Minden, ami belefér

62.rész

                 - Hunter szemszöge -

Alig vártam, hogy bemehessek az én gyönyörűmhöz. Virágcsokorral a kezemben toporogtam az ajtó előtt.
- Most már bemehet hozzá.- mondta kedvesen a Steph kórterméből kijövő nővér
- Köszönöm!
Benyitottam és megláttam őt. Az ágyon aludt, haja izzadságtól volt nedves, arca fáradt, szemei csukva, de az ajtó csukódására felébredt.
- Szia.- suttogtam halkan
- Szia gyönyörűm!- guggoltam mellé - Ezt neked hoztam.
Fáradt arcán mosoly terült szét
- Köszönöm!
Betettem a csokrot az ágya melletti üres vázába
- Én köszönöm neked szerelmem! Annyira büszke vagyok rád!- simogattam az arcát- Nagyon szeretlek!
Apró csókot adtam neki majd megfogtam puha kezét
- Én is szeretlek.- mondta halkan
- Hogy vagy?- ültem le az ágya mellé de a kezét nem engedtem el
- Fáradtan, álmosan, kimerülten.- mormolta álmos hangon- Láttad őket?- kérdezte mosolyogva
- Igen.- vigyorodtam el boldogan- A legszebb kislányok a világon. Viszont most pihenj szerelem! Később még bejövök.
Adtam egy puszit a homlokára, de már el is aludt.

————————————-
Este ismét bementem Stephhez és akkor már a lánykáink is ott voltak. Éppen akkor fejezték be a szoptatást.
- Öhm... Bejöhetek?- kérdeztem óvatosan. Hiába láttam már milliószor a melleit mégis megilletődtem a látványtól.
- Persze, gyere csak apuci!- mosolygott rám
A nővér tapintatosan magunkra hagyott minket.
Az ágy szélére ültem és csak csodáltam a három nőt akibe menthetetlenül szerelmes voltam.
- Nagyon mohók.- mondta Steph- Sokat esznek. Kis duci bébik lesznek hamarosan.- nevetett- Segítesz büfiztetni?
- Igen.- vágtam rá azonnal és óvatosan a kezeimbe vettem Miát. A vállamra tettem a kis fejét és járkálni kezdtem vele. Elmondhatatlanul csodálatos érzés volt a kis szuszogását hallgatni. Majd egyszercsak jött egy nagy büfi és megkönnyebbült a pocakja.
- Köszönöm Hunter!
- Ugyan, semmiség!- mondtam mosolyogva
- Nem csak a büfiztetést, hanem őket.- mondta könnyes szemekkel
- Nem nagy szerepem volt a dologban.- próbáltam kicsit poénkodni- A te dolgod sokkal nehezebb volt.
- De a mi gyermekeink és nálad jobb apát keresve sem találnának. Remek apuka leszel, sőt az is vagy.
- Te meg a legszebb és legcsodálatosabb anyuka, szerelemem.- mondtam határtalanul boldogan
Steph mellé ültem az ágyra, ő a vállamra hajtotta a fejét, s csendben csodáltuk a gyermekeinket.

  - Stephanie szemszöge, 2 évvel később -

- Anya a lányokat akkor intézed?
- Persze kicsikém! Travis is segít, mindne rendben lesz!- legyintett anya- most csak magadra koncentrálj!
- Oké.- bólintottam és nagy levegőt vettem
Végigsimítottam a földig érő, szépséges , hófehér csipkeborítású ruhámon, majd a tükörbenéztem.
Az arcom kipirult az izgalomtól, és le sem tudtam vakarni a bárgyú vigyort az arcomról.
- Na kész a menyasszony?- lépett be Ben
- Igen!- mosolyogtam boldogan - Na és a tanúm?- vontam fel a szemöldököm
- Naná!- kacsintott- Nálam jobb tanúd babám, nem is lehetne.-kuncogott
Felnevettem
- Akkor én megyek ki a lányokhoz.- szólt közbe anya- Ben, gyere te is!
- Rendben. - felelte Ben- Nagyon szép vagy!- puszilt arcon engem majd kimentek
- Gyere kicsim.- sóhajtott apa- El sem hiszem, hogy a kicsikém férjhez megy!
- Apaaaa, csak nem sírsz?- kérdeztem elérzékenyülve
- Nem.- próbálta letörtölni a könnyeit
Megöleltem
- Mindig a te kislányod maradok. Tudod, ugye?- néztem fel rá meghatva
- Persze kicsikém.- ölelt vissza
Sóhajtva váltunk el
- Menjünk, hadd adjalak férjhez!- mosolygott majd lehajtotta a fátylamat

A nászinduló felcsendült mi pedig a terem széksorai között lépkedtünk az anyakönyvvezető felé. Amikor Hunter megláttam ugyanolyan hévvel vert a szívem, mint amikor először taálkoztunk.
Láttam, ahogy megtörölte a szemeit, s a gondolat hogy ennyire meghatódott, megnelengette a lelkemet. Mindeközben igyekeztem a saját könyneimet kordában tartani, mert nem szerettem volna, hogy a sminkem szétfolyjon.

