Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 39

*Aizen szemszöge*

- Van valami, amin már nagyon régen elgondolkoztam, de soha nem kérdeztem meg Sousuke-t róla... De úgy látom, hogy most itt van rá a lehetőségem... Ha Sousuke elvesztette az erejét és nem kaphatja vissza soha, akkor... - kezdte Hikari halkan. 'Akkor?... Mi lesz akkor Hikari?... Mit fogsz tenni?... Egyáltalán mi az, amit el akarsz nekem mondani?...' Gondoltam magamban. Hirtelen rosszul éreztem magam és elkezdtem erősen köhögni, mire a mellettem lévő gép hangosabban és gyorsabban kezdett pittyegni. Lépteket hallottam és Hikari-ék léptek be az ajtón. 

- Sousuke! - kiáltotta idegesen Hikari és gyorsan idejött hozzám. Mikor végre abbahagytam a köhögést és elemeltem a kezem a számtól, vért láttam. Hikari szörnyülködve nézte és könnyek folytak le az arcán. Újra egy köhögőroham jött rám. 

- Nyugodj meg, Sousuke! Minden rendben lesz! - mondta Hikari. Végül abbamaradt a köhögésem és lassan a légzésem is újra normális lett. Hikari lefektetett az ágyon és Kaidou-val gyógyított. Mikor már úgy vélte, hogy rendben leszek, abbahagyta a gyógyítást. Tekintete lassan a kezemre vándorolt, amiben szorosan fogtam a kettétört Hougyoku-t. Szemeiben fájdalom tükröződött, ahogy pár könnycsepp lefolyt az arcán.

- Szóval hallottad... - mondta halkan, majd tekintetét rám szegezte. Nem válaszoltam, csak néztem őt. A könnyei még jobban eleredtek. - Úgy sajnálom! Annyira sajnálom, Sousuke! Bocsáss meg! - mondta Hikari miközben sírásban tört ki és megfogta szabad kezem. 

- Ne sírj, Hikari... Ne kérj bocsánatot... Nem tehetsz semmiről... - mondtam.

- De igen is én tehetek róla! Ha akkor... Ha akkor nem egyedül mentem volna, akkor ez most nem történt volna meg veled! Az egész az én hibám! Csak az enyém! - mondta Hikari. 

- Hikari... - mondtam halkan. Ichigo a vállára tette a kezét. 

- Ne hibáztasd magad Hikari. A Hougyoku tehet erről, nem te. - mondta Ichigo, majd felém fordult és csuklómnál fogva felemelte a másik karom. 

- Áh! -felnyögtem fájdalmamban, mert hirtelen fájdalom nyílalt a kezembe. 

- Mit csinálsz, Ichigo?! - kérdezte Hikari idegesen.

- Hikari... Ezt nézd... - mondta Ichigo döbbent tekintettel a kezemet nézve, amiben a Hougyoku-t tartottam. Hikari szörnyülködve nézte és szája elé tette kezét, hogy elfojtson egy sikolyt. 

- Áu! - felnyögtem fájdalmamban amikor Ichigo megpróbálta kivenni a kezemből a darabjait. 

- Mégis mi a fenét csinál vele a Hougyoku? - kérdezte Ichigo. 

- Úristen... - szörnyülködött Hikari. 

- Ez most szerintem fájni fog, Sousuke. - mondta Ichigo kivette a kezemből a Hougyoku darabjait. Felkiáltottam fájdalmamban. Ichigo elengedte a kezem. A tenyeremen apró pontok voltak, ahonnan folyt ki a vérem. Ránéztem Ichigo-ra. Ujjai közt tartotta a Hougyoku darabjait. Lesokkoltam amikor alaposabban megnéztem. Nagyon apró, vékony, fekete csápszerű képződmények voltak rajtuk, amik mozogtak.

- Mégis mi az ördög ez? - értetlenkedett Ichigo. 

- Ne érj hozzá!! - kiáltotta Hikari és kiütötte Ichigo kezéből a darabjait, amik a padlóra estek. 

- Áu! Ezt meg miért csináltad, Hikari? - kérdezte Ichigo miközben sajgó kezét simogatta.

- Nézd oda! - mutatott Hikari a Hougyoku darabjaira. Halványan fénylettek, majd pár pillanat múlva újra a régiek voltak. - Elnyeli az erődet ha csak hozzá érsz! - mondta Hikari.