Minden, ami belefér

40.rész

- Stephanie 6-ig kérem a kimutatást a mostani kampányról.- jelentette ki Payton nem bunkón, de határozottan, s kiszakítva engem a hatalmas bambulásból
- Rendben.- bólintottam

A cégnél eltöltött több, mint egy hónap alatt szépen beletanultam mindenbe és a kollégáimmal is jól kijöttem. Payton is elégedett volt a munkámmal és szoros barátság alakult ki közöttünk. Szerencsére meg sem próbált rámhajtani, azaz ő is túl volt rajtam, ezért is működhetett a barátságunk.

Hunter is lenyelte ezt a békát és már nem zavarta hogy Payton a főnököm. Legalábbis nem beszélt róla.
Igaz, őt lekötötte a suli meg a bunyókra való felkészülés....
Annak viszont pluszban örültem, hogy minden ellenfele gyengébbnek bizonyult, mert Hunter lenyomta mindegyiket. Viszont aggasztott hogy vásárra viszi a bőrét.

Apropó suli! Nos igen, nehéz volt a munka plusz egyetem kombó, de a tanárok engedélyezték az egyéni tanrendet, azaz beadandókat kellett készíteni meg néha bejárni és úgy tudtam teljesíteni a tantárgyainat a félévben.

Megráztam a fejem és a feladatomra koncentráltam.
Hamar elkészültem és miután elköszöntem a kollegáktól, hazaindultam.
Útközben viszont eszembe jutott, hogy vennek kell néhány dolgot, hogy finom vacsit főzhessek kettőnkek, így megálltam egy boltnál.
Bosszankodva bolyongtam a sorok között.
"Mi a jó büdös francért rendezik át mindig a sorokat?! Nem találok semmit!"

Kosárral a kezemben trappoltam sietve egyik sorról a másikra majd egyszercsak le kellett fékeznem.
Földbegyökerezett lábakkal álltam a tamponok előtt, és pörögni kezdett az agyam.
Akárhogy is számoltam, 2 hete késett a menstruációm......
Az egyetem és a gyakorlat közötti nagy pörgésben fel sem tűnt, hogy nem jött meg.
Éreztem, hogy remegni kezdtem egész testemben és eszeveszett módjára rohantam 3 terhességi teszttel a kosaramban a kasszához.
Gyorsan fizettem és padlógázzal haza hajtottam.

Hunter még nem ért haza, így lélekszakadva a wc-be rohantam. Kibontottam az egyik tesztet és rápisiltem.
Reszketve vártam, hogy teljenek a percek és megtudjam az eredményt. Állítottam időzítőt hogy jelezzen, mikor kell megnéznem s közben cikáztak a gondolataim.
"Hogyan lehetnék terhes? Hiszen védekeztünk!" majd egy kis vészcsengő megszólalt a fejemben
"A tusolóban nem védekeztünk. Csak egymásnak estünk és keféltünk mint a nyulak....Basszusssss!"
Ekkor csipogni kezdett a telefonom, amit gyorsan ki is nyomtam.
Lehunytam a szemem majd vettem egy nagy levegőt és kinyitottam.
Ránéztem a tesztre és egyértelműen kimutatta az eredményt.
Pozitív

"Nem. Biztos csak rossz a teszt." csóváltam ijedten a fejem és megcsináltam a másik két tesztet is, majd 10 perc múlva már 3 db pozitív teszttel a kezemben sírtam a wc-n ülve.

Persze akartam mindig is gyereket. De nem 20 évesen hanem később!
Teljes kétségbeesés lett rajtam úrrá.
"Nem nem nem! Nem lehetek terhes!Most mihez fogok kezdeni?!"

Igyekeztem megnyugtatni magam, majd miután eltüntettem a teszteket, hogy Hunter ne találhassa meg őket, időpontot kértem a nőgyógyászomtól, aki szerencsére másnap reggel már fogadott is.

Aznap este Hunter sokat kérdezősködött, és látszott rajta, hogy sejti valami nem oké. De nem húzta ki belőlem az igazat....

Másnap reggel rettegve ültem be a nőgyógyászom rendelőjébe.
Megvizsgált, s miután elmondtam, hogy nem védekeztünk egyszer- kétszer és pozitív lett három tesztem is, azonnal ultrahanggal vizsgált meg.

- Miss Davenport, nézze csak a monitort- fordította felém az orvos az ultrahang képernyőjét- ez a picike pont, ő az ön gyermeke. Körülbelül 5 hetes terhes lehet, az ultrahang alapján. Gratulálok!- mondta mosolyogva Dr. Montgomery

Ez volt az a pillanat amikor felfogtam, hogy Hunter gyermekét hordom a szívem alatt.
Elpityeredtem.
"Hunter csodás apuka lesz." mosolyogtam
- Köszönöm.- mosolyogtam az orvosra is
- Kér egy másolatot a képről?
Bólintottam
Már csak örömöt éreztem.
Szemernyi kétség vagy aggodalom sem maradt bennem. Boldogsággal töltött el, hogy a férfi gyermekét vártam, akit mindennél jobban szerettem ezen a világon.
Már csak attól tartottam hogy vajon Hunter hogyan fog reagálni....

Telefonáltam Paytonnak hogy nem tudok bemenni mert rosszul vagyok. Szerencsére tök jófej volt és mondta hogy mardjak csak otthon, pihenni.
"Ez letudva."
Bólintottam magamnak elégedetten

Leparkoltam a házunk előtt, s a kocsiban ülve, mielőtt kiszálltam és ösztönösen a hasamra csúsztattam a kezem
- Most pedig bemutatunk téged az apukádnak.- suttogtam a pocakomnak, amin még kívülről láthatatlan volt a lakója

- Megjöttem.- köszöntem Hunternek, aki a kanapén olvasott
- Szia gyönyörűm!- mondta vidáman

Levettem a kabátom és a cipőm, és kivettem a táskámból az ultrahang képet.
Odasétáltam és megálltam Hunter előtt, aki letette a könyvét és kérdőn nézett rám
- Történt valami bébi?
- Igen.- bólintottam lassan majd felényújtottam a képet
Hunter meglepetten átvette és láttam, ahogyan az értetlenkedésből átváltott az arca egy széles mosolyba.
Tekintetét felemelte, s a szemembe nézett
- Ez biztos? Gyereket vársz?- kérdezte halkan, és a szeme könnyektől csillogott
- Igen. 5 hetes terhes vagyok.- feleltem óvatosan mert nem tudtam eldönteni, hogy mit szól a helyzethez
Hunter felpattant a kanapéról majd az ölébekapott és körbe forgatott.
Letett majd szorosan magához ölelt
- Annyira szeretlek!- suttogta sírva
Hunter Sullivan a meghatódottságtól sírt.
Én is sírni kezdtem
- Olyan boldog vagyok!- mondta lágyan- Köszönöm szerelmem!- rebegte
- Akkor örülsz neki?- kérdeztem
- Persze hogy örülök! Hiszen a mi kisbabánkat hordod a szíved alatt. Fogalmad sincs milyen boldoggá tettél!-
nézett rám szerelmesen- Persze pár év múlva számítottam rá, de így is tökéletes.
Nagyot dobbant a szívem.

- Te leszel a legjobb apuka a világon.- mondtam neki s hozzábújtam
Megcsókolt, s megszólalt
- Semmi nem számít már nekem ezen a világon, csak te - simított lágyan végig az arcomon és édes csókott nyomott a számra- és ez a pinduri- guggolt le és felhúzta a pólóm majd puszit adott a hasamra