*Hikari szemszöge*
- Micsoda? - kérdezték egyszerre meglepetten.
- Jól hallottátok. - mondtam.
- D-De miért?... Hogyan?... - kérdezte Ayumi. Sousuke-vel egymásra néztünk.
- Nos... Ennek több oka is van... A módszert meg bízzátok ránk. - kezdtem, feléjük fordulva. - Az egyik oka az, hogy édesapátokkal úgy gondoljuk, hogy már elég idősek vagytok ahhoz, hogy megtanulhassátok használni az erőiteket... A másik pedig az,.. hogy ti vagytok a trónörökösök a Lelkek Trónján... És ha... És ha valami netalántán történne velünk,... akkor ti veszitek át a Világegyensúly fenntartását, és a Világ irányítását... - magyaráztam.
- Miről beszélsz, Anyu? Mi az, hogy ha történne valami veletek? Ti ketten legyőzhetetlenek vagytok! Halhatatlanok! Ti nem- kezdte idegesen Ayumi, de Sousuke félbeszakította.
- Ayumi. Nyugodj le... Édesanyáddal nem vagyunk legyőzhetetlenek. Egyszer sem mondtunk ilyet... A halhatatlanság nem egyenlő a legyőzhetetlenséggel... Még tizenkilenc éve, nem tudtak megölni, de mégis vesztettem Ichigo ellen... Bármi megtörténhet... Felbukkanhat egy olyan ellenfél is, akivel Hikari és én sem tudnánk elbánni... És ha történne velünk valami, akkor nektek kell az örökségünkbe lépnetek. - mondta Sousuke.
- Mint amikor Kage ellen harcoltatok. - szólalt meg Grimmjow.
- Fogd be, Cicus. Te nem tudtál semmi hasznosat tenni. - jelent meg Kage.
- Mint mondtál, kis taknyos? - vágott vissza Grimmjow.
- Elég! - emeltem fel a hangom. - Grimmjow, fogd vissza magad. Kage, te meg... Ne piszkáld Grimmjow-t. - mondtam.
- Most mi rosszat tettem? Egyszerűen az igazat mondtam. - duzzogott Kage.
- És az igazság néha fáj. - jelent meg Kaijin is.
- Lehetne egy kérdésem? - kérdezte Shunsuke.
- Persze, Hercegem. Mi lenne az? - kérdeztem.
- Mielőtt visszaadjátok az erőinket, nem kéne valamennyire megerősítenünk a testünket. Elvégre elképzelhetetlenül hatalmas erőkről van szó,... És hát a testünk nem biztos, hogy el tudná viselni. - mondta Shunsuke.
- Wow! A fiúnak vág az esze! Okos. - mondta Kaijin.
- Valóban. Így van... Mi is gondoltunk erre Sousuke-vel. Először fel kell titeket készíteni az erőtök visszakapására. Csak... Ezzel kapcsolatban a 0.osztaggal kell beszélni. Ők rendesen kitudnak titeket képezni... Akár Sousuke, vagy én is kiképezhetnélek, csak mi nem ebben vagyunk a "legjobbak"... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi nem edzettünk soha az életben, de nem erre a szintre képeztük ki magunkat... Holnaptól magántanulók lesztek, és elmegyünk a Lélek Palotába... Ott majd a 0.osztag fog veletek foglalkozni... Rendben? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott Shunsuke.
- Nem! Nincs rendben! - mondta Ayumi felemelve a hangját.
- Hugi! - szólt rá Shunsuke.
- Ez így nincs rendben! Azt mondjátok, hogy magántanulók leszünk, elmegyünk abba palotába, és majd tanulunk harcolni! Ez így nem helyes! Meg sem kérdeztetek minket előtte, hogy akarjuk-e!! Csak magatokkal foglalkoztok, és azzal, hogy nektek jó legyen!!... Nem gondoltatok arra, hogy esetleg mi ezt nem akarjuk?! Hogy nekünk az eddigi, megszokott, békés élet a megfelelő, és nem ez az egész öröklés és a Lelkek Trónja?!! Nem gondolnátok egyszer a mi érzéseinkre is?!?! - kiabálta Ayumi, könnyekkel az arcán. Egy percig néma csend volt utána, aztán fel szaladt a szobájába.
YOU ARE READING
Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)
Fanfiction(FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG 2. KÖTET) Az Ezer Éves Háború lezárult, ahogy egy korszak is az emberek életében. A Királyi Család boldogan éli felhőtlen életét Karakura-ban a harcok és az uralkodói gondok elől elzárva. A trónörökösök szépen cseperednek a képessé...