Minden, ami belefér

11. rész

Beesteledett, Hunternek pedig ugyanúgy hűlt helye volt. Nagyon ideges voltam, hogy így megpattant. De nem hívtam fel, mert akkor ő nyert volna. "Nem! Senki miatt nem alázom meg magam!"

Elmentem bevásárolni, majd hazacipeltem a cuccokat, amiket vettem. Vacsit csináltam magamnak utána pedig Lucyval sorozatoztunk.
Végig Hunteren pörgött az agyam, de a sértett büszkeségem nem engedte, hogy felhívjam. " Baszódjon meg!"

Másnap reggel morcosan ébredtem, s feszültséglevezetés gyanánt futni mentem.
Eleinte kicsit fáztam, de kis idő után kimelegedtem így ez sem tartott vissza. Imádtam futni, mert remekül kikapcsolt, de furcsa volt egyedül futni, hiszen úgy megszoktam, hogy Adam is betársult. Persze a történtek után nem hogy futni nem akartam vele, de még látni sem akartam...

5 km-es rutinom teljesítését követően hazamentem, tusoltam és suliba mentem.

Logisztika előadáson ücsörögtem és éppen az arcomat akartam lekaparni az idegesség és unalom gusztustalan keverékétől, amikor kinyílt a terem ajtaja és Hunter masírozott be rajta.
"Na neeeee!"
Szélfútta hajába túrt egyik kezével és lazán mellém ült. Vigyorogva, mintha mi sem történt volna.
Dzsekijét levette és a székre terítette, majd a cuccait is előszedte.
Kicsit közelebb hajolt
- Szia gyönyörűm!- suttogta
Én sértődötten hallgatásba burkolóztam.
- Hé!- folytatta Hunter és megsimította a karomat
Arrébb húzódtam. "Még van pofája kedveskedni!!!"
Totál berágtam
- Hagyjál!- sziszegtem a haragomat visszafojtva
- Mi a baj?
- Semmi.- sziszegtem a haragomat visszafojtva
- Szóval akkor minden és bármi.- nevetett Hunter
- Hagyjál már!- álltam fel ingerülten s a táskámba dobtam a cuccaim majd kisiettem az előadóból
A folyosón kapkodtam a lábaimat, amikor hirtelen lendületes ajtócsapódás ütötte meg a fülem. Tudtam, hogy ő az. Nem is néztem hátra.
- Steph!- kiáltott utánam Hunter
Makacsul, mintha nem is hallottam volna, baktattam tovább a folyosón. S már az ajtón volt a kezem, amikor Hunter erős keze megragadta a vállam és hátrafordított.
- Megmondanád, hogy mi a fene ütött beléd?- kérdezte feszülten Hunter
- Belém?!- sziszegtem a fogaim között- Nem én tömtem tele a fejem csupa kedves szóval után meg szívódtam fel másnap reggelig.
Hunter tágra nyitotta szemeit
- Nem szívódtam fel.- felelte végül szimplán
- De!- kötöttem az ebet a karóhoz- Megbasztál, édes szavakat mormoltál a fülembe utána eltűntél. Átmentem hozzátok, kicsivel azután hogy elmentél tőlem. De nem voltál sehol. Jack mondta, hogy leléptél valamerre, de gőze sincs hová.
- Dolgom volt. - túrt idegesen a hajába- De ha ennyire aggódtál, miért nem hívtál, vagy írtál?- kérdezett rá a nyilvánvalóra
- És te?!- emeltem fel a hangom
- Nem tartozom neked magyarázattal!- emelte fel a hangját
Élesen beszívtam a levegőt és sarkonfordultam, hogy indulatos léptekkel elmehessek Hunter közeléből.
- Hé! Figyelj! Bocsi, nem úgy értettem.- hallottam Hunter sajnálkozását a hátam mögül
Megragadta ezúttal a csuklómat, de azonnal kirántottam a kezei közül.
- Figyelj, sajnálom, de ehhez tényleg nincs közöd. - mondta Hunter - Fontos dolgom volt. Meg kell értened.- nézett rám könyörgően Hunter
- Remélem valami hülye picsánál voltál...
- Mi van?! Most ez komoly?- engedte el Hunter a kezem- Megmondtam, hogy te vagy az én gyönyörűm, nem kell nekem többé egy ringyó sem.- mondta látszólag őszintén Hunter
- Aki elnéz bármit, ugye? Én nem az a fajta vagyok, akivel játszmázhatsz!- mondtam mérgesen
- Féltékeny vagy?- fonta karba kezeit mosolyogva
- Nem!- ordítottam rá
- Deee.- nevetett
- Nem!
- Figyu cicus, ha te az enyém vagy, egy ribanc se érdekel. Hidd el!- mondta mosolyogva
Ettől kissé ellágyultam. Csupán néhány másodperc elteltével tudtam érdemlegesen reagálni
- Akkor miért titkolózol előttem?- váltottam nyugodtabb hangszínre
- Nem akarok erről beszélni. Hiába erőlködsz.- felelte egyszerűen
- Hát jó, de akkor is...
- Hé, Steph!- kiáltotta egy ismerős hang
Odakaptam a fejem és Ben, Oli meg pár srác jött ki egy teremből és nekem integettek
Éltem az adandó alkalommal és elindultam
- Csá!- vetettem oda Hunternek és a fiúk felé sétáltam
- Most mégis hová mész?- kiáltotta ingerülten Hunter
Nagy levegőt vettem és visszafordultam Hunter felé
- Figyelj, sajnálom, de ehhez tényleg nincs közöd.- ismételtem el Hunter korábbi mondtatát és flegmán elsétáltam a fiúkhoz.
Hunter nem jött utánam, s aznap az egyetemen sem láttam többé.
Tudtam, hogy bunkó voltam vele, de utáltam a titkokat...

Na sziasztok!😘
Itt az új rész. Vajon mi lehet Hunter titka?🤔