A jövendőbeli férjem felé lépdelve megrohamoztak az emlékek, s habár az eszem tudta, hogy mennyi szörnyűséget átéltünk, a szívem mégis csak a szép emlékeket engedte előkúszni.
Ekkor anya és Travis mellett haladtunk el, akik a lányainkat fogták.
Ellie és Mia boldogan sikkantottak fel, amikor megláttak.
- Mammmaaa!- rikkantották gügyögve
A násznép egyszerre nevetett fel
Az én gyönyörűséges apróságaim már nem is olyan aprók.

Ez a két év olyan hamar elröppent mégsem unatkoztunk Hunterrel soha.
Elnevettem magam, ahogyan eszembejutott a sok-sok édes és vicces emlék: amikor először voltunk együtt négyen; amikor hazavittük őket; amikor először fürdettük a lányokat; amikor a kiságyaik mellett a földön aludtunk el Hunterrel; amikor először álltak fel egyedül; amikor járni tanultak; a sok álmatlan éjszaka amikor aggódtunk értük ha megbetegedtek; és persze a sok-sok puszi és ölelés amiket kaptunk tőlük.
Nem győztem eleget hálálkodni a sorsnak, hogy ilyen csodálatos életem lehet!

- Szia!- tátogta Hunter mikor már előtte álltam
- Szia!- suttogtam boldogan
Apa megpuszilt és megölelt majd a kezemet Hunter kezébe helyezte.
Hunter rám nézett és hüvelykujjával megcirógatta a kezemet.
Boldogan elmosolyodtam.
Ekkor elkezdte a ceremóniát az anyakönyvezető:
- Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi legyünk annak, amint Hunter és Stephanie a házasság szent kötelékébe lép. Ez a két ember azért van itt, hogy összekössék életüket. Ezért, ha van valaki, aki olyan okról tud, ami miatt nem házasodhatnak össze, kérem, hogy szóljon most, vagy tartsa magában örökké!

Teljes csend honolt a teremben. Hunterrel ismét összemosolyogtunk.

- Hunter- folytatta az anyakönyvvezető- elfogadod-e feleségedül a jelenlévő Stephaniet, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindig szeretni és tisztelni fogod, hűséges és szerető férje leszel, gondoskodsz róla a házasság szent kötelékében?

- Igen.- felelte Hunter mosolyogva

- Stephanie, elfogadod-e férjedül Huntert, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindig szeretni és tisztelni fogod,  hűséges és szerető felesége leszel, gondoskodsz róla a házasság szent kötelékében?

- Igen.- feleltem hevesen dobogó szívvel és könnyes szemekkel

- Most mondjátok el egymásnak a fogadalmatokat!- kérte az anyakönyvvezető

- Én, Hunter, Téged, Stephanie, feleségül veszlek. A jelenlévõk előtt fogadom, hogy szerető és hűséges férjed leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ.- mondta és a végén elcsuklott a hangja

- Én, Stephanie, Téged, Hunter, férjemül fogadlak. A jelenlévõk előtt ígérem, hogy szerető és hűséges feleséged leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ.

- Húzzátok egymás újjára a gyűrűt.

- Fogadd ezt a gyűrűt állandó és örökké tartó szerelmem zálogául.- rebegte Hunter

- Fogadd ezt a gyűrűt állandó és örökké tartó szerelmem zálogául.- küszködtem a sírással

- A rám ruházott hatalmamnál fogva Huntert és Stephaniet férjjé és feleséggé nyilvánítom.

Hunter hátrahajtotta a fátylam és forrón megcsókolt miközben a derekamat mindkét karjával átölelte
. A násznép hatalmas tapsviharral ünnepelte a boldogságunkat.
Abban a pillanatban teljesült be igazán a szerelmünk.
Kisétáltunk az épület elé, ahol a lányainkat a karjainba adták és együtt, négyesben élveztük a jól megérdemelt boldogságunkat.

Hunterre néztem, ő vissza rám.
Ő volt életem szereleme, a másik felem.
Tudtam, hogy bármi is történjen, a mi szerelmünk túl fogja élni, mert megküzdöttünk egymásért.
Az igaz szerelem örök, így a miénk is.

VÉGE

Nos, Hunter és Steph története itt lezárult.❤️
Várom a véleményeteket a végkifejlettel és átlagban a sztorival kapcsolatosan.😊😘
Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, a sok kommentet és voteot! ❤️❣️
Nagyon hálás vagyok Nektek, hogy végigkísértétek a történetet!❤️
Köszönöm!!!❤️❤️❤️

Továbbá, ha ez a sztori tetszett és szeretnétek valami hasonlót olvasni ezután, akkor olvassátok el az Only you című sztorim első részét.😊
Előre is köszönöm!❤️😘🥰