Minden, ami belefér

30.rész

- Hunter szemszöge -

Megkönnyebbülés volt, hogy Steph szülei normálisan és kedvesen fogadtak. Nagyon tartottam attól, hogy nem fogok nekik tetszeni, de szerencsére simán ment. Persze Travis kivétel. Az első pillanatban éreztem, hogy semmibe sem néz és annak örülne leginkább, ha nem lennék a hugával. De abból nem eszik! Step az enyém és ez mindig is így marad!

Az én szépséges barátnőm édesen szuszogott a karjaimban, ugyanis bealudt filmezés közben, a szobájában.
Boldogan figyeltem, ahogy aludt. El sem tudtam hinni, hogy tényleg velem van és hogy velem is maradt a ketrecharc ellenére is.

Kopogás ébresztett. Ezek szerint én is elaludtam.
- Csak én vagyok, gyertek kész a tea, meg átjött Cecil mama.- hallatszott Steph anyjának hangja az ajtón túlról

Steph álmosan dörzsölgette szemeit, majd rámpillantott és elmosolyodott.
Megcsókoltam
- Menjünk?- kérdeztem kissé rekedtes hangon
- Ühüm.- bólogatott kókadozva
Olyan aranyos volt!
Nagyot nyújtózott majd megigazította a haját a fésülködő asztalának tükrében, és kézen fogva lesétáltunk a nappaliba, ahol egy kedves tekintetű idős néni ült, Steph anyukája mellett.

Mint kiderült Steph mamája igazi kemény öreglány. Jó volt a dumája a vidám kis asszonyságnak.
-  Na és Hunter, mik a terveid az unokámmal?- kérdezte kertelés nélkül Cecil mama
Steph ekkor valószínűleg félenyelte a sütit amit éppen rágott, ugyanis rettenetesen köhögni kezdett.
De mutatta hogy jól van, így válaszoltam a feltett kérdésre.
- Nagyon szeretem őt és az az igazság, hogy nemrég vásároltam egy lakást. Kettőnknek. Ő a mindenem. Szeretném, ha örökké velem maradna.- fogtam meg a kezét Stephnek
Cecil mama kedvesen elmosolyodott és könnyek csillogtak a szemeiben, Steph anyukája kissé megütközött a hír hallatán, de róla is sugárzott a meghatottság.
- Na ez nagylelkű tőled fiacskám. - szorította meg bátorítólag a térdemet -El ne engedd ezt a fiút drágaságom.- mondta a barátnőmnek mosolyogva
- Nem fogom.- nézett rám Steph és a vállamra hajtotta a fejét
- Nézzétek milyen csodálatosan hullik a hó!- jött be Steph apukája vidáman
Mindannyian kinéztünk az ablakon és tényleg szépen esett a hó.
- Öltözzünk fel és sétáljunk egyet!- pttant fel Steph energikusan a kanapéról miközben a kezemnél fogva húzott felfelé
- Oké!- egyeztem bele nevetve és boldogan követtem

Felöltöztünk és kifele menet közben elmentünk a nappali előtt, ahol a szülők és Cecil mama beszélgettek
Steph visszaszaladt a kesztyűjéért, én addig a fal mögött megbújva vártam rá. Nem akartam megzavarni a beszélgetést.
- .... szerintem is aranyos.- hallottam az anyukáját
- Imádnivaló fiú. Jól választott az én kisunokám. - mondta vidáman Cecil
- Amíg boldog mellette, nekem mindegy hogy kicsoda meg mit csinál. Csak szeresse és tisztelje a lányomat. Semmi mást nem akarok.- mondta az apukája
- Ó, hisz szinte csodálattal nézi. Látszik rajta hogy fülig szerelmes.- nevetett az anyukája
- Azám! Mindketten.- nevetett Cecil mama
- Mehetünk.- csicseregte Steph és az utca felé húzott
- Leléptünk!- köszönt be a nappaliba
- Vigyázzatok drágám!- mondta aggodalmasan az anyukája
- Oké!- kiáltotta vissza
- Viszlát! Örültem!- integettem mosolyogva

Szóval ilyen ha van az embernek családja. Habár nem az én családom volt, mégis ahogyan befogadtak az első perctől fogva.... azonnal otthon éreztem magam.

