Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 47

*Hikari szemszöge*

      Nem tudom elhinni, hogy ez történik... Nem tudom elhinni, hogy a fiam ennyire szenvedett miattunk... Miattam... Nem tudom, mit tehetnék... Nem tehetek semmit... Én vagyok az egyik leghatalmasabb lény a világon és mégis tehetetlen vagyok... Miért?... Oh, mondd miért kell ezt átélnem?... Miért nem lehet végre egy normális életem?... 

- Miért nem használod arra az erődet, hogy alkoss magadnak egy normális életet? - hallom meg egy ismerős hangját.

Felemelem a fejem és meglátom a hang tulajdonosát. A Lélek Király néz le rám, mert én a cseresznyefa alatt ülök felhúzott térdeimet átölelve.Akárhányszor amióta itt vagyok, mindig megjelenik és beszélget velem, mint egy átlagos emberrel. Nem értem őt. A tudata, amit Juha Bach anno nem tudott elnyelni, átkerült ebbe a világba és azóta is itt van. Azután kezdett el itt megjelenni, miután Zenno-t a Pokolba küldték a gyerekek. 

      Nem tudom, hogy Sousuke-vel mennyire mer társalogni. Valószínűleg semennyire, mivel fenyegetésnek tartja és rengeteg időt tölt mellettem. Bár ez nem csoda, hiszen a reinkarnációja vagyok, vagy micsoda. 

Rég nem gondolkoztam el rajta, hogy ki is vagyok, de amióta itt van ő, napi szinten rádöbbenek és rájövök arra, hogy a lélek uralkodói megnevezés nem csak egy cím, ahogyan én azt eddig annak éreztem. Folyamatosan az uralkodásról papol, mintha nem tudnék semmit sem róla, ami valljuk be, részben igaz. Soha nem uralkodtam igazán és talán már nem is fogok, mivel hamarosan egy örök álomba zuhanok és végleg ebben a világban maradok. A Lélek Király szerint pedig az az igazi uralkodás, amikor már a trónon ülök és fenntartom a világ egyensúlyt. Szerintem agyára ment a sok évnyi uralkodás, mivel ezzel egy cseppet sem értek egyet. 

      Mi abban az uralkodás, ha csak egy láncszem vagy? Inkább egy eszköz, amit az igazi király használ. Jelen esetben a használók azok a lelkek.

Tehát igaz volt az, hogy a Lélek Királyra csak egy szimbólumként tekintettek Soul Society-ben. Ezért változott meg a Gotei 13 hozzáállása miután én lettem a Lélek Királynő. Én rendelkezem saját akarattal és nincs korlátozva a mozgásom és a hatalmam. Tehát ebből a szempontból fenyegetést jelentettem az irányításukra nézve, amit már megdöntöttem sok-sok évvel ezelőtt. Most úgy érzem, hogy minden kezdődik elölről. 

      Találnom kell egy megoldást, amivel megakadályozom, hogy a Gotei 13 újra saját kezűleg irányítson majd mindent, miután elfoglalom a Lelkek Trónját. Ki kell találnom egy módszert, amivel kitolhatom a koronázás időpontját. 

Hosszasan merengek gondolataimban és csak egy kis idő után veszem észre, hogy dédapám mellettem ül és az eget nézi. Én is az égre emelem szemeimet, majd rá, mire tekintetünk találkozik. Kicsit megszeppenek, mert neki még meg van az Uralkodó Szeme. Bár igaz, hogy már hozzászokhattam volna annyi együtt töltött idő után. 

- Tudom, hogy min mész most keresztül és nagyon sajnálom. - mondja el azt, amit mindig, mire sóhajtok.

- Megmondtam már, hogy nem tehetsz róla semmit... Én voltam az idióta, hogy nem támasztottalak fel amikor lett volna rá esélyem. - mondom, mire most ő sóhajt, ahogyan tekintetét újra az égre szegezi.

- Nem lettél volna rá képes... - mondja halkan, mire meglepetten nézek rá.

- Tessék? Ezt hogy érted? - kérdezem.

- A feltámasztáshoz szükséged van a személy lelkére is. Én már egyszer feltámadtam... A reinkarnáció is nevezhető egyfajta feltámasztásnak, mivel a lélek egy új életet kap, csak egy másik testben és nem mi döntjük el, hogy mikor. Csak én ezt kijátszottam és én döntöttem el, hogy kiben és mikor szülessen újjá a lelkem. Ezért vagy most itt. - mondja, majd utána újra rám pillant.