Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 5

*Pár nappal később, Hikari szemszöge*

      A házunk előtt állok a kicsikkel, Sousuke-vel, Ichigo-val, Orihime-vel és Kazui-val. Kinyitottam egy Garganta-t, és a gyerekek felé fordultam.

- Na, gyerekek, ide figyeljetek. Mikor átmegyünk ezen a sötét átjárón, egy olyan helyre jutunk, amit Hueco Mundo-nak neveznek. Az egy olyan hely, ahol rengeteg Hollow él. Olyasmik, mint amiktől egyszer Kuchiki Kapitány megmentett titeket. Az átjáróban mindig maradjatok mellettünk, és Hueco Mundo-ban is amíg el nem érjük Las Noches-t. Mindig fogjátok a kezünket, ne mászkáljatok el. Rendben? Ha megígéritek, csak akkor fogunk elindulni. - mondtam.    

- Megígérjük! - mondták egyszerre.

- Remek! Akkor indulás. - mondtam. A gyerekek megfogták egy-egy felnőtt kezét, és bementünk a Garganta-ba. Sousuke és én mentünk elől, hogy szélesebb legyen az út. Csináltam rá korlátokat is, hogy biztosan ne zuhanjanak le a gyerekek.  

- Apu, te már jártál ott? - hallottam Kazui hangját.

- Igen. - válaszolta Ichigo.

- És mit csináltál ott? - kérdezte Kazui.

- Megmentettem Hikari-t. - mondta Ichigo. 

- Tényleg? És kitől? - kérdezte Kazui. Ezen elmosolyodtam.

- Kazui, szerintem ennyi elég. - mondta Orihime.

- De anyu. - nyafogta Kazui.

- A gyerekek és az ő hatalmas tudásszomjuk. Elmondjam neked, Kazui? - kérdeztem.

- Igen! - mondta Kazui.

- Mi is tudni akarjuk. - szólalt meg Ayumi és Shunsuke. Felnevettem.

- Úgy látom, hogy elég érdekesek lettünk. Nem, Sousuke? - fordultam feléje.

- Aputól kellett megmenteni anyut? - kérdezte Shunsuke. 

- A kis zseni. - szólalt meg Sousuke.

- Mint az apja. Igen. Azért, mert Sousuke elvitt engem a kastélyába, és Ichigo megakart menteni. - mondtam.

- És hogyan mentett meg? - kérdezte Kazui.

- Úgy, hogy legyőzte Sousuke-t. Azóta sincs egyenlítés. - mondtam.

- Miért? Rosszul érezted ott magad? - kérdezte Ayumi.

- Nem-nem. Nagyon jól éreztem magam ott apuval. Csak hát... Apu akkoriban kicsit rossz volt, és mindenki ellene volt. - mondtam.

- Miért? Mit csinált? - kérdezte Shunsuke.

- Sok mindent. De hagyjátok abba a kérdezgetést, mert anyunak megfájdul a feje, és felrobban. - mondta Sousuke.

- Jó. Bocsánat. - mondták.

'Azért ne ijesztgesd őket. Csak kíváncsiak. Mindenki ilyen volt kiskorában.' Mondtam neki telepatikusan.

"Én nem ijesztgetem őket. Csak meghúzom a határokat." Mondta erre Sousuke.

'Persze-persze. De azt azért gondolom megengeded nekik, hogy találkozzanak Grimmjow-wal és a többi Arrancar-ral.' Mondtam, és meg se várva válaszát, a kicsikhez fordultam.

- Gyerekek, emlékeztek még Yoruichi-sanra? - kérdeztem.

- A nénire, aki cicává tud változni? - kérdezte Ayumi.

"Hikari!" Szólt rám Sousuke, de nem foglalkoztam vele. Most visszakapja.

- Igen. Képzeljétek ismerek egy olyan bácsit, aki olyan, mint egy cica, és ő is át tud alakulni. Csak ő menőbb, és Hueco Mundo-ban lakik. Szeretnétek találkozni vele? - kérdeztem.