- Szia! - kezdtem egyszerűen
- Szia gyönyörűm!- nézett rám áthatóan és megcsókolt, és már-már ellágyultam tőle, mikor eszembe jutott minek voltam szemtanúja az előző este folyamán
- Mi történt veled?- kérdeztem még higgadtan
Hunter arca megkeményedett és elfordította a fejét: - Semmi! Már mondtam, hogy ez nem rád tartozik.- vágta rá konokul
Nagy levegőt vettem. "Nincs értelme az időt pocsékolni azzal, hogy kerülgetem a témát. Gyerünk Steph!"
- Hunter....én...tudom.- böktem ki nagy nehezen
Erre Hunter teste láthatóan megmerevedett és lassan felém fordította arcát. Rémület ült ki szemeire.
- Tessék?- kérdezte halkan
- Tudom, hogy mit titkolsz előlem.
- Ezt meg hogy érted?- kérdezte feszülten
Közelebb hajoltam hozzá és halkabb hangon beszélni kezdtem:
- Láttalak tegnap verekedni a Sziklával. Nagyon féltettelek.- magyaráztam
Hunter szemei kitágultak és felpattant a helyéről.
- Mit kerestél te ott?- vont kérdőre és fel-alá kezdett járkálni idegesen
- Követtelek. Tudni akartam mit rejtegetsz.- vallottam be őszintén
Hunter idegesen a hajába túrt majd a levegőbe boxolt jól láthatóan kiakadva
- Semmi keresnivalód nincs az ilyen helyeken!-emelte fel a hangját, majd amikor észrevette hogy többen minket kezdtek nézni visszaült és csendesebben folytatta- Gyönyörűm! Ez nagyon veszélyes! Ezek mind maffiózok. Nem gyerekjáték ebben a világban élni! Épp ezért akartalak távol tartani az egésztől.- túrt ismét a hajába- Rettenetesen féltelek és nem akarom, hogy bajod essen.- nézett ezúttal a szemembe- Nem akarom, hogy megtudják, hogy te vagy nekem, mert akkor rájönnek, hogy Te vagy a gyengepontom.- sóhajtott aggodalmasan- Nem tudnám elviselni, ha valami történne veled.- suttogta majd megsimította az arcomat
- Túl sokat jelentesz nekem...- suttogta- Szeretlek Stephanie.- mondta halkan
Azonnal könnyek gyűltek a szemembe. Olyannyira vágytam arra, hogy kimondja és végre megtette!
- Én is szeretlek Hunter. -suttogtam majd erre ő hevesen magához húzott és forrón megcsókolt
- De kérlek, a saját biztonságod érdekében, maradj ki ebből!- kérlelt
- Akkor szállj ki!
Megrázta a fejét
- Ez nem így megy. Már túl késő ahhoz.
- De engem nem érdekel a veszély, csak Te!- erősködtem
Hunter elmosolyodott
- Makacs egy nőszemély vagy, nemigaz?-
adott egy puszit a homlokomra- Menjünk órára!- állt fel majd nyújtotta a kezét, amit meg is fogtamKézenfogva mentünk be a terembe és a hátsó sorban leültünk.
Egy ideig csendben figyeltünk az előadóra, aláírtuk a jelenlétit stb.
Kis időre rá Hunter a fülemhez hajolt:
- Tudod vicces, hogy nagy kabátban jöttél, de ilyen rövidke szoknyában.- búgta a fülembe
Felé fordítottam az arcom és elvigyorodtam
- Csak csinos akartam lenni.
- Ó, az vagy bébi.- lehelte- Csak így nem tudok koncentrálni az órára...
