Minden, ami belefér

49.rész

Leparkoltam a motoromat nem messze Payton házától, majd becsengettem hozzá.
Ajtót nyitott tenyérbemászó vigyorral a pofáján
- Hello haver! Mizu?- kérdezte nyalizó hangon
- Csá. Beszélhetnénk bent?- kérdeztem közömbösséget tettetve
- Hogyne..- udvariaskodott, de láttam rajta hogy kezdett betojni
Beengedett és becsukta az ajtót mögöttem
Leültem a puccos házának nappalijában s megvártam míg ő is letette a seggét
- Miben segíthetek?- tartotta fent az udvarias álarcát
- Megmondanád hogy miért bérelted fel Zoet hogy másszon rám? És hogy mi a francot képzelsz magadról hogy az én csajomat akarod magadnak?- sziszegtem
Payton szemei rémülten elkerekedtek
- Én...én neeeem, ez csak valami félreértés..- habogta teljes pánikban
Felpattantam és a gallérjánál fogva felemeltem
- Igen bazmeg?!- mordultam- Kurvára felejtsd el Stephaniet!- kiabáltam
Ekkor egy hatalmasat a pofájába vertem ököllel. Lekerült a földre de én csak ütöttem és ütöttem. Esküszöm olyan jól esett hallani, ahogy repedtek meg törtek annak a szemétládának a csontjai.
Fölkeltem és elégedetten szemléltem, ahogy fetreng a földön Payton.
Egy jól irányzott rúgást mértem a gyomrába
- Kurvára felejtsd el! Megértetted?! Ő az enyém! Soha nem lehet a tiéd baszki! Az én barátnőm, engem szeret és tőlem terhes!
Ekkor kipattantak az eddig összeszorított szemei
- Mi? Terhes?!- nyöszörögte
- Igen.- ordítottam- A te kibaszott faszságod miatt majdnem elvetélt, te rohadék!- kezdtem el ütni újra
Mikor abbahagytam akkor láttam egy nagy foltot éktelenkedni a farmerján
- Fúj, bazmeg, te behugyoztál?!- undorodtam el- És még te tartod magad menőcsávónak? Egy kis aljas pondró vagy, egy szarkavaró rohadék. Tartsd távol magad a családomtól!- szegeztem fenyegetően rá a mutatóujjamat majd sarkonfordultam és kimasíroztam a házból, becsapva magam mögött az ajtót.

               - Stephanie szemszöge -

- Még egy kis teát, kicsim?- kérdezte anya mikor vacsi után a nappalijukban ücsörögtünk
- Nem, köszi.- mosolyogtam de a torkomban dobogott a szívem
- Hunter, kedvesem?- fordult felé anya
- Nem, elég köszönöm.- felet udvariasan
Nagy levegőt vettem
"Bátorság Steph!"
- Anyu...- kezdtem halkan
- Mondd csak szivem.- mosolyogtt rám majd közben kortyolt egyet a teájából
- Én... öhm... vagyis mi....- néztem Hunterre- szeretnénk valamit elmondani nektek.
- Igen?
Hunterre megfogta a kezem és bátorítólag megcirógatta
Összeszedtem magam és határozottan kimondtam
- Terhes vagyok.
Félve pillantottam először anyára, majd apára aztán Travisre. Mindhárman teljesen lefagytak. Aztán anya kissé elsápadt, apa csak maga elé meredt, Travis feje pedig vörösödni kezdett
Anya törte meg a csendet
- Hű...nos...ez váratlan, hiszen még csak 20 éves vagy!- habogott- Megtartjátok?- kérdezte halkabban
- Igen.- feleltünk egyszerre Hunterrel s összemosolyogtunk
- Ez nagyon felelőtlen! Nincs még se végzettségetek, se munkátok, se semmitek- hadarta anya aggodalmasan
- Már van egy házunk.- vágott közbe Hunter- Hamarosan veszek egy családi autót is.- közölte
- De akkor is nagyon fiatalok vagytok. Ez a gyerek megváltoztat mindent. Az összes álmotok és tervetek fuccsba megy...- mondta tovább anya a monológját
"Na igen, valami hasonlóra számítottam."
- Igazából ikrek.- jelentettem ki
- Te jó ég...- kapott anya a fejéhez
- Kérem, hogy nyugodjanak meg!- kezdte Hunter tisztelettudóan - Gondját fogom viselni a lányuknak és a babáinknak is. Mindent meg fogok nekik adni, mindent elő fogok teremteni, ami a boldogságukhoz és a jólétükhöz szükséges. Ők az életem. Soha semmi nem fog ezen változtatni.

Nagy csend következett.
Gondolom emésztették a hallottakat....
Sóhajok röpködtek, tekintetek cikáztak, majd:
- Természetesen mindenben támogatunk titeket.- mondta apa felém fordulva - Megütköztünk a dolgon, de akárhogyan is legyen, mi mellettetek leszünk.
- Így van.- bólintott anya halvány mosollyal
Felálltak, hogy megöleljenek.
- Gratulálok drágaságom.- hatódott meg anya
- Gratulálunk kicsim.- puszilt meg apa
Majd Huntert is megölelték.

Travis ekkor felemelkedett a helyéről, de ő egyenesen Hunter irányába trappolt.
- Akkora egy rohadék vagy! Hogy merted felcsinálni a hugomat?!- kiabált és nekiesett Hunternek
Hunter meglepődött ugyan, de szinte azonnal csípőből hárította a támadást
- Travis!- dörögte apa, mély, öblös hangján- Fejezd be!
- Kisfiam!- rivallt rá anya
- Szarok erre az egészre! Ti sem vagytok normálisak, hogy asszisztáltok ehhez a barom helyzethez!- mutogatott rájuk majd kirohant mérgesen

Nem tudtam gátat szabni előtörő könnyeimnek. Zokogtam. Fájt, hogy a testvérem nem tudott örülni a boldogságomnak....a gyermekeimnek.
Akármennyire nem helyeselte, szerettem volna, ha nem támad rá arra a férfire, akit szerettem és aki egyben a gyermekeim apja.
- Ssss.- ölelt magához Hunter

Szinte semmit nem érzékeltem a világból, csak Hunter közelségét, na meg a saját, folyamatosan patakzó könnyeimet.

Sziasztok!😊
Vajon ezek után mi fog történni?🤭
Köszi a sok-sok voteot és kommentet! Imádlak titeket!💕😊