Minden, ami belefér

36.rész (+18)

2 hét múlva

Stephanie szemszöge

- Örülök, hogy visszarázódtál az egyetemi életbe.- ölelt meg Ben- Alaposan ránk ijesztettél, de már 4 napja jársz suliba és kijelenthetem, hogy jól vettél minden akadályt.- mosolygott rám bíztatóan
- Köszi. Hiányoztatok!- mosolyogtam vissza Benre és Olira, aki mellette állt. - Hé, figyu, nincs több órám ma, szal eljöttök velem kávézni?- kérdeztem
- Uff, nem megy.- rázta a fejét Oli- Nekünk még van ma egy óránk. De holnap mehetünk.- kacsintott
- Hát jól van lúzer banda, majd egyedül megyek.- játszottam a sértődöttet, kinyújtottam a nyelvem rájuk , ők felnevettek majd intettünk egymásnak.

Csendesen battyogtam a kampuszhoz közeli kávézó felé, de amikor odaértem kissé lefagytam. Fullon volt a hely.
Remek...
- Hát ezt jól benéztem...- sóhajtott valaki mögöttem
Megfordultam és Payton bosszankodó arcával találtam szembe magam.
Elmosolyodtam s mikor kapcsolt hogy ki vagyok akkor ő is szélesen elmosolyodott
- Steph.-indult meg felém
Megöleltem és elöntött a nyugalom.
Bár már nem voltam szerelmes Paytonba, attól még közel állt hozzám.

- Mivel ez tele van, így menjünk át máshova. Meghívlak.- kacsintott rám
- Öhm...- hezitáltam, mivel azonnal az villant be a tudatomba, hogy Hunter ki fog borulni ha megtudja.
"De nem fogja megtudni. Nem kell tudnia, mert nem történik semmi, ami miatt aggódnia kellene."
- Oké, persze.- bólintottam kis mosollyal

- Mi újság veled?- érdeklődött már velem
szemben ücsörögve Payton
Na és itt elmeséltem az elmúlt hetek agymenését...
Teljesen ledöbbent Payton, mondanom se kell.
- Ez hihetetlen!- pislogott a kávéjára meredve
- Tudom.. meredek.... nehéz volt túljutnunk rajta.- mondtam halkan
- Sajnálom...- fogta meg azt a kezem Payton, ami a csészét fogta- Ha tudok bármint segíteni, kérlek szólj!- mondta barátságosan
- Köszönöm.- suttogtam s éreztem hogy könnyek lepik el szemeimet. Megköszörültem a torkom- Na de beszéljünk másról!- tereltem a témát
- Oké.- bólintott apró mosollyal Payton- Gondolkodtál a gyakornokságon? Benne vagy?- kérdezte fürkésző tekintettel
O-óóó!!!
- Öhm.. igen. Vagyis gondolkodtam rajta, és érdekelne.- jelentettem ki
"Nem irányíthatja Hunter az életem. Ez csak egy munka, nem fekszek le Paytonnal...."
Felcsillan Payton szeme:
- Hát ez remek! Figyelj holnap ha napközben lesz időd, gyere el a cégemhez és körbevezetlek meg átbeszéljük a dolgot. A névjegyemen rajta van a cím.
- Rendi.- mosolyogtam rá
"Végre valami pozitív az elcseszett életemben! Már nagyon kellett valami ilyesmi...."
- Na és mi a helyzet a hegyomlás méretű pasiddal?- kérdezte Payton de nem nézett rám, csak a kávét kavargatta
Kínooos!
- Jól van, köszi. - feleltem röviden
- Nem úgy értem, te is tudod...- vonta fel egyik szemöldökét- Ő mit szólt az ajánlatomhoz?
- Hát nem örül neki.- fogalmaztam meg Hunter kiakadását finoman
- De nem lesz belőle problémád?
- Nem. Majd megbeszélem vele.

Otthon elpakoltam és tanultam kicsit. De nem hagyott a gondolat, hogy Hunter hogyan fog reagálni a gyakornokságomra. Muszáj lesz neki elmondanom, mert ez már igenis fontos.... nemcsak egy baráti kávé Paytonnal. Ez már az állásomról szól
Úgy döntöttem, hogy elmegyek tusolni, hátha kicsit lenyugtatja az idegeimet egy forró zuhany.