- Miért?- kacérkodtam vele, szempilláimat rebegtetve
- Mert csak azon pörög az agyam, hogy milyen szívesen benyúlnék a bugyidba.- búgta a fülembe
Élesen beszívtam a levegőt, ahogyan elképzeltem
Beharaptam az ajkam majd nagy levegőt vettem
Hunter keze a combomra siklott és lassan simogatni kezdett
- Hunter, az egyetemen ülünk, ha nem vetted volna észre.- próbáltam a józan eszem tanácsait szem előtt tartani
- Nekem meg áll a farkam, már csak attól ha arra gondolok, hogy a nedves puncidba dugom az ujjam.- suttogta- Vedd le ezt a buta kis bugyit!- csúszott a keze a combomról a bugyimhoz és azon keresztül gyengéden megsimított
- Nem!- tiltakoztam erőtlenül
- De! Csináld gyönyörűm!- nézett rám olyan tekintettel, hogy ösztönösen elkezdtem letolni a fehérneműm.
- Jó kiscica...- suttogta, mire minden izmom összehúzódott, annyira vágytam ráLevettem a bugyim, amit Hunter kivette a kezemből és a farmere zsebébe dugott. Csábító mosoly ült ki az arcára
- Vedd fel a füzeted, és csinálj úgy mintha írnál!- mondta majd ő előre dőlt s a tőlem távolabb eső kezébe vette saját tollát majd írást színlelt. De közben a keze lassan újra a szoknyám alá csúszott és lassan cirógatni kezdte a bejáratomat. Már majdnem felnyögtem, amikor Hunter suttogni kezdett
- Shhhh bébi! Halkan. Tudod az egyetemen ülünk. - mondta vigyorogva, idézve az előbbi megszólalásomat
Elmosolyodtam, de amikor váratlanul felcsúsztatta az ujját ösztönösen felnyögtem, amit gyorsan köhögéssel álcáztam
Hunterre néztem, aki lopva, oldalvást rámnézett vigyorogva és úgy csinált továbbra is mint aki szorgalmasan jegyzetel
Lassan mozgatta bennem az ujját és pedig az ajkamat harapdáltam hogy elfojtsam a nyögéseimet
Kihúzta belőlem az ujját majd a szájához emelte és körbenyalta ördögien szexi tekintettel
- Folytasd!- könyörögtem suttogva
Hunter pimaszul elmosolyodott és visszahelyezte kezét a bejáratomhoz, de ezúttal két ujját csúsztatta fel.
A fejem hátra csuklott, szemeimet szorosan lehunytam és élesen beszívtam a levegőt.
Hunter egyre gyorsabban mozgatta bennem az ujját, éreztem, ahogy épül bennem az orgazmus.
Majd jött az édes megsemmisülés, mely következtében egy halk nyögés tört fel belőlem és Hunter nyakába temettem az arcom.
Zihálva vettem a levegő, s kellett néhány másodperc mire össze tudtam szedni a szétesett darabjaimat. Elhajoltam Huntertől, aki most teljesen bekapta a két ujját és elégedett arccal lenyalta azokat.
- Imádlak gyönyörűm!- suttogta majd egy puszit nyomott az ajkamra
- Én is, köszönöm! Ez életem legjobb pénzügy és számvitel előadása.- vigyorodtam el
- Meghiszem azt baba!- kacsintott
- De most akkor veled mi lesz? Mármint tudod áll meg ilyesmi.
- Ó bébi!- vigyorogott- Ne aggódj, beledurrantam a gatyámba miközben téged ujjaztalak. - mondta ki őszintén
Elnevettem magam
- Azért hálából este én leszek felül.- súgtam a fülébe
Mire ő sejtelmesen elmosolyodott majd megfogta az állam és megcsókolt
- Szeretlek gyönyörűm!- mondta miután elhúzódtunk
- Én is szeretlek Hunter!- mosolyogtam ráNa hali!
Mit szóltok Hunter kis akciójához?🤭🤷🏻♀️😘
Várom a kommenteket!😊
YOU ARE READING
Minden, ami belefér
RomanceStephanie egyetemi hallgató. Magabiztos, igazi belevaló csaj. Az élete viszont a feje tetejére áll, amikor új lakó költözik a kollégiumba, a szomszéd szobába... Minden jog fenntartva! Előfordulhat trágárság, +18-as jelenetek!