Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 16

*Hikari szemszöge*

      "Hazaértem, Hikari."  'Üdv itthon, Kage.' Mondtam magamban. A karjaimban békésen alvó, újra normális kinézetű Ayumi-val lassan leereszkedtem a talajra. A távolban megláttam a többieket, ahogyan felém igyekeznek. Óvatosan letettem Ayumi-t a fűbe, és letérdeltem melléje.

- Hikari! - kiáltotta a nevemet Sousuke. A szárnyam eltűnt, és a szemem sem fénylett már. 

- Sousuke, semmi baj. Már minden rendben. - mondtam mikor ideértek. 

- Hála az égnek, jól vagytok! - mondta Sousuke örömkönnyeket hullatva, letérdelt mellém, és megölelt.

- Anyu! - csatlakozott az öleléshez Shunsuke is könnyes szemekkel. Egyiket átkaroltam az egyik karommal, a másikat a másikkal. 

- Semmi baj, két sírós baba. Jól vagyunk. Nem kell aggódni. - nyugtattam őket. 'Két pasi.' Előbb-utóbb lenyugodtak. Shunsuke és Nemuri az alvó Ayumi-t nézték, esetleg próbálták felkelteni. Sousuke védelmezően átkarolt, és egy másodpercre sem engedett el.

- Hogyan győzted le? - kérdezte Grimmjow. 

- Nem nevezném annyira győzelemnek. Mondjuk inkább úgy, hogy sikerült megbékéltetnem. - mondtam.

 - Ezt hogy érted? - kérdezte Grimmjow.

- Megmutattam neki, hogy nincs egyedül, és hogy hol van az igazi otthona. - magyaráztam.  

- Ez nagyon érdekes, Hikari-chan. Egyedül elintézni azt, aki a legnagyobb nehézségeket nyújtotta neked... Mindig meglepsz valami újjal. - hallottam meg egy ismerős hangot. Hirtelen megjelent Kyoraku és a többi kapitány. Itt volt még Ichigo, Orihime és Kazui.

- Hikari, minden rendben? - kérdezte aggódva Orihime.

- Igen, minden rendben van. Nem kell aggódni. Csak Sousuke aggódik túl sokat, de már minden rendben. - mondtam. Hirtelen álmosság telepedett a szemeimre és ásítottam.

- Álmos vagy? - kérdezte Sousuke.

- Igen... Túl sokat használtam az erőmet... Ez kimerít... Mindjárt... - mondtam volna végig, de elaludtam a mondat elején.

*Aizen szemszöge*

      Hikari hirtelen elaludt, bár nem volt váratlan, mivel számítani lehetett erre. Óvatosan felemeltem őt. 

- Akkor azt hiszem, ideje hazamenni. - mondtam.

- Hozom Ayumi-t. - mondta Grimmjow, és óvatosan felemelte Ayumi-t.  

- Apu, akkor most már Ayumi jól van? - kérdezte Shunsuke. 

- Igen. Ayumi-hime már biztonságban van. Csak pihennie kell. - jelent meg Kaijin. 

- Rég láttunk, Kaijin. Hikari-val mi a helyzet? - kérdeztem.

- Hikari rendben van, de tudod mi szokott lenni. Ha túl sokat használja a Lélek Király erejét, akkor elég hamar kimerül. - mondta Kaijin.

- És Kage? - kérdezte Ichigo.

- Miattam már nem kell aggódni. - hallottuk meg az említett hangját, és egy kb 9 éves, fehér hajú, és kék szemű lány jelent meg előttünk. Mondhatni Hikari, csak gyerekként.

- Kage? - húztam össze a szemeimet.

- Igen. Én vagyok. Már nem kell amiatt aggódnotok, hogy bármit is tenni fogok, ígérem. - mondta. 

- Valóban? Miért kéne neked hinnem? - kérdeztem.

- Ne nézz így rám! Megváltoztam, oké? - fonta össze karjait.