Minden, ami belefér

21.rész (+18!)

- Stephanie szemszöge -

Tényleg irtóra fáztam még kabátban is a motoron, de Hunternek nem panaszkodtam.
Habár a szám csukva volt, de belül sikítottam. Olyannyira meglepett ez a sok-sok minden, hogy képtelen voltam nyugodt maradni.
Próbáltam feldolgozni a hallott információkat, de folyton egy szőke, szomorú szemű kisfiú képe kúszott be lelki szemeim elé, ahogy kapaszkodik az anyjába, mégis magára hagyják....
Elszorult a torkom, fojtogatott az előtörni készülő sírás, de nem sírhattam. Azt akartam, hogy Hunter támaszként gondoljon rám, nem egy újabb szánakozóként.
Keservesen, de összeszedtem magam és szorosan átöleltem Hunter derekát. Fejem a hátára hajtottam és igyekeztem élvezni a pillanatot.

Hosszú motorozás után, egy erdő közepén álltunk meg egy kis gerenda kunyhó mellett.
Hunter levette a sisakot, leszállt és lesegített engem is:
- Megjöttünk gyönyörűm.- mosolygott
Viszonoztam a mosolyát majd megkérdeztem:
- Hol is vagyunk pontosan?
- Gyere!- fogta meg a kezem és egy gyors puszit adott a kézfejemre- Mindjárt elmesélem, csak menjünk be, mert megfagysz.- utalt a vacogásomra

A kicsi kunyhó belülről barátságos, otthonos volt. Egy széles ágy volt benne, egy asztal, két szék, egy ruhásszekrény, egy régi főzőlap és egy kőkorinak kinéző hűtő.
- Van áram?- kérdeztem meglepve
- Nincs.- mutatott körbe és csak ekkor tűnt fel, hogy telis tele volt gyertyákkal a ház
- De.... a gépek.- értetlenkedtem
- Egy nagyobb akku látja el őket.- magyarázta
Fa illat lengte körbe a házat, melyből mélyet szívtam az orromba és elégedetten elvigyorodtam
- Tetszik ez a hely.- öleltem meg Huntert
- Ez jó, mert ez az én búvóhelyem, de mostantól közös.- mondta vidáman
- Búvóhely?- értetlenkedtem kissé
- Aha. - bólintott és kihúzott az étkezőasztal mellől egy széket számomra.
Leültem ő pedig mesélni kezdett
- Mikor 16 lettem, megpattantam az otthonból s így elkezdtem a saját életem. Viszont nagyon nem volt olyan, mint amilyennek elképzeltem. Nem volt se pénzem, se végzettségem, se kapcsolataim. S épp mikor már feladtam minden reményt, akkor botlottam bele Kevinbe. Ő a mai napig jó cimborám, ő szervezi a bunyókat. Na mindegy szóval találkoztam vele véletlenül és beszervezett ebbe a világba....De sokáig nem tudtam hol lakni, így egy pár hétig csöves voltam, később pedig gyűjtöttem annyi casht, hogy ezt a kéglit felhúzhattam.
- Ezt te építetted?- maradt tátva a szám
- Úgy ám!- kacsintott- Nem egy Ritz Hotel, de egészen mostanáig itt éltem. Azóta tudod, hogy hol.- mosolyodott el- Mióta egyetemista vagyok, és valami szarság történik, ide "menekülök"- mutatott macskakörmöt ujjaival a levegőben- Itt kezdtem el, innen jöttem. Itt kiüríthetem a fejem. Sőt itt a haragosaim se találnak meg, mert nem tudnak róla.- nevetett
- Haragosaid?- kérdeztem aggódva
- Ó bébi!- simított végig az arcomon- Ez a világ nem is lenne az igazi ellenségek nélkül. Elvégre a világunk mozgatórugója a pénz. Pénzt pedig egymástól ellopva vagy kegyetlenebb módokon elvenni, könnyebb. - nevetett keserűen- Na ja, szal van egy-két neccesebb kapcsolatom, de túlélem.... Vagyis az a cél.- mondta de már nem volt őszinte a mosolya.
- Nem akarom, hogy bajod essen!- suttogtam aggódva
- Tudok vigyázni magamra babám!- vigyorgott büszkén
- De miért éri meg neked ez?
- Rengeteg pénzt kapok, ha nyerek. Ennél motiválóbb dolog nincs is. Azokból az összegekből vettem a motorom, az új ruhákat-cipőket, a telóm, a laptopom stb. Szóval megéri nekem
- De mi van, ha nem nyersz?- kérdeztem szorongva
- Háát..... az ritkán fordul elő.- terelt nevetve Hunter
- Mondd el!- könyörögtem
- Nos olyankor kb annyit adnak amennyi elég a kórházi költségeimre.- vont vállat- Sőt olyankor néha még ők is összevernek.- fejezte be őszinte mondandóját
- Ez szörnyű!- sírtam el magam
- Gyönyörűm! Tényleg naaaaagyon ritkán veszítek. Ne aggódj.- kacsintott rám és magához ölelt- Minden rendben van.- suttogta és a hajamba puszilt

Olyan elmondhatatlanul kellemes érzés volt Hunterrel elvonultan, ketteseben beszélgetni és csak a másikra koncentrálni. Imádtam minden pillanatát!
- Maradhatunk itt éjszakára?- kérdeztem
Hunter szeme felcsillant
- Szóval tényleg tetszik a hely.- vigyorgott
- Iiigeen.- mosolyogtam szélesen- Meg te is.- pirultam el
- Persze, hogy maradhatunk, bébi. Szeretlek.- nézett a szemeimbe majd forrón megcsókolt

Lefeküdtünk az ágyába. Kicsit még dumáltunk majd elnyomott az álom.

