérdezte Ichigo.

- Csend! - mondtam, leültem a földre, és becsuktam a szemem. Vettem egy mély levegőt.

'Sousuke... Válaszolj... Hol vagy?... Mit csinálsz?... Válaszolj.' Mondtam neki telepatikusan. Semmi. Csend. 'Sousuke!... Kérlek... Válaszolj... Hagyd abba azt, amit most csinálsz, és gyere vissza velünk Las Noches-be... Kérlek... Válaszolj.' Mondtam. Megint semmi válasz. Lassan kinyitottam a szemem, felálltam a földről, és leporoltam a ruhámat.

- Nos? Mi a helyzet? - kérdezte Ichigo. Nem válaszoltam, csak lassan elindultam.

- Mi ez? Büntetés? Ez a büntetés amiért figyelmen kívül hagytam és nem hallgattam a szavaidra? Ez a büntetés?... Mondd meg! Válaszolj! Válaszolj, Hueco Mundo Ura! Válaszolj nekem! - kiabáltam, és éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon. - Válaszolj! Válaszolj, te idióta! - kiabáltam, és lerogytam a földre.

*Ayumi szemszöge*

- Hááát... - kezdték.

- Nos? - kérdeztem felvont szemöldökkel, összefont karokkal.

- Rendben. Mit parancsol, kisasszony? - kérdezte Harribel. Széles mosolyra húztam a számat, ahogyan a bátyus is.

- Vigyetek el minket a Menos-ok Erdejébe. - parancsoltam.

- Ezt nem tehetitek! - mondta Orihime.

- Nyugi, csak mi leszünk megbüntetve. - mondta Shunsuke.

- De ezt akkor sem engedhetem! Nem mehettek oda! - mondta Orihime.

- Akkor gyere te is. Vagy ha nem, akkor maradj itt egyedül. - mondtam.

- Tudod, hogy ezt nem lehet. - mondta.

- Akkor el van dőlve. Mindenki jön. - mondtam.

- Miért is csináljuk ezt? - kérdezte Grimmjow.

- Elfelejtetted? Azért csináljuk, hogy megtaláljuk aput. - mondtam egy mosoly kíséretében.

- Akkor menjünk! - mondta a bátyus.

- Igen! Találjuk meg aput! - mondtam.

*Hikari szemszöge*

- Mit tettem?... Mit tettem, hogy ezt kaptam?... Mondd mit... - motyogtam a földön ülve.