                 - Hunter szemszöge -

Délelőtt suli, délután kemény edzés...... úgy értem haza, mintha átment volna rajtam egy úthenger.
Láttam Steph kocsiját a felhajtón, így tudtam m, hogy hazaért.
- Megjöttem bébi!- köszöntem
Semmi válasz csak a tusolóból zúduló víz hangját hallottam.
Bekopogtam, majd benyitottam
- Hajöttem babám.
- Szia!- bújt ki a függöny mögül az én szépséges szerelmem, ezzel felfedve a formás mellét és vízcseppekkel borított testét
Éreztem ahogy megrándult a cerkám.
- Csatalkozhatok?- búgtam miközben felállt a farkam
Steph szeme a nadrágomra tévedt. Elmosolyodott
- Most nem. Mindjárt végzek.-  mondta
- Ó, én is gyors leszek.- mondtam reszelős hangon. Semmi másra nem tudtam gondolni. Csak arra , hogy benne kell lennem. Azonnal!
Levettem a pólóm
Steph nagyot nyelt.
- Hunter...- suttogta erőtlenül
Letoltam a nadrágom a boxeremmel együtt
Steph megnyalta ajkait, majd arcomra emelte tekintetét
Beléptem mellé és éreztem hogy meleg víz elárasztja a testem
- Bébi...- búgtam
Steph ajakimnak esett
Szenvedélyesen, vadul csókolt.
Pontosan tudtam, mennyire akar engem. Akárcsak én őt.
Kezem elkalandozott formás testén, belemarkoltam az egyik mellébe majd a nyakát kezdtem csókokkal beborítani, s egyre lejjebb haldtam
Mellbimbóját megnyaltam majd ujjaimmal izgattam
Steph nyöszörögni kezdett
- Hunter...- nyögte a nevem, ahogyan két ujjamat helyeztem be puncijába
- Bébi...- leheltem miközben ujjaztam és a nyakát csókoltam
Kivettem az ujjaimat és a farkam dugtam a helyükre
Steph kéjesen felsikoltott
Térdei alatt felemeltem a lábait, a falnak nyomtam és úgy keféltem őt. Keményen és vadul
- Hideg a csempe- sikkantott
Arrébb jöttünk majd folytattam a teste ostromlását
Steph a hátamat karmolta és szexin nyögött
- Szeretlek...- zihálta
- Szeretlek bébi- suttogtam a fülébe majd megharaptam a fülcimpáját
Éreztem hogy már nem sokáig bírom ahogy Steph egyszer szorosabb lett a farkam körül, majd hátravetette a fejét a nevemet kiáltva elélvezett de vele együtt én is elmentem.
Ekkor esett le hogy kurvára nem húztam gumit.
Baszki!
Hirtelen kirántottam a dákóm.
- Bocsi.- ziháltam
De Stephnek le sem esett annyira el volt alélva
Megmosakodtunk és kiszálltunk a zuhany alól
Steph már törölközőbe csavarva állt a tükör előtt, valami krémet kent az arcára
Mögé álltam és átöleltem majd a füléhez hajoltam
- Szeretlek.- suttogta
Elmosolyodott
- Én jobban szeretlek.- mosolyogtam rá a tükörben- Az életemnél is jobban.- nyomtam egy puszit az arcára

Felvettem egy boxert a farmeromat meg egy pólót és leültem a kanapéra tvzni kicsit
Sms hang ütötte meg a fülem. De nem nekem jött, hanem Steph telefonjára
Felálltam, megfogtam a mobilt hogy bevigyem neki de automatikusan bekapcsolt a képernyő, így megláttam az üzenetet

Payton:
Jó volt ma együtt kávézni! 😊Örülök, hogy elvállaltad a gyakornoki pozíciót!🙋🏼‍♂️👩‍💻
Szép napot!
P

- Hát ezt nem hiszem el!-  kiáltottam és éreztem hogy elönt a düh
Steph kijött a fürőböl meglepetten
- Mi baj?
- Ez most valami elcseszett vicc bazmeg?!- és a kezébe nyomtam a telefont

Elolvasta az üzenetet és rámnézett
- El akartam mondani..- kezdte
- Mikor?! Hm?! Nem érted hogy meg akar baszni?!
- Te nagyon hülye vagy! Nem igaz, csak kávéztunk! Véletlenül futottunk össze. Ne akadj ki!- kiabált- Láthatod hogy nem erről van szó!- adta vissza a telefont

Elöntötte a méreg a fejem és földhöz vágtam a mobilt.
Steph sírva fakadt. Kevés hiányzott hogy bocsánatot kérjek, de a haragom erősebb volt, így fogtam magam, felkaptam a motorom kulcsát és a mobilomat majd elrohantam otthonról.
Steph zokogása viszont még kilóméterekkel odébb is visszhangzott a fejemben, elmondhatatlan fájdalmat okozva a szívemben...
"Mit tettem?!"