Minden, ami belefér

46.rész

- Stephanie szemszöge -

Alig láttam az utat a könnyeimtől, de valahogy hazavezettem.
Ki tudja mennyi volt a vérnyomásom, de az biztos hogy még soha nem zaklatott fel semmi sem ennyire.
Szinte kiugrottam a kocsiból, lezártam és bementem a házunkba, összepakolni a cuccaimat
Hunter motorjának hangja ütötte meg a fülem, pár perce rá.
Berontott
- Bébi, semmi sem történt! Esküszöm a nyavalyás életemre!- magyarázkodott remegő hangon
- Kurvára nem hiszek neked Hunter! Hogy tehetted ezt velem?- sírtam
Hozzám szaladt és letérdelt
- Kérlek hidd el! Soha nem csalnálak meg szerelemem!- sírta el magát
"Talán igazat mond?"
- Akkor miért térdelt előtted egy nő, miközben te pucér voltál és állt a farkad,hm?!- kiabáltam
- Akkor léptem ki a tus alól, ott termett és le akart szopni, akkor jelentél meg mikor el akartam lökni.- hadarta

Őszintének tűnt, de akkor is felzaklatott az az egész. Szürreális volt az a kibaszott helyzet....
- Soha de soha nem csaltalak meg. Esküszöm!- lihegete sírva Hunter
- Ki ő?- faggattam feszülten
- Az egyik edzettem. Hajtott rám, de esküszöm semmi nem történt. Csak téged szeretlek. Senki mással nem tudnék már szexelni. Hidd el! Könyörgöm!
Hunter sírva ölelte át a combjaimat.
"Lehet hogy túlreagáltam. Semmi oka rá..." győzködtem magam

Ahogy kezdett elvonulni a vihar az agyamból és a szívemből, annál inkább hajlottam a megbocsátásra
"Hunter szeret engem!"
- Oké.- sóhajtottam- Hiszek neked, de hagyd ott azt a termet!-jelentettem ki
Hunter felállt hálás arccal
- Oké! Persze! Bármit!- törölte le a könnyeit, magához ölelt s megcsókolt
Végre ellazultam

- Le kell kicsit ülnöm.- mondtam halkan- Szédülök.- motyogtam
Hirtelen szúró érzést mart a hasamba
- A baba...- nyögtem fájdalmamban és a hasamhoz kaptam, Hunterre néztem félelemmel telve
Hunter elfehéredett a rémülettől
Zúgott a fejem és éreztem meg hogy valami folyik belőlem. Alul...
- Bepisiltem? - kérdeztem kábán Huntert s ösztönösen a lábam közé nyúltam. Remegő ujjaimon vér volt. A nadrágom is véres volt.
A rémülettől zihálni kezdtem
- Vér... vérzek... Hunter- sírtam zihálva
Már csak azt láttam homályosan, ahogy Hunter ijedten az ölébe kap s úgy éreztem mintha friss levegő csapta volna meg az arcom, majd utána teljes sötétség....

- Hunter szemszöge -

"Hogy történhetett ez?"
Reszkető kezemmel aggódva a hajamba túrtam, már sokadszorra mióta a sürgősségi osztály folyosóján masíroztam.
Stephet sokáig vizsgálták és rettenetes volt az érzés, hogy miattam volt az egész habár az a kurva tehetett róla, mégis hibásnak éreztem magam, hiába nem nyúltam hozzá....

Fogalmam sincs mennyi idő után, de végre kilépett a folyosóra egy orvos.
- Ms Davenport hozzátartozói?- szólalt meg majd fürkészni kezdte a folyosót
- Én... én vagyok!- pattantam fel- Mi van vele? Jól van? A kisbabánk?- kérdeztem rettegve
- A kisasszony magánál van. Infúziót kapott illetve vitaminokat, gyógyszereket, vérzéscslapítót. Már jobban van. - itt elkomorodott az arca- Azonban veszélyztetett terhesnek nyilvánítottuk. Sajnos azt kell mondanom, hogy egy hajszálon múlt a babák élete, valamint-
- Tessék? Babák?- szakítottam félbe döbbenten
- Igen, Ms Davenport ikrekkel várandós.- mosolyodott el
- Hűű...- ennyit tudtam kinyögni összesen
- Most jól vannak, mindkét baba és a kismama is, nincsen semmi bajuk. De a vérzés... nos az sosem jó egy terhesség során.-sóhajtott- Egy ikerterhesség alapvetően is nagy kockázatokkal jár, ezzel a történéssel még inkább veszélyes lett. Nem szabad semmi nehezet emelnie, megerőltetnie magát, a stressz legkisebb formája sem érheti. Ha jól következtetjük, a mostani állapotot is stressz idézte elő. Hagytam bent egy papírt a kisasszonynak amire leírtam, mire kell odafigyelni. Ön a magzatok apja, ha jól sejtem.?- nézett rám
"Két babánk lesz!"- dobbant nagyot a szívem örömömben
- Igen.- bólintottam magamhoz térve
- Akkor megkérem hogy nagyon vigyázzon a kismamára. Még 6 hónapig szinte a széltől is óvnia kell őt, azért hogy a babák egészségesen születhessenek meg. Ms Davenport teste ,a vékony alkatából adódóan, nehezen viseli ezt a terhességet. Komoly komplikációk jelentkezhetnek még. Valószínűleg koraszülöttek lesznek. Jobb előre felkészülniük erre is...Fontos, hogy óvja a kismamát, amitől csak lehet.
- Természetesen, értettem. Abszolút. - bólogattam de közben a szívem annyira fájt, hogy majd bele pusztultam
"Ez mind miattam van..miattam nehezebb neki."
Az orvos már indult volna, mikor megszólítottam
- De akkor jól vannak mindhárman?- kérdeztem miközben a bőgés kerülgetett
- Igen, makkegészségesek, viszont mostantól nagyon figyeljen oda rájuk!- hangsúlyozta
- Jobban fogom őket óvni a saját életemnél is!- feleltem határozottan

Mielőtt bementem Stephez elhatároztam, hogy megbosszulom ezt az egészet: "Kicsinálom Zoet!"

Írjátok le kommentben a véleményeteket!😊 Erre számítottatok? Szerintetek mi fog történni?🤷🏻‍♀️
Köszi a sok megtekintést és voteot, kommentet. Nagyon sokat jelent ez nekem. ❤️
Inspirál hogy ennyien követitek és szeretitek a sztorit. 🥰
Köszönöm!❤️❤️❤️