Steph és én kergetőztünk a hóesésben, hóembert építettünk és kacarásztunk egész végig.

Már kimelegedve andalogtunk, számomra céltalanul, majd megálltunk egy nagyobb épület előtt.
- Ez a régi gimim.- mosolygott rán
- Ilyenkor is nyitva van. Mindig van valami karácsonyi vásár meg ilyesmi. Menjünk be. Megmutatom hol lettem ilyen okos.- vigyorgott az én gyönyörűm
- Na hadd lássam!- nevettem én is

Tele voltak a suli falai sport érmekkel és egyéb, díjakkal és tablókkal.
- Ezt én kaptam, vagyis mi a csapattal.- mutatott az egyik vitrinben lévő kis kupára
Közelebb hajoltam, hogy elolvashassam
"Megyei pompom bajnokság 2016"
- Te pompom lány voltál?- kérdeztem meglepetten
- Aha... méghozzá kapitány.- húzta ki magát büszkén
- Hmmmm...- indult be azonnal a fantáziám- Na és megvan még a szexi kis egyenruhád?- kérdeztem és magamhoz akartam húzni
Mikor egy hang a hátunk mögül:
- Stephanie Davenport?- kérdezte csodálkozva
Egyszerre fordultunk a hang irányába.
Egy barna, rövidhajú, szikár és nem is csúnya fickó állt tőlünk néhány lépésre
- Payton Williams?- kapta a szája elé a kezét Steph
- Nem lenne az a kupa, ha mi nem lettünk volna. Kinek szurkoltatok volna különben?- kérdezte nevetve széttárt karokkal
- Hülye focista...- rázta meg a fejét nevetve majd odaszaladt a sráchoz és a nyakába ugrott!

Ez most komoly?!

- Ezer éve nem láttalak.- ölelte magához az én barátnőmet- Káprázatos vagy.- mondta halkan és végignézett rajta
- Tudod egyetem.- vont vállat Steph- Köszi.
- Milyen szakra jársz?
- Kereskedelem és marketing.- felelt rögtön
- Szóval végigviszed a terved manó...- nézett rá elbűvölt tekintettel
Manó?!

Ekkor én is odaléptem és megköszörültem a torkom idegesen. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne üssem le azt a nyomorék fickót.
Mi az hogy manó? Ki a faszom ez?
- Hunter Sullivan, Steph pasija vagyok.- szorítottam meg kézfogás közben a kezét
- Jujj, igen ne haragudj. - nézett rám sajnálkozva Steph- Ő itt a barátom Hunter- mutatott rám- ő pedig, Payton a...
- A gimis pasija.- fejezte be helyette a mondatot és kihívóan vigyorgott rám
- Payton!- szólt rá Steph
- Boooocsi!- tette fel a kezeit mentegetőzve- Viszont ha gyakorlati helyt keresel, gyere a cégemhez. Marketing a fő területünk és a PR a szakterületünk. Szuper ajánló levelet tudok neked írni.- mosolygott Stephre

Hogy ez mekkora egy pöcs!!
Éreztem ahogy forr bennem a düh, de muszáj volt tartani magam
- Tessék, itt a névjegyem.
- Hisz 10 percre van a cég az egyetemtől.- nevette el magát Steph- Köszi! Átgondolom!
Payton csak bólintott
- Majd beszélünk.- biccentett Steph felé
- Szia!- intett neki Steph mosolyogva
- Hunter.- nézett rám miközben végigmért

Sziasztok!
Ajjajj, mi lesz még itt?!🤷🏻‍♀️🤭