Minden, ami belefér

25.rész

Másnap csak zh-kat írni mentem be. Nagyon ideges voltam az esti meccs miatt. Rettenetesen féltettem Huntert.

Ebédidőre visszaértem a koliba. Sütöttem gyorsan két fasírtot meg főztem egy kis bulgurt, majd lassan megeszegettem.. kínkeservesen. Nem esett jól az étel, túl feszült voltam ....

Kopogtattak az ajtón. Összerezzentem.
Lenyomták a kilincset,de nem tudtak bejutni, mert zárva volt.
A szívem iszonyatos sebességgel dübörgött a mellkasomban
- Én vagyok az Oli.- hallottam meg az ismerős hangot
Megkönnyebbültem kifújtam a levegőt, félte toltam a tálcámat és beengedtem a cimbim.
- Hali!- ölelt meg Oli- Minden oké?- vonta fel a szemöldökét aggódva
- Szió! Aha.- feleltem gyorsan
- Na tudod kinek kamuzz kisasszony!- dorgált- Mondd mi bánt..- mondta kedvesen
- Ha elmondom meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el.
- Jó.
- Cserkész becsszó?
- Nem voltam cserkész baszki.- tárta szét a kezeit
- Megígéred?- kérdeztem nyomatékosabban
- Meg.- bólintott határozottan
Nagy levegőt vettem, lassan kifújtam és belekezdtem
- Hunter.....ő... underground harcos. Pénzért verekszik.
Oli szemei kigúvadtak
- Aztarohadt!- kiáltott fel meglepetten
- Ez durva! - huppant le az ágyamra
- Igen.- És nagyon féltem....- sóhajtottam szomorúan - Ma este is fog küzdeni.
- Hát elég kemény a faszid.- mondta elgondolkodva- Nem kérnék tőle egy pofont.- vihogott kínosan
- Láttam egyszer. Hihetetlen volt. Egy hatalmas állatot vert szét. Mintha nem is lett volna önmaga. Csoda ha az a hapsi megmaradt.- ráztam a fejem visszagondolva arra az estére
- Wow.- mondta Oli kissé sápadtan
- Alig hiszem el , hogy kockára teszi az életét. Egy bunyóért meg pénzért...
- Hát sosem tudhatod miért teszi.- kezdte Oli
- De, pontosan tudom....- mondtam összeszoruló szívvel
Csak féligazság volt amit elmondtam. A zaklatót nem mertem említeni... pedig az aggasztott igazán
Ekkor kopogtattak
Felugrottam ijedtemben
- Ki az?- cincogtam
- Hunter.- dörmögte
Beengedtem.
Tekintete azonnal mögém fókuszált s amikor meglátta Olit az ágyamon, kissé összevonta szemöldökeit.
- Cső!- biccentett neki
- Hello.- intett feszengve Oli- Figyi Steph! Most lelécelek. Majd dumálunk.- állt fel és adott egy gyors puszit az arcomra
Kislisszolt Hunter mellett a szobámból, Hunter pedig becsukta maga mögött az ajtót.
Hunter megköszörülte a torkát és leült az íróasztalom mellé a székre.
- Csak beugrottam. Látni akartalak a meccs előtt.- mondta miközben engem nézett
Felálltam az ágyamról és az ölébe ültem. Arcomat a nyakhajlatába temettem és ő pedig csendben ölelt magához.
A szívem a mellkasomban dübörgött, s csak hangosabban ha az esti borzalomra gondoltam
- Nem akarom, hogy odamenj!- mormoltam a nyakába
- Gyönyörűm... ne kezdjük ezt el megint.- mondta szelíden majd megsimította a hajam- Minden rendben lesz. Hajnalban már bujcizhatunk is.- nevetett Hunter bár hallottam hogy kissé megremegett a hangja
Rosszat sejtek, nagyon rossz előérzetem van.
Felemeltem a fejem és a szemébe néztem:
- Szeretlek Hunter.
- Én is nagyon szeretlek.- suttogta majd szorossabban ölelt magához

Hunter este nyolc fele indult el tőlem, hogy előkészülhessen.
Hallottam negyed 9 körül az ajtó csapódását, de mire kiszaladtam a folyosóra, már nem volt sehol.

Csendesen megkajáltam és az ágyamba fekve filmeztem. Viszont kb semmit nem jegyeztem meg a cselekményből mert egyfolytában Hunterre terelődtek kusza gondolataim.
- Na jó! - kiáltottam fel az üres szobámban este 9 előtt néhány perccel.
Felkapkodtam magamra egy szűk fekete nacit, egy sötétkék V nyakú, vékony pulcsit, egy bokacsizmát és Bent tárcsáztam.
- Helloka!- köszönt
- Szia. Figyelj...- haboztam- el tudnál kísérni valahová?
Kis hallgatás a telefon túlsó végén
- Persze.- hangoztt végül a komoly de egyben meglepett válasz- Sejtem hova megyünk.- sóhajtott
- Köszi. Az épület előtt várlak. Puszi!- nyomtam ki meg sem várva a választ

Ben kocsijával mentünk. Feszengve, ujjaimmal idegesen babrálva ültem mellette, alig várva hogy odaérjünk.
Tudta, hogy hova megyünk mégis elkísért. Aut hiszem ilyen egy igaz barát....
Kissé elmosolyodtam, de azonnal lehervadt a mosolyom ahogy megérkeztünk az ismerős raktár elé.
Leparkolt Ben majd sietve bementünk az épületbe.
Miután kifizettük a belépőt, igyekeztünk elvegyülni az összegyűlt tömegben.

Alig telt el néhány perc, máris bejelentették a mérkőzést
- A mai következő meccs, az amit talán mindannyian a legjobban vártunk. Következzen hát Hunter "A kölyök" Sullivan és Nick Williams összecsapása!- harsogta a bemondó fickó
Hunter ment be elsőként a küzdőtérre. Intett a tömegnek akik kitörő őrjöngéssel fogadták. Kissé elvogyorodott.
"Ó hogy én mennyire szeretem ezt a fiút!"

Megjelent az ellenfele is: magas, szikár, rövid barna hajú fickó. Foga alig volt, orra ferde, szeme alatt sötét karikás.
"Na ez tényleg egy narkós..."
Intett ő is a tömegnek, s őt is hasonló üdvrivalgással fogadták.

Pár másodpercig egymást nézték, mintha csak felmérnék a másikat.
Kirázott a hideg. Ben támogatólag megsimította a felkaromat majd megkondult a harang és elkezdődött a mérkőzés.

Sziasztok!
Szerintetek hogyan alakul a küzdelem?🤷🏻‍♀️
Köszönöm a sok-sok megtekintést és vote-ot!
Várom a kommentjeiteket is. Kíváncsi vagyok mit gondoltok a sztoriról.😊
Peace✌🏻