Minden, ami belefér

1. rész

A szobatársam ébresztőjének éles hangjára ébredtem, és majdnem kiugrottam az ágyamból, annyira megriadtam.
- A francba is! Lucy, kapcsold már ki azt a nyomorult órát!- kiabáltam a szobatársamnak, aki szemmel láthatóan meg se moccant. Ezért fogtam az egyik párnámat és hozzávágtam.
- Naaaa, ezt most miért?- nyöszörgött
- Kapcsold már ki végre az ébresztőd!- ismételtem
- Jah, oké.- kapott észbe és végre kiiktatta a zaj forrását
- Hová mész ilyen korán?- kérdeztem hiszen már visszaaludni nem tudtam
- Edzésem lesz. Az edző idepakolta az edzést, mert sokan nyávogtak, hogy a délutáni nekik nem jó, mert akkor óráik vannak. Szal így lett.- magyarázta miközben öltözködött
- Tehát minden második nap ilyen korán fogsz kelni?- ültem fel az ágyamban kissé kiakadva
- Ja, bocsesz. Tudom, hogy utálod a koránkelést.- nézett rám bocsánatkérően
- Mindegy.- sóhajtottam nagyot
A szobatársam, Lucy kedves lány volt, de focista lévén könnyen bepöccent. Ezért is volt nekem könnyű jóban lenni vele, mert nem az a nyávogós, kis idegesítő csaj volt, mint a legtöbb az egyetemen. Többek között ezért sem igazán voltak lány barátaim. Ő volt a kivétel.
Lucy hamar összepakolt és rohant az edzésere, mivel 7-re oda kellett érnie a két utcányira lévő csarnokhoz.

Én pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek reggelit venni, ha már amúgy is fent vagyok.
Magamra rángattam egy farmert, egy laza pulcsit és a a tornacipőmet és útnak indultam.
Az utcára kilépve az arcomba fújt a hűvös szeptemberi szél és szidtam magam, hogy nem vettem fel egy dzsekit, de már lusta voltam visszamenni. Megszaporáztam a lépteimet a közeli pékségig. Vettem magamnak a kedvenc csokis croissantomból és kértem egy hosszú kávét, tejjel és 2 cukorral. Visszasétáltam a kollégiumhoz és felindultam a szobámba, amikor megcsörrent a mobilom: Benjamin, a legjobb barátom, neve villogott a képernyőn. Fogadtam a hívást.

- Jóóóóó reeeeeggeeeelt! - ordított bele vidáman a telefonba

- Basszus! Kiszakad a dobhártyám! Barom! Amúgy neked is...- ráztam meg félig mosolyogva a fejem és felsétáltam a lépcsőn a szobám irányába

Ben már csak ilyen volt. Mindig vidám, kicsit flúgos, de mindenben számíthattam rá. Középiskola óta a legjobb barátok voltunk és az egyetemen is egy szakra jártunk.

- Mikor jössz be? - kérdezte csámcsogva

- Örülök, hogy végighallgathatom a reggelid elfogyasztását... - nevettem fel - egyébként megyek be nemsokára. Asszem ma 9-től lesz az első óránk,menedzsment előadás, arra tuti beérek.
- Oké. Előtte cigi? - kérdezte

- Aha. 8.45-kor tali lent a koli előtt.- mondtam

- Vettem! Csá!- köszönt el csámcsogva

- Csá!

Percre pontosan a koli előtt voltam a táskámmal a vállamon, cigivel a kezemben, Ben sehol. Megint késik. Úgy tűnik ez soha nem változik meg. Még mindig elég hűvös volt, de ezúttal volt rajtam egy bőrdzseki plusz egy magassarkú bokacsizma, szaggatott farmer és egy mély kivágású bordó póló. Szeretek ilyen ruhákat hordani, mert jól állnak nekem és ez dob a közérzetemen is.
A falnak dőlve cigiztem Benre várva, amikor egy kisteherautó parkolt le a koli előtt. Most költözik be valaki? De már a második hét van... Na mindegy biztos nem jött be neki az albérlet vagy mit tudom én.

- Hééé! - ordított messziről Ben futva - Bocs a késésért- folytatta már mellettem és rágyújtott- csak beszart a lift az épületünkben és gyalog kellett lemásznom a 6.emeletről. - rázta meg a fejét és kifújta a füstöt az orrán

- Megszoktam már, nyugi. Hát lúzerkém, ez szívás. - nevettem ki

- Hahaha, könnyen beszélsz Miss Első emeleten lakok... - nézett rám csúnyán