Minden, ami belefér

52.rész

- Nem fér a fejembe...erre csak egy barbár képes.... egy vadember. Hihetetlen!- hadarta anya aggodalmasan már nálam, a kanapénkon ülve. Az ügyvéd után őt hívtam először. Anya pedig sietett rögtön, apuval és Travissel együtt.
- Nem tudom miért tette... én... mármint... tudtam hogy Hunter ki nem állhatja Payton, de higgyétek el, hogy ő ok nélkül nem csinálna ilyet. Ismerem őt. Nyomós oka volt biztosan... - védtem meg Huntert anyám rosszalló szapulása után
- De kislányom, ez akkor sem megoldás semmire! Megverni valakit....- rázta a fejét apa
- Én azonnal tudtam, hogy egy bajkeverő.- sziszegte Travis
- Nem az!- csattantam fel- Áh! Tök mindegy! - legyintettem mérgesen- Hunter a gyerekeim apja, szeretem őt...verjen meg akárkit, akárhogyan. Ez sosem fog változni. Bízok benne, szeretem és tudom, hogy nem csinálna ilyet ok nélkül!- csattantam fel
- Jó, jó, csillapodj le kicsim. Vigyáznod kell magadra és rájuk.- figyelmeztetett anya higgadtan
- Igen, igazad van.- simítottam meg a domborodó hasamat

Megcsörrent a mobilom. Az ügyvéd hívott
- Halló?
- Üdvözlöm, Berrington vagyok. Tudom hova hozták Mr. Sullivant. Én már itt vagyok vele. Jöjjön ön is!

Lediktálta a rendőrörs címét majd elköszöntünk.
- Bejöttök velem a rendőrségre? Hunterrel már ott van az ügyvédje.
- Persze.- bólintottak egyszerre mindhárman

Nem volt messze a rendőrség, alig 20 perc mégis óráknak éreztem, mire végre megérkeztünk.
Berington már várt ránk az előcsarnokban.
- Ms. Davenport, ha jól sejtem?- nyújtott kezet
- Igen. Üdvözlöm.- ráztunk kezet- Ők pedig a szüleim és a bátyám.- mutattam rájuk, majd ők is bemutatkoztak- Hogy van Hunter?- kérdeztem aggodalmasan
- Jól. Kutyabaja. Elbeszélgettem vele, meghallgattam a történteket. Jöjjenek.- terelt minket egy üres szobába. - Jelenleg is zajlik a kihallgatása néhán szobával odébb.- mondta míg leült egy asztalhoz, velünk szemben
- Mi fog most történni?- kérdeztem rá arra, ami a legjobban aggasztott
Berrington szemöldökei felszaladtak.
- Nos...-sóhajtott, majd elővett egy bőrkötésű mappát, és az asztalra tette. Komótosan kinyitotta és rámnézett- Nem szoktam kertelni, így a lényegre térek... Mr Williams kórházi leleteinek másolata itt van. Eltört az orra, megrepedt az állkapcsa és három foga esett ki. Ez súlyos testi sértésnek minősül. Ráadásul Mr Sullivan előre megfontolt szándékkal támadta meg Mr Williamst, ez súlyosbító körülmény. Itt, Connecticut államban ezt 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik.

Bennakadt a levegő, szúrni kezdett a mellkasom, a fejem zúgott
- Hunter börtönbe fog kerülni?- kérdeztem félve, könnyeimmel küszködve
- Azon leszek, hogy ez ne következzen be. De valóban... jó esélye van annak, hogy Mr. Sullivanre börtönbüntetés vár.
- Nem... nem...- suttogtam kétségbeesve- Ez nem lehet...- sírtam halkan és a pocakomra csúsztattam a kezeime- Mi lesz a babákkal? Nem lehetnek az apjuk nélkül. Én sem! Ezt nem bírnám ki!- ziháltam sírva
- Stephanie nyugodj meg!- ölelt át apa- Minden rendben lesz. Kitalálunk valamit!- nyugtatott
- Így van. Mindent megteszek azért, hogy Mr Sullivan ne kerüljön börtönbe. Régóta ismerem. Néhányszor már megmentettem a rácsoktól. Most is ezen leszek!- mosolygott rám barátságosan Berrington
- Rendben..- leheltem és igyekeztem megnyugodni- Mikor beszélhetek Hunterrel?- néztem Berringtonra könnyes szemekkel
- Ezt pontosan nem tudom sajnos. Zajlik a kihallgatás, utána szerintem sort kerítherünk rá.
- Értem.- mondtam halkan
- Most pedig kis türelmet kérek önöktől. Megnézem hogyan halad a kihallgatás. Ha megbocsátanak...- biccentett majd a mappájával a kezében kiment a szobából

                 - Hunter szemszöge -

- Honnan ismeri Payton Williamst?- kérdezte a nyomozó, aki az asztal túlsó oldalán ült, velem szemben
- Nemrég találkoztam vele.- feleltem tömören, ahogy az ügyvédem javasolta. Szerinte abba nem lehet belekötni, viszont ha elkezdek magyarázkodni na az már támadási felület...
- Mhmmm... ismerti Stephanie Davenportot?- kérdezte ártatlan arccal
"Hülye fakabát...... Oké, ne akadj ki Hunter!"
- Igen, a barátnőm. Jelenleg várandós tőlem.
- Értem. Tehát akkor Mr Williams volt barátnője most önnel van együtt.
"Csak nyugi... ne akadj ki..."
- Igen, de nem csak most, hanem már majdnem egy éve együtt vagyunk. - mondtam kis túlzással
- Értem.- bólintott
- Miért támadta meg Mr Williamst?- nézett a szemembe
"Mert egy rohadék gerinctelen köcsög.."
- Nem támadtam meg, hanem verekedtünk.- feleltem vállat vonva és álltam a tekintetét
- Nem látok magán sérülést... egy verekedés összes résztvevője meg szokott sérülni. Eltérő mértékben ugyan, de sérülnek. Ezzel ellentétben maga nem tűnik sérültnek. Ez, Mr Sullivan, egy leszámolásnak tűnik.
- Ez nevetséges!- csattantam fel és megrúgtam az asztal lábát- Igen, megvertem azt a tetűt, de okkal...- fújtattam dühösen
- Hallgatom Mr Sullivan. Vajon mi lehet az az ok ami miatt úgy megverte Mr Williamst, hogy eltört az orra, megrepedt az állkapcsa és 3 foga is kiesett. Kíváncsian hallgatom.- mondta gúnyosan majd hátradőlt a székében