Minden, ami belefér

37.rész

Leparkoltam az erdei kunyhómnál, letámasztottam a motoromat és bementem. Az ágyon fekve lehunytam a szemem és igyekeztem lehiggadni.
Nem sok sikerrel....
"Egyszerűen nem hiszem el, hogy találkozott vele. Megígérte, hogy nem fogja elvállalni, és most mégis! A hátam mögött szervezkedett és ráadásul találkozott azzal a gyökérrel..."

Iszonyat pipa voltam Stephre. De legbelül persze magamra haragudtam, hiszen azért próbáltam Paytontól távoltartani mert féltem, hogy elveszi tőlem Stephet. Utáltam, hogy ilyen gyenge voltam ha a barátnőmről volt szó...
Nem bíztam magamban, benne és a kapcsolatunkban eléggé és ez volt az én hatalmas hibám.
Tudtam és éreztem, hogy Steph szeret engem, de sírni tudtam volna csak a gondolattól is, hogy elveszíthetem. Minden áron meg akartam akadályozni!

Nagyot sóhajtottam és az oldalamra fordultam. A falat bámultam és lassan felszállt a vörös köd a fejemből.
Beláttam, hogy hibáztam....

Mielőtt megismertem ezt a különleges nőt, csak egy bunyós robot voltam. Egy címeres seggfej, aki csak megkefélte azt a csajt, akire épp fájt a foga, de szeretni egyet sem tudott vagy akart, így hamar lapátra tette őket.
Igen, tudom rohadjak meg mert ez undorító, de ebből állt az életem Stephanie előtt és ez megfelelt nekem. Bunyó, buli, pia, szex.
De aztán jött Ő.... és minden megváltozott.

Először amikor bekopogott hozzám, akkor csak a melleit meg a fenekét vettem észre igazán és azonnal meg akartam fektetni, de aztán megismertem és már egész más miatt akartam magamnak. Beleszerettem. Visszavonhatatlanul.
Megváltozott az életem és egyre kevésbé szórakoztatott a bunyó.
Sokkal szívesebben voltam vele, mint akárhol máshol vagy mással. Már csak ő adott értelmet mindennek. Miatta vettem levegőt, érte dobogott a szívem. Csak miatta mosolyogtam.

Attól tartottam, hogy Hank rájön hogy Steph az én gyengém és ellenem fordítja. Szerencsére ez nem igazolódott be.
Ahogy visszaemlékeztem a Stephfel töltött pillanatainkra, egyre inkább szégyen öntött el.
"Hogy viselkedhetten így vele?! Nem ezt érdemli! Payton meg egy patkány és nem engedem, hogy elvegye tőlem!!!"

Tudtam hogy egy faszfej voltam vele és már rohadtul bántam az egészet.
Viszont mire észheztértem, a szívem már cselekedett és lábammal a motoromhoz irányított, hogy hazarohanhassak Stephhez.

Útban hazafele megálltam egy virágboltnál és vettem egy csokor vörös rózsát.
"Mindent megteszek, hogy megbocsásson!"

Leparkoltam a ház előtt, s megnyugtatott hogy láttam égni a lámpát.
"Szóval itthon maradt."
Tartottam attól hogy lelépett, de szerencsére maradt, így nem kellett kutatni.

Remegő ujjaim a kilincsfelé nyúltak majd lenyomták azt.
Benyitottam és Stepet pillantottam meg amint a kanapén kuporog.
Összeszorult a szívem.
"Tiszta hülye vagyok..." szidtam magamban a barom fejemet

- Gyönyörűm...-szólítottam meg halkan
De semmi válasz, meg sem fordult. Semmi.

Levettem a cipőm és a kabátom és a csokorral a kezemben mellé ültem
Vörösek voltak a szemei a sírástól, és sápadtan meredt maga elé.
- Nagyon sajnálom...- suttogtam és felényújtottam a csokrot
Lassan rámemelte tekintetét, majd a csokorra. Megrázta a fejét és megvető grimasszal az arcám elvonult.
"Ezt most nagyon elbasztam!!"

Letettem a csokrot és utána mentem
- Bébi- kezdtem, de hirtelen megfordult
- Ne hívj így! Kurvára besokalltam! Nem vagyok a tulajdonod Hunter!- kiabált- Tönkretetted a telefonom és undorítóan viselkedtél velem!- ekkor már sírt
- Hidd el hogy sajnálom és veszek másik mobilt.- magyarázkodtam bűnbánóan
Iszonyúan fájt őt így látni, főleg hogy miattam volt az egész...
Közelebb léptem hozzá.
- Ez nem így megy! - kiáltott majd mindkét kezével megpróbált ellökni
De nem hagytam.
- Beszéljük meg! Kérlek!- könyörögtem

Ellágyult a tekintete
- De csak akkor, ha most komolyan figyelni fogsz rám!- szegezte rám mutatóujját
- Igenis kérem, asszonyom!-próbáltam poénkodni
De még haragudott annyira rám, hogy nem nevetett rajta.

Visszamentünk és leültünk a kanapéra.

              - Stephanie szemszöge -

Nagy levegőt vettem és belekezdtem
- Meg kell értened Hunter, hogy megvan a saját akaratom és ez az én életem. Attól még hogy szeretlek téged és együtt vagyunk, még nem te irányítod a sorsomat. Igenis szeretnék Payton cégénél gyakorlatot csinálni, mert piszok jó ajánlólevél lesz az a cég bárhová. Ez fontos nekem...- sóhajtottam- Megértem hogy ez kiborít téged, de muszáj éreznem hogyha nem is támogatsz mindenben, de legalább mellettem állsz. Nem kell mindig mindenben egyetértenünk, de alkalmazkodni kell a másik boldogságáért. Erről szól egy kapcsolat.

Láttam ahogy Hunter elmélyülve figyel engem, és megesett a szívem rajta
- Azt is megértem, hogy nincs nagy tapasztalatod párkapcsolatok meg úgy általában kapcsolatok terén, de fontos, hogy ezt megértsd és kicsit változz ezen a téren.

Bólintott majd megköszörülte a torkát
- Sajnálom bébi és igyekezni fogok. Csak kérlek maradj velem!- nézett rám könnyes szemmel
- Hát persze hogy veled maradok!- csuklott el a hangom. Annyira megsajnáltam szegényt, hiszen mellette soha senki nem tartott még ki. Sem az anyja sem senki- Nem hagylak el. Soha! Szeretlek!
- Te vagy az én életem.- felelte lágyan és hozzábújtam

Kicsit úgy maradtunk majd elhúzódtam
- De amit az alkalmazkodásról mondtam, azt nagyon komolyan mondtam! Csak így fog minden simán menni.- magyaráztam neki
- Rajta leszek az ügyön!- bólogatott lelkesen
Megcsókoltam,s ahogy a csók egyre elmélyült, esélytelen volt leállni, így az ágyban kötöttünk ki.
Egymás testét imádva, egymás nevét kiáltva....