Másnap reggel madárcsicsergésre ébredtem. Óvatosan kimásztam az ágyból, nehogy Hunter felébredjen. Felvettem a kabátom és a cipőm majd kimentem cigizni.
A felkelő nap sugarai aranylóan kúsztak be a fák között az erdő mélyére. Ez a látvány teljesen lenyűgözött. Béke és megnyugvás kerített hatalmába. A friss levegő, a madarak csicsergése, a napsugarak és az ide-oda futkosó mókusok már-már mesebeli érzést keltettek bennem.
Tisztában voltam azzal, hogy aznap iskolába kellett volna mennünk, de nem érdekelt. Élveztem azt a kis burkot, amibe Hunter magával vitt.

Meg szerettem volna hálálni Hunternek az őszinteségét, bizalmát és azt hogy elhozott engem arra a csodahelyre. Így hát elhatároztam: meglepem valami fincsi reggelivel.

Sajnos nem sok minden állt rendelkezésre, csupán egy konzerv kukorica, egy kis szalámi és néhány tojás. Felmérve a helyzetet a rántotta tűnt a legjobb opciónak.
Szerencsére a tojások nem voltak romlottak, így a félelmem nem igazolódott be. Sőt! Remek rántottát csináltam. Persze nem azért, mert én készítettem de kurvajó lett.
Ahogyan két kistányérba porcióztam a kaját, álmos, rekedtes nyögés hallottam mögülem. Megfordultam és Hunter épp akkor ült fel az ágyban
- Mit csinálsz gyönyörűm?- kérdezte álmosan
- Reggelit,- mondtam mosolyogva- gyere egyél!- intettem neki
Hunter édesen elmosolyodott és odajött hozzám
- Szerencsés vagyok, hogy az én barátnőm a világ legjobb- adott puszit a homlokomra- legügyesebb—puszilt bele a hajamba- leggondoskodóbb- adott puszit az orromra és legszexibb nője a világon.- olyan hévvel csókolt, hogy a fakanalat kiejtettek a kezemből
- Szeretlek Hunter.- suttogtam két csók között. Boldoggá tett azzal, hogy kimondta, hogy a barátnője vagyok.
- Szeretlek Stephanie.- mondta hevesen majd felkapott és az asztal szélére ültetett.
Nyakamat kezdte lázas csókokkal beborítani, egyik keze a hátamat simogatta, másik a pólóm alá siklott.
Lehúzta rólam a nadrágot, ő csak a sliccét húzta le előbújtatva ezzel a szerszámát. Félretolta a bugyimat és vadul belémhatolt
Felsikoltottam, Hunter pedig vadul döfött. Egyre csak hangosabban nyögtem
- Ez az cicám, hadd halljam! - suttogott a fülembe s közben a nyakamat szorította mindkét kezével
Az adrenalin száguldott az ereimben, lábaimmal körül kulcsoltam Hunter derekát, ő pedig lenyomott az asztalra és melleimet markolva kefélt tovább.
Hunter szemeibe néztem, melyekben tűz, szenvedély és szerelem lángjait láttam.
- Hunter!- ordítottam - Még!- nyögtem sikítva
Erre ő rettentő erővel és tempóval ostromolt tovább. De hirtelen abbahagyta és kihúzódott belőlem.
- Mit ... mit csinálsz?- kérdezem felháborodva, de mielőtt válaszolt volna a hasamra ürítette magát
- Ne haragudj, de nem húztam gumit. Nem akartam belédélvezni.- lihegett Hunter
- De most akkor velem mi lesz?- kérdeztem zihálva
Hunter meg sem szólalt, csak lábaim közé hajolt és érzékien, hevesen nyalni kezdett. Nyelve fürgén mozgott, teljes extázisba ejtve engem.
- Ott...uhhh...igen.- sikítottam
Ekkor belém dugta két ujját.
Már a hajamat téptem orgazmus kapuján toporogva, majd egyszercsak görcsbe rándultak a lábbujjaim, hátam ívbe feszült és artikulátlanul nyödécselve értem el a csúcsot.
- Mmmmmm... finom volt a desszert.- állt fel Hunter a lábaim közül,a száját meg az ujjait nyalva - Jöhet a reggeli.- kacsintott
Szalvétával letörölte a hasam majd a szex utáni édes eufóriában,kifáradva, csendben megreggeliztünk.

Remekül indult a nap, de iszonyúan ért véget. Jobban végig gondolva, hiba volt elmennünk Lucy bulijába.... de ez a következő részből kiderül.

Sziasztok!😊
Bocsi, egy kicsit hosszú lett a rész.😁
Ki várja már a folytatást?🤭